Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
IN MEMÓRIÁM képekben Az Andrássy út macskaköveit koptató fiákeresek ostorukat rázzák egy- i egy váratlanul fölbukkanó automo^ bil láttán, amelyeknek ablakában úrhölgyek selyemsálát fodrozza a szél. A Havanna-füstös kaszinókban dolmányos urak verik a blattot, szerény früstökjük mellett könyökvédős banktisztviselők úriemberhez méltó partiról álmodnak. Bokacsattogtatás, kékes füstkarikák, panamák, látványos lóversenyek — és nyomor „Ó, boldog békeidők__” Már alkot Ady, Móricz, Kassák és a Nyugat elszigetelt értelmisége. A nemzetközi koncertdobogókon már sikereit aratja Schönberg és Debussy. Már a levegőben a világ felforgatásának eszménye, már dübörög a később oly sok véráldozatot követelő, az igazságtalanságokat méginkább elmélyítő XX. század, amely ugyan már jó egy évtizede tart, de mifelénk még az előző századot emésztik. Mint pocsolyába hulló kődarab, úgy kavarta fel a maradi művészeti eszményeken nevelkedett „műértő” polgárság kedélyét Bartók Béla zenéje. A következetes megnemértés, a művek értékéhez képest szűkén mért elismerés kedvét szegte Bartóknak, többször megfogadta, ezentúl csak íróasztal fiókját tiszteli meg műveivel. Bartók a kor legmodernebb művészeti eszményét vallotta már 1909-ben: „Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet ‘— a külvilágból magunkba szedett impressziók — az .élmények’ hatása alatt nyilvánul meg. Aki azért fest egy tájképet, csakhogy éppen tájképet fessen, aki azért ír egy szimfóniát, csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredésének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyának, szarkazmusának megnyilatkozását. Azelőtt nem hittem, míg magamon nem tapasztaltam, hogy valakinek művei tulajdonképpen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit. Persze csak igazi és igaz művészről beszélünk.” Szinte önmaga nyújtja a kulcsot, hogy harmóniává nemesedő diszharmóniáit, egyfelvonásos operáit hogyan kell értelmeznünk. A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin szövegkönyve és zenéje egyszerre fejezi ki a férfi érzelmeit és gondjait, a férfi és nő kapcsolatának korszerű és egyben klaszszikus értelmezését. Élete nem a sikerembereké, életműve azonban örökértékű, életútja példaadó. Művészete — és ezt születésének 100. évfordulóján tapasztalhattuk — számtalan művészt ihletett: festőt, szobrászt, koreográfust, írót, zenészt és zenetudóst, itthon és a nagyvilágban. Most, a „huszadik század művészetének”, a fotónak egyik jeles képviselője, VÁMOS LÁSZLÓ adózik a nagy zeneszerző emlékének. A fotóművészet sajátos eszközével örökíti meg Bartók zsenijét, A fából faragott királyfi mozgalmasságát, gondolati-érzelmi világát. Képeit A zene bűvöletében című készülő kötetéből vettük. LINTNER SÁNDOR 49
