Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
VERCORS NYOLCVAN ÉVES Ki tudja ma már, ki volt Putty Lia? Ha valaki egyszer megírja a magyar származású francia írók történetét, Vercors-nak előkelő helyet kell biztosítania. De hát vannak magyar származású francia írók? Vannak bizony! Szinte nincs olyan hónap, hogy az óriási párizsi könyvtenger habjaiban fel ne tűnnék egy-egy magyar név! Ha csak a háború óta publikálókat veszem számba, akkor is hirtelenében ezeket tudom felsorolni: Christine Arnothy, Lucien Corosi, Ladislas Dormandi, Lorand Gáspár, Georges Madarasz, Georges Walter. Élie Wiesel és a legújabban jelentkezett, 1958-ban született Sophie Kepes ... Természetesen a magyar eredetnek több fokozata van: van, akinek csak az ősei voltak magyarok (ilyen például Paul Demeny, Rimbaud barátja), van, akinek a szülei születtek magyar földön és akad, aki maga is e tájon látta meg a napvilágot. Vercors a második csoportba tartozik: ő már kint született. éspedig 1902. február 26-án, Párizsban. Igazi neve Jean Brüller, és édesapja hazánkból került a francia fővárosba, francia lányt vett nőül. és könyvkiadással foglalkozott. (Sorsát fia Üt a csillag felé című, 1943-ban megjelent, második kisregényében írta meg.) De maradjunk még egy pillanatra az immár rég világhírű író születésénél! Nem történt simán: úgy esett a dolog, hogy — miután pontosan száz esztendővel Victor Hugo után jött a világra — az orvos mindenáron el akart menni a nagy poéta tiszteletére rendezett emlékünnepélyre. Végül is azonban világra segítette a kis Jeant, akiből előbb szatirikus rajzok mestere, majd bot-, illetve háború-csinálta író lett. A hírnevet A tenger csendje című, kalandos sorsú, roppant sok nyelven megjelent elbeszélésének köszönhette: az 1942 telén Párizsban illegálisan csak 350 példányban kinyomtatott kis kötetnek az volt a célja, hogy az együttműködés és az ellenállás közt habozókat meggyőzze: csak az utóbbi magatartás méltó a hazafiakhoz. A könyvecskének hallatlan sikere lett: lemásolták kézzel, legépelték, s minden úton-módon terjesztették; eljutott külföldre is, kinyomtatták Algírban, Quebecben és a szíriai Bejrútban is. Nemsokára a brit légierő gépei a hártyapapírra nyomtatott elbeszélést a levegőből szórták le francia földre (ami oda vezetett, hogy a szerző, aki akkor mély illegalitásban élt, egyszer maga is felszedhette a földről égből pottyant művét.. . ami, valljuk be, példátlan a világirodalom történetében!) Aztán jöttek a fordítások: tudtommal eddig harmincnégy nyelven jelent meg, köztük japánul, kínaiul, bengáliul, héberül. Pierre Moinot író, aki most magas rangú kormánytisztviselő, Tuniszban csak az angol szöveget tudta megszerezni, s ebből fordította vissza franciára. Az elbeszélésből — amely sok országban kötelező olvasmány — szovjet, olasz és magyar filmet is forgattak, továbbá színpadra vitték. Noha az 1946-ban Párizsban megjelent könyvecskémhez (Hongrois de la Résistance) ő írt előszót, személyesen csak évek múltán ismertem meg, bevezetőjét ugyanis Dormándi révén juttatta el hozzám. Az első személyes találkozásunk furcsamód nem is Párizsban történt, hanem itthon, amikor Vercors — 1909 után először — hazalátogatott. Ez 1961- ben történt. Legutóbb pedig a hazájában bekövetkezett szerencsés politikai változásról és megújulásról beszélgethettünk, amely nagy reményekkel töltötte el őt is, hiszen — minden csalódás és részleges kiábrándulás ellenére — ma is szinte ifjonti hittel bízik az emberiség békés és szebb jövőjében. BAJOMI LÁZÁR ENDRE FOTO: YVONNE CHEVALIER Az első magyar világsztárok egyike volt! A végzetes asszony, aki megbolondította a férfiakat! Igaz: Putty Lia — mint annyian — nem indult prófétának saját hazájában. Nevét csak akkor kapta Magyarországon is szárnyára a hír, amikor elegáns alakja már a német és amerikai filmeken jelent meg. Karrierje — mai kifejezéssel élve — rendhagyó! A társasági rovatok lapjairól került a filmrovatba, illetve a címlapokra. 1897. január 10-én született a Zemplén megyei Vecsén. Édesapja: daliás ulánustiszt, olasz származású: Putty Pál báró, korán halt meg. Az édesanyja, a szép Holyos Lili grófnő (a négy gyerek közül a legfiatalabbat) Amáliát zárdái iskolában taníttatta. 1913-ban — tehát tizenhat esztendős korában — már férjhez ment. A szerelmi házasságból két gyermek született: 1914-ben: Lucy. 1916-ban Dudu. A hétköznapok azonban végül is váláshoz vezettek. Négyessy Szepessy Zoltán főszolgabíró érzelmek ide, érzelmek oda nem tudta és nem is akarta konzervativizmusát levetkőzni. Putty Lia pedig a családi ellenkezéssel nem törődve Budapestre utazott és beiratkozott Rákosi Szidi színiiskolájába. A Royal Orfeumban, a Budapesti és a Magyar Színházban táncolt, és játszott el kisebb szerepeket, s Balogh Béla rendező juttatott számára feladatot Földes Imre színdarabja (A császár katonái) filmváltozatában, miután már korábban a Phönix és az Astra stúdiókban statisztált. A siker azonban még nem szegődött melléje. Annyira, hogy amikor Nagyváradon Molnár Ferenc A farkas című színdarabjában főszereplőként lépett fel, mi tagadás, nagyot bukott. Bánatában Bukarestbe szerződött — ismét táncosnőnek — egy revüszínházba. Innen hívták vissza Budapestre, de egy rámenős impresszárió jóvoltából, aki havi 250 dollárt Ígért, Putty Lia életútja Berlinbe kanyarodott. Egy elfeledett párizsi magyar orvos Aligha van diszciplína, amelynek külhoni művelői között a kutató ne botolna még ma is egy-egy olyan hazánkfiába, akinek portréja hiányzik, vagy csak igen vázlatosan megrajzolva szerepel tudománytörténetünk tablóján. Medicinánk múltja is bőséggel méri a példákat, elegendő csak a múlt században Párizsban élt és éppen a „Magyar Nemzet” hasábjain „feltámasztott” magyar orvosokra (Gruby, Mandl, Krishaber, Grob) emlékeztettem az olvasókat. Ezúttal ismét egy Szajnaparti magyarra, az 1798-ban Kassán született Roth Dávidra szeretném a figyelmet felhívni. Roth doktor nevét szinte teljesen kirostálta emlékezetünk. Lexikonjaink szóra sem méltatják, ellentétben fivéreivel, a festőfényképész Imrével (szül. 1814) és a szabadságharc honvédorvosával, Mátyással (szül. 1818). A méltánytalanságot némileg enyhíti Molnár Béla Kassa orvosi története (1944) című munkája, amelyből megtudhatjuk, hogy Roth nemcsak a hasonszervi gyógymód művelésében jeleskedett, hanem feltalálóként is öregbítette hazánk franciaországi jó hírét. Itthoni tevékenysége igen kurtára méretett, mert néhány hónappal az 1831-es kolerajárvány elülte után megbízói az ugyancsak járvány dúlta Párizsba küldték, ahonnan többé nem tért vissza hazájába. Kezdetben a Rothschild család háziorvosa volt, majd rendelőt nyitott, ahol az 1840-es évek derekán Heine is gyakorta megfordult. A betegeskedő költőt bensőséges barátság fűzte Rothhoz, akárcsak annak nagynevű honfitársához, Gruby Dávidhoz, aki közel egy évtizedig ápolta. Párizsi kutatásaim során örömmel tapasztaltam, hogy Roth Dávid franciaországi működését számos publikációja őrzi a korabeli orvosi sajtóban. Ezek a dolgozatok, amelyek többnyire a homeopátia előnyeit taglalják, mindeddig elkerülték hungarica-kutatóink figyelmét, ami azzal magyarázható, hogy írójuk álnevek (dr. Beauvais, de Saint-Gratien, dr. Didier) mögé rejtőzött. E cikkek számbavétele és értékelése orvostörténészeinkre vár, ezért közülük most csak a magyarországi kolerajárványról írt beszámolót emelem ki. Bönninghausen és Jahr orvosi kézikönyveinek lefordítása, valamint a Gazetta Homeopathique de Paris 1850-es megalapítása ugyancsak Roth nevéhez fűződik. A doktor arcképét tovább színezi az a kö-14
