Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-20 / 4. szám

SZÓRAKATÉNUSZ MÚZEUM A múzeum előcsarnoka A címben szereplő furcsa szó egy régi, a gyerekek körében évtizedek óta változatlanul népszerű kiszá­molóban fordul elő: „Antanténusz, szórakaténusz . . Nyilván ez a népszerűség az oka annak, hogy a Kecskeméten a közelmúltban megnyílt gyerekjáték­múzeum ezt a múzeumok komolyságához nem illő, mégis igen találó nevet kapta. A Szórakaténusz Mú­zeum — amely a magyar naiv művészetek múzeumá­nak tőszomszédságában kapott helyet — tulajdonkép­pen játéktörténeti kiállítás. Megtalálhatók itt — az ókortól századunk elejéig — valamennyi korszak jel­legzetes játékai. (A napjainkban gyártott babák, lo­gikai játékok, építők, kerékpárok számára tízszer ekkora épület is kicsi volna.) A múzeumban a régi játékokon kívül más megle­petés is várja a kisfiúkat és a kislányokat. A föld­szinten játékkészítő műhelyek működnek. Itt a kicsik sajátkezűleg készíthetik el a múzeumban látott és megkedvelt játékokat, természetesen ifjú népművé­szek irányításával és segítségével. A múzeum részletes bemutatására egy későbbi szá­munkban még visszatérünk. (P) Játékok századunk elejéről FOTO: KARÁTH IMRE — MTI ÍZ-FESZTIVÁL KÖNYVESPOLC Az idén gasztronómiai események is szerepelnek a budapesti tavaszi fesz­tivál március 19-től 28-ig tartó programjai között. Egy sor fővárosi étterem hívogatóbbnál hívoga­­tóbb alkalmi ételkínálat­tal várja vendégeit, s a különleges ízek keltette jó hangulatot a legtöbb he­lyen nótaszó és muzsika is emeli majd. A Vörösmarty cukrász­da (V„ Vörösmarty tér 7.), osztrák cukrászati napo­kat rendez, bécsi sütemé­nyekkel és kávéval. A Mátyás Pince (V. Március 15. tér 7.) Vas megyei specialitásokból állítja össze étlapját. Az Arpád­­híd étteremben (XIII., Váci út 132.) hajdúsági főszakács dirigál a kony­hán, itt kóstolhatjuk majd meg a debreceni tűzdelt májat vagy a hortobágyi ürügulyást. 20-án Sándor, József, Benedek-napi bál, egy héttel később pedig a világhírű labdarúgó öreg­fiúk vacsoraestje színesí­ti az Árpád-híd étterem programját. A Berlin-étte­­remnek (V. Szt. István krt. 13.) Veszprém megyei konyhája lesz, ahol egye­bek között veszprémi hallevest készítenek ha­lastáskával, valamint szarvasfiiét Isztimér módra. Az Opera étterem (VI. Népköztársaság útja 44.) szerb és sváb ételkü­lönlegességekkel készül — szerb gulyásleves, Di­nári májas rizs, Tolnamö­­zsi paraszttál, Bikali len­csés csirke —, valamint palóc és alföldi ételeket is felvettek az étlapjukra: Rátóti ürücomb puliszká­val, Palóc pulykapecse­nye, Kakasgulyás csipet­kével, csörögefánk. A Thököly étteremben (XIV. Thököly út 80.) március 21-én gyertyafé­nyes tavaszi vacsoraestet tartanak, neves magyar­nóta énekesek felléptével és erdélyi fogásokkal, mint például a Mustos pecsenye, a Maros-menti töltöttborda vagy az Aranyhordó palacsinta. Jó étvágyat! —b— Két évvel ezelőtt angol nyelven jelent meg, és most magyarul is olvasható, Ger­gely Pál gördülékeny, érzék­letes fordításában Doráti An­tal könyve, magyar címén az Egy élet muzsikája. A nemrégiben hetvenötödik születésnapját ünnepelő — és ebből az alkalomból Ma­gyarországon magas kitün­tetésben részesülő — világ­hírű dirigens, aki több mint fél évszázada él külföldön, ebben a páratlanul érdekes kötetben pályája emlékeit idézi föl. Nem életrajz ez a szó klasszikus értelmében, hanem kellemes és tanulságos epizódok gyűjteménye. Neves muzsikusok portréját rajzolja meg benne, pél­dául Fritz Buschét, aki Dorátit a világkarrier felé el­indította, s aki akkor a drezdai operaházat irányítot­ta, majd Toscaniniét, Furtwánglerét, Richard Straussét, Sztravinszkijét, Rahmanyinovét vagy a könnyedebb muzsika művelői sorában Ábrahám Pálét. Doráti An­tal egész eddigi életpályájára humorral tekint vissza; ez a megértő derű árad ennek a rendkívül olvasmá­nyos és élvezetes könyvnek szinte minden sorából. Mulatságos anekdoták színesítik — mindenekelőtt ta­nítómestereiről, Bartókról, Kodályról, Weiner Leóról, s másokról is — a kötetet, amelyben a hazájába sű­rűn visszatérő, Bartók és Kodály művészetét külföl­dön is állandóan népszerűsítő karmester egy gazdag és értékes élet sok-sok emberi és művészi tapasztala­tát osztja meg olvasóival. GABOR ISTVÁN DORATI ANTAL (Részlet a kötetből) . . . Weiner Leó ötvenedik születésnapját — még a „régi jó békeidőkben’’, 1939 előtt — nagyszabásúan akarták megünnepelni. Ezt számos barátja közösen határozta el anélkül, hogy őneki a legcsekélyebb gon­dot okozta volna bárki a tiszteletére rendezendő dísz­vacsorával, melynek színhelye egy igen előkelő — a „felső 400” tagjai közé tartozó — család méltóságteli öreg palotája volt. Több, mint száz meghívott volt je­len, és fölvonult a nagy feudális múlt minden hivata­los pompája-dísze — libériás lakájok, ragyogó pincé­rek, maitre d’hotel, a legfinomabb ezüst evőeszközök, értékes porcelánok, hatalmas trakta, a legválogatot­­tabb borok, a vendégek különleges eleganciájáról nem is beszélve —, ilyen már csak Kelet-Európa „ál-Pá­­rizsaiban” volt látható. Weiner Leó a háziasszony főrendi özvegy jobbján ült. Alighogy kényelembe helyezte magát a székén, föl­emelte a kanalát és gondosan törülgetni kezdte fehér damaszt szalvétájával, ahogy ezt az általa látogatott nemmindig-tiszta vendéglőkben megszokta. A háziasszony elsápadt, súlyos pillantást vetett a maitre d’hotelre, aki szigorúan ránézett a főpincérre, mire az megvető pillantással illette a pincért, az pe­dig rámordult a lakájra, aki sápadtan másik kanalat hozott, futva. Leó professzor, alighogy megpillantotta az új kana­lat, fölkapta és tisztogatni kezdte az asztalkendőjével. Ugyanaz a színjáték megismétlődött a háziasszony­tól a lakájig, csak még nagyobb sietséggel és izgalom­mal. Amikor a harmadik kanál tisztogatása is kezdetét vette, a pantomim már hisztérikus méreteket öltött. Megérkezett a negyedik kanál is; Leó ekkor a lakáj felé fordult, és napsugaras derűvel azt mondta neki: Mit gondol fiam, én fogom megtisztítani az egész nya­valyás ezüstkészletét? 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom