Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
SZÍVVEL SZÍVEKÉRT Vázsonyi doktornő, az inspekciós, aránylag nyugodt éjszakát virrasztóit át, csupán két betegről jelent figyelemre méltó változást. Majd sorra nyílnak a leletekkel, feljegyzésekkel teli dossziék, rajtuk szívbeteg gyerekek nevei, pár napostól tizennégy évesig. Kézről kézre járnak az elektrokardiogrammok, a szívkatéterezés alapján nyert adatokat rögzítő ábrák, röntgenfelvételeket csippentenek fel egy átvilágítható ernyőre. Reggeli rutinmegbeszélés az Országos Kardiológiai Intézet gyermekosztályán. Szülőtársaim és beteg szívű gyerekeik iránti részvéttel, szurkolással telve hallgatom a diagnózisokat — egy jordániai és egy berlini vendégre való tekintettel, angolul folyik a szó —, s bár nem tudhatom teljes bizonyossággal, hogy enyhébb, avagy súlyosabb esetet ismertetnek-e éppen az osztály orvosai, egyre erősbödő reménnyel és bizakodással kísérem szavaikat. Mert csakhamar nyilvánvalóvá válik az egyszeri vendég számára is: ez a kétórás eszmecsere csupán annyiban rutinszerű, hogy hozzátartozik az osztály mindennapjaihoz. De a koncentrált figyelem, a rangra-korra nem tekintő, minden megjegyzést komolyan fontoló vitastílus, a légkör, amely Kamarás János professzor főorvosi szobájában oly megkapó volt a számomra, azt tükrözi: nem csupán a beteg szívrészt rajzolják fel képzeletben az asztalt körülülő orvosok. Mindannyiszor arcok is feltűnnek : gyerekeké, szüleiké. Az 1960-as évekig Magyarországon az úgynevezett reumás láz okozta elváltozások voltak a leggyakoribb szívbetegségek a gyerekek között. A felsőlégúti betegségek eredményesebb gyógyítása, valamint a higiénés körülmények kedvező változása következtében napjainkra ez a fajta — szerzett — szívbetegség csaknem teljesen eltűnt. A szívgyógyászok figyelme egyre inkább a veleszületett szívbetegségek időben való felismerésére és gyógyítására összpontosult. Évente mintegy 1200 esetben, az újszülöttek nyolc ezrelékénél mutatható ki valamilyen szívrendellenesség — a nemzetközi adatokhoz hasonló arányban. Alakuljon azonban bárhogy is ez a szám, célunk csupán egy lehet: minél eredményesebben küzdeni az apró életekért. A magyar egészségügy Közép- Európa egyik legmodernebb gyermekkardiológiai gondozó hálózatát építette ki, az Országos Kardiológiai Intézet szakmai é^oa^Hprtani irányításával.”*^ megyei kórházak mindegyikében gyermekkardiológus főorvos tevékenykedik, valamint számos kisebb városban, a nagyvárosok kerületeiben és a járásokban is működik szakrendelés. Ez az országos hálózat tartja nyilván, gondozza és időközönként ellenőrzi a kóros szívelváltozással született gyerekeket, s ha kell, az itt dolgozó orvosok utalják be őket a gyermekkardiológiai centrumokba. Az ország két városában működik olyan központ, ahol két éven aluli gyermekeket is gyógyítanak: Szegeden, valamint Budapesten, az Országos Kardiológiai Intézet és a II. Gyermekklinika munkaközössége. — Centrumnak olyan intézményt tekintünk — magyarázza Kamarás professzor —, ahol a diagnosztizáló és részben gyógyitó osztályon kívül van szívkatéteres laboratórium, szívsebészeti osztály, valamint lehetőség van az intenzív ápolásra is. Mi — országos irányító szerv lévén —, nem csupán e feladatokat látjuk el. Gyermekkardiológiai továbbképEŐ tanfolyamokat szervezünk, és rendszeresen fogadjuk más kórházakban dolgozó kollégáinkat, akik sokszor néhány hónapot is nálunk töltenek, tanulmányozva a gyógyászatnak ezt a speciális területét. — Véletlen-e, hogy most külföldiekkel is találkoztam? — Nem, ez egészen mindennapos. Nem csupán technikai felkészültségünk, diagnosztizálási és gyógyítási eredményeink iránt ér-20
