Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 1. szám

Böngésző A párizsi Palais de la Monnaie­­ben (Pénz- és Éremgyűjtemények Múzeuma) kiállítás nyílt Pierre Szé­kely műveiből. Pierre Székely 1923- ban Budapesten született, s a mo­dern szobrászművészet egyik ki­emelkedő alakja. A megnyitóünnep­ségen jelen volt dr. Bényi József, párizsi magyar nagykövet. * Babits Mihály-szobrot avattak a költő szekszárdi szülőházának udva­rán. Az életnagyságú bronzszobor Farkas Pál szekszárdi szobrászmű­vész alkotása. * Utcát neveztek el Budapesten Szerb Antalról, a kiváló íróról. * Ezüstlemezt kapott Japánban a Neoton Família nevű magyar disz­kóegyüttes. A Marathon című nagy­lemezük 150 ezer példányban kelt el a szigetországban. Ai Erkel Színházban Szilágyi Ferenc, a Kolozsvári Magyar Opera vezető teno­ristája énekelt! a Bánk bán címszere­pét. Képünkön Pitti Katalinnal FOTO: RUZSONYI GABOR — MTI HUNGARIAN DIGEST - REVUE DE HONGRIE A Hungarian Digest 1981 5. szá­mában külön említést érdemel két gazdasági cikk, az egyik a szocialista országok közötti gazdasági együtt­működés, egy másik pedig a keleti és nyugati gazdasági kapcsolatok kérdését tárgyalja annak a beszámo­lónak a keretében, amelyet Marjai József miniszterelnök-helyettes nyu­gati országokban tett látogatása után magyar üzletemberek előtt tar­tott. Nyitrai Ferencné, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnöke a lakosság jövedelméről ír. A gazdag kulturális rovatból ki­emelkedik Bartók Béla amerikai tartózkodásával foglalkozó írás, va­lamint a magyarországi egyházi mű­kincsekről szóló beszámoló. A Revue de Hongrie 1981 5. szá­ma képet ad Magyarország nemzet­közi kapcsolatainak alakulásáról. Az utóbbi húsz évben folyamatosan bő­vültek a kapcsolatok és jelenleg Ma­gyarország már 125 országgal tart fenn diplomáciai — s még ennél is többel gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. A lap foglalkozik a bűvös kockával, a magyar mezőgaz­dasággal, egészségügyi kérdésekkel és a Magyarországon megjelenő egy­házi kiadványokkal. A Revue de Hongrie interjút közöl Galgóczi Er­zsébet írónővel és bemutatja egyik novelláját. z. x. ÉVFORDULÓNAPTÁR: 425 éve, 1557. január 1-én szüle­tett Bocskai István erdélyi fejede­lem. — 100 éve, 1882. január 1-én született Adorján János, a magyar repülés egyik úttörője. — 135 éve, 1847. január 16-án született Mikszáth Kálmán. Címlapunkon: A Petőfi - híd, háttérben lakóteleppel Cikkünk a 10-11. oldalon Fotó: MTI BŐVÜLŐ KAPCSOLATOK Hogyan alakult a magyar—ameri­kai kereskedelem 1981-ben, mutat­kozik-e előrelépés a tavalyihoz ké­pest? Ezt a kérdést tettük fel Antal­­péter Tibornak, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjének. — Az USA-ba irányuló kivitelünk értéke a tavalyi százhuszonkétmillió dollárhoz képest várhatóan húsz-hu­szonöt százalékkal növekszik az idén. Ez részben annak köszönhető, hogy exportunkban új termékek jelent­keznek, például a csuklós autóbu­szok, az elektromos kemencék és a számjegyvezérlésű szerszámgépek. Emellett továbbra is meghatározó szerepe van a kivitelben a hátsóhi­­daknak és futóműveknek, az izzólám­páknak és gyártó gépsoraiknak, az élelmiszereknek és a női cipőknek. — A magyar—amerikai kereske­delmi megállapodás aláírása óta ál ­lamközi kapcsolataink rendezettek. A megállapodás értelmében létreho­zott kormányközi gazdasági és ke­reskedelmi vegyes bizottság állam­­titkári szinten évente ülésezik, ha szükséges, többször is és így kor­mányszinten nyílik lehetőség a fel­merülő problémák megvitatására, megoldására. De az elmúlt három évben többször tárgyaltak a két or­szág vezető kormánytisztviselői a ve­gyes bizottsági ülésektől függetlenül. Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter novemberi USA-beli útja is azt a célt szolgálta, hogy ezek az esz­mecserék folyamatosak legyenek és ennek nyomán államközi kapcsola­taink gazdasági téren tovább fejlőd­jenek. L. J. (MAGYAR NEMZET) TANÁCSKOZÁS A KORONÁRÓL A koronáról és a koronázási jelvé­nyekről tartottak tudományos ta­nácskozást Budapesten. Mint Köpeczi Béla, az MTA főtitkárhelyettese elmondta, a külföldi szakemberek érdeklő­dését nemcsak az a ritka ese­mény keltette fel, hogy a nemzeti ereklyének számító, s művészettörté­neti szempontból is ritkaság értékű koronát és a koronázási jelvényeket ez alkalommal megtekinthették és vizsgálhatták, hanem az a törekvés is, hogy segítségükre legyenek a magyar szakembereknek a koronával kapcsolatos, egyelőre tisztázatlan kérdések megoldásában. A szakemberek egyetértenek ab­ban, hogy a korona igen jó állapot­ban van, jelenleg semmiféle restau­­rációs munkát nem igényel, s szét­szedni is csak akkor szabad, ha arra okvetlenül szükség lesz. A görög ko­ronának nevezett részit illetően a tör­ténészek többsége arra az álláspont­ra jutott, hogy egységes, bizánci munkáról van szó, I. Géza kapta a koronát, méghozzá 1074-ben. A latin korona korát illetően nem esnek ennyire egybe a vélemények. A ko­rona a XI. század végén, a XII. szá­zad elején készülhetett, s ha nem is volt Szent István koronája, lehetsé­ges, hogy a nagy király fejereklye­tartója volt. A két koronát feltehe­tően a XII. század végén szerelték össze. A korona kövei, zománcozott ké­pei kitűnő állapotban vannak. Az egyetlen, a jövőben esetleg megle­petéseket okozó dolog az a eines ja­vítás lehet, amelyet a múlt század­ban végeztek el. A palást állapota, sajnos, romlott, ezért be is vonták a kiállításról (nem tett jót a régi szövetnek a megvilá­gítás). Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója elmondta, hogy a koro­názási jelvények jelenlegi bemutatá­sa megfelel a nemzetközileg elfoga­dott normáknak, de ha lehetőség nyílik rá, akkor az értékes tárgyakat védőgáz-atmoszférában helyezik majd el, hogy megkíméljék őket a szennyezett levegő, illetve az oxigén korrodáló hatásától. Z. E. (MAGYAR HÍRLAP) Búcsúzunk VOLT EGYSZER EGY GÉPÍRÓNŐ Klárinak hívták és szerettük. Klá­rinak hívták és szeretett minket. Mindenkit ismert, mindent tudott. Szerkeszthetek, kérdezte gyakran az ajtófélfának dőlve, hogy beteg teste egyensúlyban maradjon, s mint szár­nyak libegtek kezében a kéziratla­pok, majd segítő mosollyal, szeré­nyen megjegyezte, ő hogyan javítana ki egy-egy kifejezést szebbre, ma­gyarosabbra. Több mint négy évti­zedig írta mások mondatait, gondo­latait. A Magyar Hírek szerkesztő­ségében szinte az első napok óta dol­gozott, mint gépírónő, majd mint titkárnő. És nyugdíjas napjaira is­mét az írógépe lett a mentőöv) amelybe — egészsége híján — bele­kapaszkodott. Én már egyszer meghaltam, kér­kedett olykor az orvosok csodate­remtő tudásával, hiszen valóban a klinikai halálból hozták vissza. Be­teg volt, de csak neki adtuk az alig olvashatóan telejavított kéziratokat, s súlyos mondatfűzésű, fontos szöve­geket. Csak kérlelően rámosolyog­tunk, Klárikám! s ő fűzte be a pa­pírt a gépbe. Évek óta nyugdíjas­ként járt be a szerkesztőségbe, ahon­nan ebéd után alig akarózott haza­mennie a magányba. Egészen a leg­utóbbi időkig hetente kétszer erőtlen izgalommal készült kórházlátogatás­ra: a háború népirtó esztelensége után egyetlen hozzátartozója maradt, a nővére, aki évekig kórházi ágyhoz szögezve várta a halált. Nő­vére halála után Klári beszédes ked­ve elapadt, pillantása kifakult, mon­datai fáradtan hullottak a semmibe. Klárikám! szólongattuk, s aggódva figyeltük törékeny madár-teste ho­gyan válik áttetszővé. És most eltűnt, itthagyott bennün­ket. Amikor utoljára beszéltünk te­lefonon s közölte, hogy be kell men­nie a kórházba, csak annyit tett hozzá: Nagyon szeretnék már gépel­ni! *• 3 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom