Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
1. Kossuth bevonulása New Yorkba 1851 decemberében 2-3-4. A Magyar Nemzeti Igazgatóság: Kossuth Lajos - Teleki László - Klapka György 5. Kossuth - Camillo Cavour - Giuseppe Mazzini, az olaszmagyar szabadság harcosai 6. Kossuth Lajos Deák Ferenchez írt nyílt levelének újságnyomata 7. „Kossuth apánk" és kísérője a száműzetésben: Ihász Dániel 8. Kossuth temetése 1894 április elsején REPRODUKCIÓK: SZVOBODA FERENC 1866-ban Kossuth még erősen bízott a porosz fegyverek támogatásában, Ausztria bomlásában, de a békekötés után minden erejét a kiegyezés megakadályozására fordította. Cikkekben, levelekben bizonygatta, hogy a pusztulásra ítélt Habsburg-birodalommal összekapcsolni sorsunkat kész öngyilkosság: Magyarország lesz „a máglya, amelyen a történelem kérlelhetetlen logikája az osztrák sast elégeti”. Még az utolsó pillanatban, 1867 májusában is nyílt levéllel fordult a hajdani baráthoz, Deákhoz, kérve-kérlelve, hogy ne vigye azon pontra a nemzetet, „amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere”. A kiegyezés után fokozatosan visszavonult az aktív politizálástól. Botanikával, csillagászattal, iratai rendezésével foglalkozott, s a történelemnél, a csalfa kedvesnél keresett vigasztalást. Aki egykoron villámokkal dobálózott és seregeket toborzott, öregségére virágokat, csigákat, köveket gyűjtögetett, s a hatalmas tettvágy — kakukkfű, gyopár után kutatva — az Alpok déli lejtőin és a ligur partokon párolgóit el. Időnként még fel-felemelte szavát a függetlenség és a szabadság védelmében. „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi — írta magáról —; az én nevem óramutató, jelzi az időt, mely jönni fog, .. .ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek a neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak.” 45 évi hontalanság után, 1894. március 20-án halt meg Torinóban. Csak a koporsóban tért meg a hazai földbe. Temetése hatalmas nemzeti tüntetés volt, jelezte az idők folyásának irányát. HANÁK PÉTER 13
