Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-15 / 10. szám

1 „Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházá­­ra megyek” — Mária Terézia kiáltott fel így 1773-ban, Haydn L’infedeltá delusa (Aki hűt­len, pórul jár) című vígoperájának előadása után. A császárnő sokat idézett elragadtatása jogos volt: az Esterházy hercegek szolgálatá­ban álló zeneszerző-udvari muzsikus-karmes­ter pezsgő zenei életet teremtett Magyaror­szágon. A nagy osztrák komponista harminc évig vezette az Esterházyak udvari zenekarát: 1761-ben Esterházy Pál Antal fogadta fel a kismartoni rezidencia másodkarmesteréül, de az Esterházyak életében is, Haydn alkotói pá­lyájának kibontakozásában is az 1762-es év hozott jelentős fordulatot, amikor Miklós her­ceg követte Pál Antalt az uralkodásban, öt — Lorenzo de Medicihez hasonlóan — a „pompa­kedvelő” jelzővel ruházták fel. Méltán. A ze­nerajongó fejedelem az európai művészetek egyik központjává akarta emelni udvarát. Megépítette a Fertő-tó melletti Eszterházán, a mai Fertődön a maga Versailles-ját, számos kiváló művészt alkalmazott, s 1766-ban Haydnt az udvartartás első karmesterévé ne­vezte ki. Egy 1784-ben megjelent írás sze­rint: „Az eszterházai kastély mögött, a disz­kért felé, egy vadgesztenyefasor mentén áll a pompás operaház... A tulajdonképpeni színpad szélessége és mélysége tekintélyes. Mögötte két szoba van, amely a színészek öltö­zőjéül szolgál, s ezekhez csatlakozik a pompás és gazdag jelmeztár. Naponta játszanak, opera seriákat és buffákat és német színműveket, az előadásokon a herceg mindig megjelenik, és rendszerint az esti hatórai kezdést tartja helyesnek. Szinte leírhatatlan, mennyire gyö­nyörködteti mindez a szemet és a fület. Min­denekelőtt, mivel az egész zenekar egyszerre szólal meg, s hol a hangszerek megható lágy­sága, hol leghevesebb harsogása hatja át lel­künket — mert azt Haydn úr, a nagy zene­művész dirigálja, aki karmesterként a herceg szolgálatában áll... A bábszínház az opera­házzal szemben áll, meglehetősen tágas ez is, de nincs benne sem páholy, sem karzat... Nemcsak bohózatokat és vígjátékokat adnak itt elő, hanem opera seriákat is, mint ahogy a boldogult Mária Terézia kegyes tetszésével találkozott e helyt az Alceste opera, és meg­csodálta a pillanatok alatt és észrevétlenül végrehajtott díszletváltozást is. Olyan színház, HAYDN ÉS ESZTERHÁZA amely egyedüli a maga nemében. Az előadá­sok mind ebben a színházban, mind az opera­házban mindenki számára ingyenesek.” Haydnnak nemcsak az operai feladatokat kellett ellátnia, hanem muzsikusokat és éne­keseket is kellett szerződtetnie (a nagyvonalú herceg nem sajnálta a költségeket, hogy a legjobb erőket udvarába gyűjtse): hetente ál­talában két operaelőadást és két hangversenyt rendeztek. A kamarazenélés is rendszeres volt az udvarban, a herceg maga egy azóta fele­désbe merült, a gambához hasonlító hangsze­ren, a barytonon játszott szenvedéllyel. Haydn persze kiapadhatatlanul komponált — s bár művészete a császárvárosban is lelkesedéssel találkozott — alkotó tevékenységét harminc évig döntően meghatározta a visszavonultság. 1. Joseph Haydn 2. Eszterháza kastélya korabeli metszeten 3. Haydn barytonja 4. Egy oboa a Haydn-gyüjteményből NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓI 1790-ig, Miklós herceg haláláig Eszterházán élt és dolgozott. Az első esztendőkben az operaház minden­kor Haydn művét adta elő, 1776-tól kezdve a korabeli neves olasz zeneszerzők darabjai is szerepeltek a repertoáron. A zenei vezetőnek tehát Válogatnia és a körülményekhez alkal­maznia is kellett ezeket a zeneműveket. A sokirányú elfoglaltság és a helyhez kötöttség ellenére Haydn alkotó géniusza kivirágzott Eszterházán. Szívós, türelmes alkatát nem za­varta, fejlődését nem akadályozta a „vidéki” tevékenység. Eszterháza amúgy is sok szállal kötődött Európa zenei életéhez. Haydn termé­szetének jól megfeleltek a magyarországi kö­rülmények: itt alakult ki életművének jelen­tős része, itt teremtődött alkalma a művészi érlelődésre, de itt bontakozott ki alkotásainak szenvedélyes hangja is. 1790-től Haydn kilép Európába: bécsi és angliai évei kiteljesítik művészetét és sikereit. A londoni szimfóniákat és az oratóriumokat különösen nagy elismerés övezi, melynek csak egyik jele, hogy az Oxfordi Egyetem 1791-ben díszdoktorrá avatja (ebből az alkalomból ke­rült sor a még Eszterházán komponált, Ox­­ford-szimfóniának elnevezett G-dúr szimfónia angliai bemutatójára). Az idős mestert tanítványok veszik körül, Európa vezető muzsikusai hódolnak nagysága előtt. A Teremtés 1808-as bécsi előadásán je­lent meg utoljára Haydn a nyilvánosság előtt: az oratóriumot Salieri vezényelte, a mestert többek között Beethoven köszöntötte. Halálát 1809-ben megrendülve fogadja a császárváros, temetésén Mozart Requiemjét játsszák. Születésének 250. évfordulóján a zenetörté­net egyik legnagyobb mesterére emlékezik a nagyvilág. Magyarország a fertődi Eszterházy kastélyban, Haydn életpályájának több mint negyedszázados színhelyén mesterkurzusok­kal, ünnepi hangversenyekkel, az életművet áttekintő kiállítással hódol Haydn emlékének. FEUER MARIA 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom