Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

korszakváltás mérlegén Bognár József akadémikus előadását tartja a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén. Az elnökségben: Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Szentágothai János, az MTA elnöke, Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Pach Zsigmond Pál, az MTA elnökhelyettese fotó: pólya zoltAn — mti szerepet betöltő forma lesz és lé­nyeges beruházási és infrastruk­turális megtakarításokat tesz le­hetővé. * A magyar gazdaságpolitika 1979 óta helyesen reagált a világgazda­sági krízisre. 1974 és 1978 között azonban a reformellenes tenden­ciák átmeneti megerősödése, a gazdasági reform dinamikájának mesterséges visszafogása, vala­mint a világgazdasági változások jellegének és hatásainak megíté­lésében mutatkozó bizonytalanság cselekvési holtpontra vezetett. A tartós gazdasági egyensúly feltételeinek megteremtése, vala­mint az új növekedési-fejlődési modell kialakítása az eddig is sok sikert hozó reformpolitika meg­újítását és meggyorsítását köve­­* teli meg. Ennek a reformpolitiká­nak azonban gazdaságilag széle­sebbnek kell lennie, mint 1968-ban volt, mert a szervezeti és intéz­ményi rendszerre is ki kell terjed­nie. Nyilvánvaló, hogy a mai sú­lyos világgazdasági krízis idősza­kában és jelenlegi gazdasági hely­zetünkben erőteljesebb hatásokat generáló reformokra van szükség. Más megközelítéssel szólva: gaz­dasági reformjaink társadalmi-po­litikai kockázatát növelnünk kell. A reformoknak ki kell terjed­niük a gazdasági kormányzás egész rendszerére: az állami tu­laj dón kezelésétől a gazdaságpo­litika kialakítási módszerem át egészen az állami bevételek rend­szeréig. Rendkívül lényeges, hogy az állam gazdasági szerepében rejlő lehetőségeket értelmesen ki­aknázzuk, de a hatalom korlátjait is jól megértsük. S különleges gondot kell fordítani az állami szervek és a gazdasági tevékeny­ség közötti kapcs ilódás formáira és módszereire. Gazdasági szempontból kívána­tos — a demokratikus fejlődés ol­daláról pedig döntő —, hogy a gazdasági kormányzásban a kép­viseleti, a társadalmi szervek is megfelelő szerepet kapjanak. Ilyen jellegű fejlődés esetén a tá­jékoztatás és meggyőzés alapján kialakított demokratikus keretek­ből, és az ezek alapján létrejött nemzeti egyetértés szférájából át­mehetnénk a szocialista demokrá­ciának egy olyan fejlettebb rend­szerébe, amelyben az érdekek üt­köztetése és a vélemények cseréje a döntések előkészítése során tör­ténik széles társadalmi bázison. A szocialista demokrácia fejlet­tebb rendszerére történő áttérés szükségességét erősíti az a körül­mény, hogy gyakran olyan dönté­seket kell hozni és lépéseket meg­tenni, amelyek korábbi várakozá­sainkkal feltételezéseinkkel és vé­leményeinkkel ellentétesek, vagy azoktól lényegesen eltérnek. Ilyen kritikus helyzetekben és időpon­tokban a döntésért viselt közös felelősség érzete rendkívül nagy kohéziós erőt jelent. (A többszörö­sét annak, mint a tájékoztatás és meggyőzés bázisán kialakuló nem­zeti egyetértés.) Ily módon a szo­cialista rendszer keretei között élő és tevékenykedő nemzet azo­nossági tudata, identitási érzete erősebb lesz, és a politika konti­nuitását egy viharos ütemben vál­tozó világban inkább átérzi. A magyar gazdaságpolitika eredményeiről, realitásáról és szel­lemes újításairól ma a világ min­den táján elismeréssel szólnak. Minden árnyaltan és józanul gon­dolkodó ember számára nyilván­való, hogy a kölcsönös gazdasági függőségek korszakában ennek az elismerésnek igen nagy jelentősé­ge van, hiszen a szóban forgó or­szágok gazdasági partnereink, és a partnerek véleménye sohasem lehet közömbös. * Szeretnék néhány gondolatot kifejteni a gazdasági reformpoli­tika nemzeti-társadalmi hatásai­ról és összetevőiről. E gondolatok kifejtésére ösztönöz azon körül­mény is, hogy — a nemzeti létről, sorsról, kohézióról kialakult Ihm» gondolkodást nálunk túlzottan nyelvi-irodalmi központúnak ér­zem Ilyen jelentős gazdasági fej­lődés után és ahhoz kapcsolódva már nagyobb mértékben kellene jelentkezniük a gazdasággal ösz­­szefüggő komponenseknek a nem­zeti tudatban. Nyilvánvaló ugyanis, 'hogy a tanulmányban kifejtett gazdaság­­politikai elgondolások sikeres megvalósítása ma a legnagyobb nemzeti feladat a társadalmi át­alakulás óta. Hiszen balsiker ese­tén újra az elmaradottak (elmara­dók) közé kerülhetnénk, ami nem­zeti létünk értelme és fejlődése szempontjából a legnagyobb ve­szélyt jelentené. Mindenki tapasz­talhatja azonban városon és falun, hogy a gazdaságpolitikánkkal el­ért sikerek milyen nagy mérték­ben növelték a nemzeti társada­lom egységes és a világot jól át­tekintő önbizalmát. A mögöttünk lévő 25 esztendő és a szükséges reformok megva­lósítása szabadabbá tette és teszi majd a népben és nemzetben rejlő képességek kibontakozását. Egy agyoncentralizált és adminisztra­tív előírásokkal vezetett gazda­ságban és társadalomban lehet ugyanis valakinek jó pozíciója, vagy magas fizetése, de nincs fe­lelős és szabad cselekvési tere. Ilyen körülmények között a tehet­ségek nem képesek azt nyújtani a társadalom számára, amire ké­pességeik és moráljuk őket pre­desztinálná. Ez a gazdaságpolitika és ezek a feladatok kötnek össze bennünket a kontinuitás jegyében a múlttal; régebbi magyar reformnemzedé­kek nemes vállalkozásaival. Ben­nünk már oldott formában jelent­kezik a reform, yagy forradalom közötti ellentmondás, mert a mai nemzedékek egy győztes forrada­lom és mély társadalmi átalakulás bázisán folytathatják a társadal­mi-gazdasági és politikai struktú­rák reformját. Ez a gazdaságpo­litika mindenkor és minden hely­zetben a szocialista viszonyok lé­téből indult és indul ki — termé­szetesen annak tudatában, hogy az élő és létező szocializmus egy dinamikus világban csak változá­sok útján fejlődhet —, de e szo­cialista viszonyokat egybeötvözte azon nemzeti sajátosságokkal és képességekkel, amelyek a magyar nemzetet jellemzik. Ily értelem­ben a magyar gazdaságpolitika nem modell, — hiszen más szo­cialista országokban más viszo­nyok, helyzetek és sajátosságok vannak —, hanem a szocializmus­ban a maga életformáját megta­láló magyar nemzet egyik közös alkotása és vállalkozása, amelyet napról napra és helyzetről hely­zetre haladva javítani és tökéle­tesíteni mindannyiunk feladata. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom