Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-10 / 14. szám

Körkép Az Egyesült Államokban élő Lin­denfeld Emil festőművész munkás­ságát hazánkban is ismerik, hi­szen az elmúlt években gyűjtemé­nyes kiállítással mutatkozott be Bu­dapesten, a Magyar Nemzeti Galé­riában. Most arról tudósította la­punkat a művész, hogy május köze­pén kiállítása nyílt New Jersey-ben. Képünkön a kiállítási meghívó elő­lapja. * A Magyarok Világszövetségének Elnöksége Tasnády T. Álmost (Bel­gium), az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tagját, az anyanyel­vi mozgalomban 20 éven keresztül végzett eredményes munkájáért az MVSZ aranyjel vényével tüntette ki. A kitüntetést Széles Kálmán brüsz­­szeli magyar konzul nyújtotta át. Tasnády T. Álmos levélben mon­dott köszönetét a Magyarok Világ­­szövetsége Elnökségének. * A Becsben élő Várady László pro­fesszor a Kodály-évforduló kapcsán előadást tartott az Osztrák Rádió­ban a nagy magyar zeneszerző éle­téről, műveiről és zenepedagógiai munkásságáról. Továbbra is világszerte emelkedik az Oscar-díjas Szabó István Mephis­to című filmjének nézettsége. Ápri­lisban, két héten át a New York-i Public Cinema Szabó István film­jeiből vetített retrospektív sorozatot. * Dr. Halász Zoltán Ausztriában élő honfitársunkat, aki korára való te­kintettel lemondott az Alsó Auszt­ria—Bécs—Burgenland jégkorong­szövetség helyettes elnökségéről, munkássága elismeréséül, az emlí­tett sportszövetség díszelnökévé vá­lasztották. Dr. Halász Zoltán a sport terén végzett eredményes munkájá­ért 1977-ben Alsó-Ausztria tarto­mányfőnökétől ezüst Érdemrendet kapott. * A svédországi Malmőben készült az alábbi felvétel, amelyen Gombár Edit és kis magyar tanítványai lát­hatók. „Magyar tanítványaimmal, a magyar fal előtt” ezt írta a kép há­tuljára küldője. Franki Péter és Vásáry Tamás zongoraművészek nagy sikerű zene­­akadémiai négykezes koncertjük előtt zongoradarabokat játszottak Budapesten a Fürst Sándor utcai Szabó Ferenc Zeneiskola növendé­keinek. FOTÓ: MEZEI BÉLA EGY MAGYAR BRAZILLAL GENFBEN Genf, sajtóközpont. A hosszú fo­lyosón temérdek ajtó, rajtuk újsá­gok, hírügynökségek, tudósítók ne­vei. Az egyiken a legnagyobb brazil napilap, az O Globo, János Lengyel nevével. Fiatalos, hatvanas úr fogad, s azonmód egy falon függő tablóhoz vezet. Nem csoda, hogy büszke rá: a tabló tömény sajtótörténelem, raj­ta fényképes igazolványok, belépők sorjáznak a harmincas évek végétől napjainkig, egy több évtizedes új­ságírópálya dokumentumai. A ritka gyűjtemény tulajdonosa a Sport Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél kezdte a pályát. 1940-ben Finnor­szágba küldték, hogy a tervezett olimpiáról tudósítson. Kitört a há­ború, az olimpia elmaradt... Innen vette útját Brazília felé, ahol a por­tugál nyelvvel és különféle állások­kal való tízéves birkózás után, 1950- ben, a brazíliai labdarúgó-világbaj­nokság idején tért vissza az újság­íráshoz. Azóta tudósított az összes olimpiáról és Iabdargó-világbaj­­nokságról, s még számtalan Brazíli­át is érdeklő sporteseményről. 1961 óta állomásozik Genfben, ő volt lap­ja első állandó európai tudósítója. — Hogyan tekint a világbajnok­ság elé? Más lesz-e a spanyolorszá­gi, mint a korábbiak? — kérdeztem néhány héttel a Mundial előtt. — Újszerűségét elsősorban az ad­ja, hogy a keret kibővült. Jómagam ezt nem tartom indokoltnak. Miért kell erőszakolni, hogy minden kon­tinens képviselve legyen, amikor a labdarúgó világ első vonala kétség­kívül Európában és Dél-Amerikában játszik? A FIFA világpresztízsét ugyan emeli a több tagország, a bő­vebb VB-döntő keret, azonban vár­ható, hogy lesznek majd Spanyolor­szágban olyan mérkőzések, melyekre csak ötszáz néző kíváncsi. — Hallani olykor, hogy szembeál­lítják a szép, technikás focit a ke­mény játékkal... — Pedig ezek nem ellentétesek. Szembeállítani egymással csak a vé­dekező és a támadó felfogású fut­ballt lehet. A kritika az 1:0-lal meg­elégedő játékkal szemben jogos. Ma egyébként csak a totális labdarúgás lehet eredményes. E' taktika alkal­mazásának köszönheti újabb felvi­rágzását a brazíliai labdarúgás is. — Brazília újból világbajnokság­ra tör ... — A csapat valóban jó. Tele San­tana személyében az első állandó válogatott edző készítette fel a gár­dát. Korábban klubcsapatok edzői kaptak megbízást Kétségtelen előny, hogy a klíma hasonló lesz az otthonihoz. Azt azonban a sorsolás hibájának tulajdonítjuk, hogy két dél-amerikai csapat semmiképpen sem kerülhet a döntőbe, két európai ugyanakkor igen. — Hogyan vélekedik a magyar válogatottról? — A selejtezők során néhányszor kitűnően játszottak. Egyetértek azon­ban az otthoni szakemberekkel, azt hiszem, nem táplálhatnak vérmes reményeket. Kívánom, hogy ne le­gyen igazunk. Brazíliában egyéb­ként Puskást, Kocsist, Czibort ma is emlegetik, a magyar focinak ma is nagy a presztízse. Hogy ez a múlt­ból táplálkozik? Az igazság az, hogy talán az egyetlen Német Szövetsé­gi Köztársaságot leszámítva min­denütt hullámzó a teljesítmény. Volt ugye angol, olasz holland korszak .. . — Bizonyára a sporthoz fűződik legemlékezetesebb újságíró élmé­nye... — Sok egyébbel is foglalkozom, s a legemlékezetesebb éppen nem a sport világából való. Annak idején én is tagja voltam annak az újságíró csapatnak, amelyik elkísérte a néhai Kennedy elnököt választási kőrútjá­ra. Mi, újságírók külön gépen utaz­tunk, az elnökjelölti gépbe csak tíz újságíró kerülhetett Nap mint nap ostromoltam az illetékest, válasszon már be engem is. Ám mégis arra kellett kérnem, halasszuk el a dol­got, amikor végre felírt a „kiválasz­tottak” közé. Ugyanis a rengeteg re­püléstől be volt dugulva a fülem, nem hallottam semmit. Ez azért tűnt tragikusnak, mert egy kétperces Kennedy-interjúra is lehetőséget kaptam. Az úr azonban hajthatatlan volt: vagy most, vagy soha. Teli szo­rongással léptem be hát az elnöki kabinba. Kennedy azonban meg sem várva kérdésemel, egy papírlapot vett elő, és írni kezdett. A papíron ez állt: be vagyok rekedve, az orvo­som megtiltotta, hogy beszéljek. Írásban fogok válaszolni. BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom