Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-26 / 13. szám

Híveket szerezni gondolatoknak szép új társadalmi konfliktusok forrása lett: a különböző társadalmi réte­gek között tapasztalható érdekel­lentétek, valamint a hetvenes évekre érezhetően csökkenő társa­dalmi mobilitás számos megoldás­ra váró kérdést vetettek fel. Üj­­szerű ellentmondásokat hozott létre a széles körű generációváltás is. Mind a terihelőmunkából visz­­szavonuló idősebb, mind a mun­kába lépő fiatal nemzedékek az életmódalakítás gondjaival küz­denek. Irodalmunk különösen a fiatal generáció társadalmi elhe­lyezkedésének és beilleszkedésé­nek konfliktusairól adott eddig hiteles képet. Vannak azonban olyan változá­sok is, amelyeknek magyarázata magában az irodalmi életben ta­lálható. Így a magyar irodalom nemzedéki szerkezetének nagysza­bású átalakulása, amely a hetve­nes évek közepére-végére szinte teljes mértékben átrendezte a szellemi életben hagyományosan fellépő áramlatokat, irodalmi sze­repeket. Irodalmunk nemzedéki s ezzel együtt személyi szerkezete a harmincas évek végén alakult ki, midőn sorra távoztak el az élők közül a Nyugat nagy nemze­dékének tagjai, s helyettük a „má­sodik generáció” képviselői vették át az irányítást. Ez a szerkezet egy emberöltőn: három évtizeden keresztül érvényben maradt, rész­ben a fellépő fiatal tehetségek is beilleszkedtek a kialakult irányza­tokba és csoportokba. Az iroda­lomtörténeti érvényű változást az idősebb nemzedék lassú távozása hozta magával. Irodalmunknak mind nagyobbak a veszteségei. A hatvanas években halt meg Füst Milán, Tersánszky J. Jenő, Áprily Lajos, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Jankóvich Ferenc, a hetvenes években Lu­kács György, Németh László, Ve­res Péter, Szabó Pál, Darvas Jó­zsef, Féja Géza, Erdélyi József, Fodor József, Lengyel József, Il­lés Béla, Déry Tibor, Rónay György, Örkény István, Hajnal Anna, Toldalagi Pál, Zelk Zoltán, Komlós Aladár, sőt egész sor fia­talabb író: Simon István, Váci Mihály, Darázs Endre, Unbán Er­nő, Szabó István, Kamondy (Tóth) László, Kormos István, Nagy Lász­ló és Pilinszky János. Nagyok a veszteségek, ennélfogva nagy a felelősség, amelyet a távozó nem­zedékek örökébe lépő „derékhad­nak” és fiataloknak magukra kell vállalniok. A nyolcvanas évek ma­gyar irodalmát nekik kell megte­remteniük, az újabb korfordulóról nekik kell számot adniuk. Nekik kell továbbvinni, továbbörökíteni azt a komoly hivatást, amelyet a magyar irodalom mindig vállalt és betöltött hétszáz esztendős tör­ténete során. GONDOLAT KIADÓ Régen ismerjük egymást. Mind­ketten a művelődés területén dol­goztunk életünk tudatos, felnőtt évtizedeiben. Sokszor ültünk ke­rékasztalok különböző „sarkain”. Nemegyszer vitatkoztunk is. Most a Gondolat Könyvkiadó Vállalat igazgatói szobájában, mint újság­író faggatom Siklós Margitot a tudományos ismeretterjesztő könyvek kiadásának gondjairól. — A tömegek műveltsége — szélességében és mélységében — évtizedek óta lendületesen bővül. Ez a jellemző folyamat változat­­lan-e vagy lassult? Milyen új je­lenségek tapasztalhatók? — Minden piackutatás, a könyvvásárlási adatok elemzése, az érdeklődés irányát feltáró igényvizsgálatok végső eredménye az a felismerés, hogy a kereslet az emberek műveltségétől függ: elsősorban az iskolai végzettség szintje határozza meg és csak má­sodsorban a jövedelem. Márpedig hazánkban minden társadalmi ré­teg végzettsége emelkedik, nő az általános műveltség mértéke. Mi is folytattunk véleményvizs­gálatokat, igyekeztünk megbízha­tóan feltárni, kik olvassák köny­veinket. A könyvkiadó csak úgy tervezhet, ha ismeri az állandó könyvvásárlók összetételét, ízlés­térképét. A Gondolat-könyvek vá­sárlóinak fele értelmiségi. Az idők folyamán azután, ez a felismerés kevésnek, elnagyoltnak bizonyult, tovább kellett finomítani. Megál­lapítottuk, hogy az állandó értel­miségi vevőink hatvan százaléka műszaki, negyven százaléka hu­mán képzettségű. Ez nem jelent éles válaszfalakat. A Snow-jelen­­ség, a természettudományi és a humán érdeklődés nyugaton — mindenekelőtt Angliában — ta­pasztalt éles elkülönülése nálunk nem következett be. A műszakiak zöme „nyitott” a társadalomtudo­mányokra, érdeklődik a művé­szetek iránt; a humán képzettsé­gűeket pedig izgatják a biológia, az orvostudomány, a lélektan ered­ményei. Rendszeres olvasóink kö­zött alig van szakbarbár. — Milyen célból olvasnak az emberek szakmájukon kívül eső tudományos irodalmat? — Van egy általános kíváncsi­ság, ismeretszomjúság. Világunk eseményeit napról napra sugároz­za a televízió, a rádió, hozza a sajtó, de az emberek tudni akar­ják, mi van a jelenségek mögött Sokan tanulnak különböző for­mákban, mások saját műveltségü­ket akarják gyarapítani. A legszé­lesebb érdeklődést kiváltó tudo­mányág a pszichológia, amely a pedagógusok segédtudománya lett. Sokan olvassák a társadalom­­tudományi, ezen belül a szocioló­giai irodalmat is. A „Társadalom­­tudományi Könyvtár” című soro-Siklós Margit FOTÓ: HUBERT FERENC zat kötetei 5-6 ezer példányban fogynak el. Sokan kívánnak meg­ismerkedni a világkultúra 'kiemel­kedő alkotóival: az általunk ki­adott művek mintegy 40 százaléka fordítás. A külföldön élő magyar tudósok között például csak az el­múlt öt év során a következő szerzők szerepelnek: Pólya György, Kerényi Károly, Kemény G. John, Székely István, Kepes György, Szondi Péter, Kutasi Ko­vács fajos, Lakatos Imre, Szabó Dénes. Az idén: Nagy Kázmér, Szent-Györgyi Albert, Jászi Osz­kár, Cs. Szabó László. Jövőre pe­dig Pólya György, Deák István, Victor Vasarely következik. — A felszabadulás előtt a mun­kásotthonok falán mindenütt ott volt a jelszó: A tudás hatalom. Mi a helyzet ma a munkásművelődés­sel? — Az olvasó munkás ma tömeg­jelenség: műveltek a fiatal szak­munkások. A munkás foglalkozású vásárlók közt különösen népsze­rűek az olyan sorozatok, mint a Világjárók, de körükből kerül ki az amatőr csillagászok, s újabban a numizmatika iránt érdeklődők nagy hányada is. — Az utóbbi időben sok szó esett arról a magyar sajtóban — és ezt felkapták a Nyugaton meg­jelenő magyar lapok is —, hogy baj van a történelmi tudattal. A Gondolat Kiadó, amelynek felada­ta a történelmi ismeretek fehér foltjainak eltüntetése is, találko­zott-e hasonló jelenséggel? — Az igények változása lassú folyamat, mégis egyértelműen megállapítható a történelem iránti érdeklődés növekedése. A doku­mentumirodalom iránti élénk ke­reslet világjelenség, és ez így van Magyarországon is. Fokozódott az érdeklődés a magyar történelem eseményei, de a régészet, az ókori történelem iránt is. A történelmi ismeretek fehér foltjainak eltünte­tésére hoztuk létre — egyebek kö­zött — a „Magyar História” soro­zatot, amelynek mértéktartó tudo­mányos megalapozottságát, olvas­mányos voltát, irodalmi minőségét dicsérik az olvasók. Megszerveztük 1962-ben a Ki­adó úgynevezett Baráti Körét: húszezer példányban küldjük ki vaskos ismertetőinket, kérünk vé­leményt terveinkről, kiadványa­inkról. Három-négyezer véle­ményt kapunk vissza, és ez jelen­tős tömegtámogatást jelent. Szinte téveszthetetlenül megtalálják ter­vezésünk gyenge pontjait. A véle­mények elemzése alapján bizton­ságosan jelölhetjük ki a különbö­ző tudományágak kiadási ará­nyait. — „A Gondolat közművelődési kiadó” — olvastam nemrég egy nyilatkozatban. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Mindenekelőtt nagy felelőssé­get. A Kiadó fő feladata: a tudo­mányos eredményeknek a könyv segítségével történő népszerű is­mertetése. Az emelkedő igényeket szeretnénk kielégíteni, de nem várhatunk tétlenül, amíg az elma­radottabb rétegeknél is kialakul a kereslet. Vannak csoportok, ame­lyeknél hiányoznak az anyagi le­hetőségek, másra kell a pénz. Más csoportoknál hiányzik a szellemi szükséglet. Vagyis formálni kell az ízlést, felkelteni az érdeklődést. Erre szolgál például az olyan ki­adványtípus, mint a Képes Ma­gyar Történelem, vagy a Világ­­történelem képekben. — Végül arra kérem, beszéljen önmagáról; lapunk olvasóit bizo­nyára érdekli a kiadói szakember mögött a magánember is. — Diákkoromban a természet­­tudományok érdekeltek, de az em­bertelen törvények, majd a hábo­rús események eltorlaszolták az utat. A felszabadulással vált lehe­tővé számomra a felelős munka korszaka. Először elméleti közgaz­dászként dolgoztam, majd műve­lődéspolitikával foglalkoztam ne­gyed századon át. 1955-től dolgo­zom a könyvkiadás területén. Kezdetben a Közgazdasági és Jogi Kiadónál voltam irodalmi vezető, aztán kiadói főigazgató-helyettes­ként működtem néhány évig. A Gondolat Kiadót 1971 óta vezetem. Szép a munkám, nagyon szere­tem. Minden megjelent könyvnél ott a kérdés: kell-e az olvasóknak, amiről mi azt hisszük, szükségük van rá. Van verseny a kiadók kö­zött, van kockázat, a vállalkozás izgalma, rizikója. És minden új könyv, öröm: megszületik az öt­let, egy könyv terve, és sok em­ber közös munkája nyomán elin­dul a mű, meghódítani az olvasót, híveket szerezni szép gondolatok­nak. SZ. M. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom