Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-11 / 14. szám
HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL A HADTÖRTÉNÉSZ BLOOMINGTONBAN Interjú Gosztonyi Péterrel Cs. Szabó László, a Londonban élő magyar író, nem egészen egy esztendő alatt kétszer járt látogatóban Magyarországon. Tegyük hozzá: több mint három évtizedes távoliét után. Másodszor most májusban, a magyar PEN vendégeként. Ekkor a Vigilia című folyóiratnak interjút adott. Minderről a szélesebb közvéleményt az Élet és Irodalom tájékoztatja. A következőket Sükösd Mihály írásából ismertetjük: Cs. Szabó László Budapesten felolvasást tartott, találkozott hajdani írótársaival és megismerkedett újabb olvasóival. A Vigíliának adott interjújából pedig kiderül, hogy a hetvenötödik életévét betöltött magyar írót leginkább az érdekli, ami ma Magyarországon, a magyar irodalomban történik. * A Film-Színház-Muzsikában több magyar névre is felfigyelhetünk abban az interjúban, amelyet Alberto Erede, a világhírű olasz karmester budapesti vendégszereplése alkalmából adott Gách Marianne-nak. Alberto Eredét — idézzük az írásból — fiatal, szép felesége kísérte Budapestre, Vereckei Olga énekesnő, aki Zeneakadémiánkon Sipos Jenő növendéke volt. Vereckei Olga a világ operaszínpadjain nagy drámai szerepeket énekel. További két magyar név az interjúból: Reiner Frigyes és Hamari Júlia. * Nicolas Abraham, azaz Ábrahám Miklós nevével az Élet és Irodalomban találkoztunk. Abból az alkalomból, hogy posztumusz munkája, Babits Mihály Jónás könyvének formahű fordítása, illetve — második részében — a poéma pszichoanalitikai elemzése a közelmúltban jelent meg a Flammarionnál, a tekintélyes párizsi kiadónál. A következőket D. L. recenziójából idézzük: Ábrahám — egyebek mellett — azzal is jeles érdemet szerzett, hogy a francia nyelvterületen ismertté tette Ferenczi Sándor és Hermann Imre kutatási eredményeit. A Jónás könyvének meghökkentő, újszerű magyarázata azonban egyelőre — számunkra — még olyan különleges kísérlet, hogy legföljebb kíváncsian olvassuk, körülbelül úgy, ahogy majdnem egy évtizeddel ezelőtt Wagner Lilla nagyszabású vállalkozását olvastuk Petőfi egyéniségének és életművének mélylélektani értelmezéséről A negyedik Petőfi című, Londonban megjelent munkájában. * Az Űj Tükör — Párezer Ferenc tollából — napjaink magyar könyvkiadásának gondjait feszegeti. A szerző elsősorban a megjelentetés hosszú idejét bírálja és ellenpéldaként egy régi sikerkönyv gyors, többszöri kiadását említi meg. Földes Jolánnak, az egykori párizsi magyar emigránsok életéről szóló, A halászó macska utcája című regényére hivatkozik, amellyel első díjat nyert egy nemzetközi regénypályázaton. A regényt annak idején az Athenaeum rövid idő alatt négy kiadásban jelentette meg. A Magyarországban dr. Szendéi Ádám cikke egy orvosi, elsősorban külföldön divatos jelenséget tárgyal. Azokról szól, akik újságokban, magazinokban a „természetes” gyógymódok eredményes hatását, saját sikeres tevékenységüket hirdetik. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a legutóbbi frankfurti nemzetközi könyvvásáron a német televízió meginterjúvolta a magyar származású dr. Silló-Seidl Györgyöt, új könyvének megjelenése alkalmából. Dr. Silló-Seidl György — idézzük a Magyarországból — a többi között a következőket mondotta: A betegek fele nem szorul kezelésre, ezek még a felirattal ellátott víztől is meggyógyulnak. így aztán könnyű azokat az eljárásokat propagálni, amelyeknek java része teljesen ártalmatlan. * Két magyar név az Űj Tükörből: Pauk György és Franki Péter. A Londonban élő és a nagyvilág legjelentősebb hangversenytermeiben koncertező két magyar művész neve Feuer Mária írásában szerepel. Az ismert zenekritikus ezúttal a Hungaroton új lemezéről ír, amelyen Bartók Béla hegedűre és zongorára írt műveit honfitársaink szólaltatják A MAGYAR ÓCEÁNREPÜLÉS 50. ÉVFORDULÓJA A magyar repüléstörténet páratlan sportteljesítményének fél évszázados jubileumát rendezvénysorozattal ünnepeljük meg. 1931. július 15-én az egyesült államokbeli Harbour-Grace-ből startolva Endresz György és Magyar Sándor Lockheed Sirius típusú kétüléses repülőgépükkel, 26 óra 20 perc alatt átrepülték az óceánt. 5770 kilométert tettek meg: teljesítményükkel megdöntötték minden addigi repülési rekordot. A „Lindbergh-láz” korában a húszas, harmincas években, a két magyar óceánrepülését megelőzően csaknem ötven sikertelen kísérletet hajtottak végre, amelyből 19 végződött halállal! A két magyar pilóta bátorságát dicséri, hogy a Ford-gyár mérnökei állítása ellenére, miszerint a 400 lóerős motor 4000 kilogrammos terheléssel nem képes felemelkedni a földről (A Sirius géptípussal egyébként már korábban is végeztek kísérleteket, de a gépek futóműve a startnál összeroppant, a pilóták a tűzben lelték halálukat), egyéves előkészületek után a gép mégis sikerrel startolt. A nagy túlsúly miatt azonban hét órára volt szükségük a 2000 méteres utazómagasság eléréséhez ... Budapest helyett csak Bicskéig jutottak — elfogyott az üzemanyaguk —, ahol sikeres kényszerleszállást hajtottak végre. E világszerte számon tartott sportteljesítmény jubileuma alkalmából megjelent Vásárhelyi Miklós Lord és a korona című könyve, amelyet a két magyar repülős emlékének szentelt. 1. A bloomingtoni történészkonferencia egyik szünetében ismerkedtünk meg. Elegáns, magas férfi. Katona volt, azt meglátni kimért mozdulatain. Neve: Gosztonyi Péter. Foglalkozása hadtörténész. Svájcban él. — Velem nem készít interjút? — Tudtommal nem ad interjút. . . — Itt — Bloomingtonban — más körülmények között beszélgethetünk ... — Miért? — Mindössze néhány napot tartózkodtam Magyarországon, lekötött a munkám, nem volt alkalmas a pillanat a beszélgetésre. Most azonban szívesen állok a Magyar Hírek rendelkezésére. — Először talán ismerkedjünk meg egymással. Budapesten születtem, a Közgazdasági Főiskolát is a fővárosban végeztem, egy kereskedelmi vállalatnál helyezkedtem el. Nem sokkal a főiskola elvégzése után tartalékos tisztté avattak és szakaszparancsnok-helyettesként a Killián laktanyában szolgáltam 1956 nyarától. Az októberi események idején is a laktanyában teljesítettem szolgálatot. A sors különös véletlene, hogy 1918. október 29-én apám, ugyancsak laktanya-ügyeletes volt ugyanott. Erről az időszakról azonban már sokszor írtam. 1956 decemberében nekiindultam a világnak, de rövid bécsi tartózkodás után csak Zürichig jutottam, ahol később történettudományokból doktoráltam és családot alapítottam. Bernben élek, Svájc egyetlen Kelet-Európai Könyvtárát vezetem. — Miért lett hadtörténész? — Egyrészt mindig is érdekelt a történelem — amely egyébként az életemet is alaposan megváltoztatta —, másrészt pedig vonzott a katonatiszti pálya, de származásom miatt aligha gondolhattam arra, hogy belépjek a hadseregbe. így hát 1956-ig csak írhattam erről, főként 1848-cal és a második világháború hadtörténetével foglalkoztam. Aztán persze a rövid, de nem eseménytelen szolgálat után véget ért katonai pályafutásom ... — ön meglehetősen nagy szakmai tekintélynek örvend a világban, itt a bloomingtoni történészkonferencián is nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott a második világháború eseményeiről. Hogyan dolgozik egy semleges országban élő tudós, akinek a második világháború és a népi demokratikus hadseregek története a szakterülete? — A Kelet-Európai Könyvtárat a svájci állam tartja fenn, a könyvbeszerzéseket pedig én irányítom. így minden jelentős történelmi munka rövid időn belül az asztalomra kerül. Gyakran veszek részt tudományos konferenciákon keleten és nyugaton és természetesen tömérdek időt fordítok kutatásokra a szocialista országokban is. Az elmúlt húsz esztendőben tizennégy könyvet és csaknem száz szakcikket írtam. Ezeknek majdhogy fele magyar témájú munka volt. Néhány kelet-európai tudományos intézettel is szoros szakmai kapcsolatot tartunk fenn. Például Magyarországon négy egyetemi intézettel állunk cserekapcsolatban, 37 újság és folyóirat a megjelenést követő második napon már könyvtárunkban van. Tehát bátran mondhatom, szakterületemet illetően naprakész információim vannak. — A történész szakértő szemével hogyan értékeli a bloomingtoni magyar tanszék létrehozását és a „bemutatkozó” konferenciát? — Rendkívül fontosnak tartom, hogy más kelet-európai nemzetek után Magyarország is önálló tudományos központtal rendelkezik az Egyesült Államokban. Ez két okból is lényeges: mindenekelőtt hasznos Magyarország számára, amely ilyenformán bővítheti nyelvi és tudományos kapcsolatait, másrészt egy-egy ilyen objektív szemléletű konferencia nagy lendületet adhat a tudományos kutatásoknak; a keleten és nyugaton élő tudósoknak, magyar származásúaknak és a téma iránt érdeklődő külföldieknek is. A konferencia légköre, meg kell valljam, kissé meglepett: történelemszemléletünk lényeges kérdéseiben szinte teljes volt az összhang. Másodrangú kérdésekben volt ugyan némi véleménykülönbség közöttünk, de az jórészt a kutatók szuverenitásából fakadt. Ez pedig a jelenben is és a jövőbe tekintve is biztató jelenség. — Köszönöm az interjút, de hadd kérdezzek még valamit: mikor folytathatjuk ezt a beszélgetést? — Pontos időpontot nem tudok, de legközelebb Budapesten. Ezt megígérhetem. LINTNER SÁNDOR Tallózás A jugoszláviai Kulában működő kultúregyesület Bartók Béla nevét viseli. A zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából a Művelődési Minisztérium könyveket és hanglemezeket ajándékozott az egyesületnek. * Idén is megrendezte közös irodalmi estjét az újvidéki és a magyar rádió. Ez alkalommal Koncz István vajdasági költő és Varga Zoltán jugoszláviai magyar író alkotásait mutatták be. * A nyelvművelés a nemzeti egyenjogúság eszköze címmel közölt cikket a jugoszláviai Magyar Szó a szabadkai nyelvművelő egyesület tevékenységéről. * Háromszáz kötetből álló, magyar és idegen nyelvű alkotásokat tartalmazó könyvajándékot küldtek a magyar kulturális szervek a romániai Iasiba. A könyvek az ottani felsőoktatási intézmények könyvtárát gazdagítják. * A budapesti Egyetemi Színpadon Dsida Jenő emlékestet tartottak „A költő feltámadása” címmel. 4
