Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
Hajnali három óra. Az egész tájon már minden ház sötét, csak a 38/b. alatt világít még két ablak a negyedik emeleten, Átlagos F. Soma Lakásában. A szobában nagy asztal, tele papirossal. Óriási füst. Az asztalon teacsésze, sárga cukormaradékkal és egy szivarvéggel a fenekén. Soma fölkel az asztaltól, nagyot nyújtózik, aztán rendbe rakja a papirosait. Vélnéd, egy drámaíró fejezte be e pillanatban ötfelvonásos színművét, amelyen két év óta dolgozik. Soma cigarettára gyújt, és halkan átszól a másik szobába: — Mamus, alszol? Egy hang belülről: — Már megint micsoda kérdések ezek. Ordítva kérdezed, hogy alszom-e. Mondd őszintén, hogy ébredjek fel, és menjek ki. Soma: — Ébredj fel és gyere ki! Most kis szünet következik, mely alatt Soma fel-alá jár, a jól végzett nagy munka tudatában nyugodt, kissé mosolygó arccal. Mamus megjelenik az ajtóban, slafrokban. A szemét bántja a fény. Soma odalép, és enyhe közönnyel arcon csókolja. Mamus megszólal: — Kész vagy? — Igen. — Minden megvan? — Minden, csak le kell írni. Ülj le, mamus, az asztalhoz, és írd, majd én diktálom. És ha valamivel más terved van, mondd meg. — Pfuj — mondja mamus álmosan —, milyen piszkot csináltál itt az asztalon. Mindenütt hamu, gyufa, cigarettavég. Azzal leül. Soma előveszi rendbe szedett iratait, jegyzeteit, mondván: — Ne brekegj, mamus. A forgalom még soha olyan jól nem sikerült, mint az idén. Azt hiszem, hasznos és olcsó karácsonyunk lesz. Vegyél egy darab papírt meg egy tollat. Nem azt, az el van törve. Azt a másikat. írd: „doktor bácsinak karácsonyi ajándék egy skatulya Upman-szivar”. Mamus: — Hogyhogy? — Steinerék akarnak nekünk karácsonyra valamit adni, mert félnek, hogy az öcsém elcsapja az írógéposztályból Steiner Magdát, mert nem jár be rendesen. Steiner megkérdezte, mit akarok karácsonyra, hogy olyasmit ne vegyen, ami már van. Gondolkozási időt kértem. Elszaladtam doktor bácsihoz, aki Ilonka fülét spriccelte két hétig, és akinek muszáj valamit adnunk. Gondoltam, majd olyan kérek Steinertől, amit mindjárt tovább adhatok doktor bácsinak ... — De hiszen doktor bácsinak nem szabad szivaroznia a meszesedés miatt. — Várd meg a végét. Mondom, elszaladtam doktor bácsihoz, és ő azt mondta, majd este telefonál. Addig megkérdezte Spónicer doktort, aki konzíliumokra szokta őt hívni, hogy mit akar karácsonyra, Spónicer azt mondta: „Küldjön egy skatulya Upman-szivart, mert a háziuramnak azt akarom adni karácsonyra, betapasztatta a kályhámat, illik valamit adnom neki, és azért adok neki szivart, mert ő ugyan nem szív, de a veje szi-Molnár Ferenc (1878-1933) A XX. század magyar polgári drámairodalmának világszerte legismertebb virtuóza, s a mindmáig legnépszerűbb ifjúsági regény, A Pál utcai fiúk szerzője maga is pesti polgári családból származik; apja orvos volt, ő pedig a genfi és a pesti egyetemen hallgatott jogot. Rövid ideig, mert a millennium évétől kezdve kizárólag hírlapírói és irodalmi tevékenységet folytatott. A Budapesti Napló, A Hét, majd az Est-lapok és a Pesti Hírlap állandó munkatársa volt. Első regényének, Az éhes városnak a századforduló magyar társadalmát és közéletét szatirikus éllel ábrázoló hangvétele kritikai realista írót sejtetett, a pesti polgár életét és gondolkodásmódját villogó iróniával megidéző prózája pedig jelentős humoristát Ígért, aki - Illés Endre jellemzése szerint - „éber szemmel és mindenre ügyelve jár, nézelődik, virraszt és kutat a mutáló hangú, hirtelen megdagadó fiatal nagyvárosban, s mindent felir a noteszeibe: a kis és nagy panamistákat, a lipótvárosi disznótort és szerelmeket, az álmodern széplelkeket, ... a hivatali bürokrácia lidérces dzsungelját... Jól ismeri a ligeti kikiáltókat is, a kiscselédeket, a széntolvajokat, az éhes várost ... És mindez besodródik néhány novellaremeklésbe, sok-sok villogó karcolatba és krónikába”. Első darabjának Az ördögnek a világsikere (1907) után ugyanis az elbeszélő próza másodlagossá válik munkásságában. Sorra születnek a szikrázóan szellemes párbeszédekre, virtuóz dramaturgiára épülő, s világszerte máig változatlan sikerrel játszott színdarabjai, a Liliom (191G), A testőr (1910), A farkas (1912), majd A hattyú, az Olympia (1928), az Egy, kettő, három (1929), s olyanok is, mint az Előjáték Lear királyhoz (1921) vagy a Játék a kastélyban (1926), amelyek sok tekintetben Pirandellót megelőzve, magát a színpadot teszik a darab tárgyává. - Molnár Ferenccel kapcsolatban jellemző, s mindenképpen megemlitendő életrajzi tény, hogy első felesége Vészi Margit, a második Fedők Sári, a harmadik pedig Darvas Lili volt. A fasizmus európai térhódítása idején Franciaországba, majd Svájcba, végül az USA-ba költözött, ahol önéletrajzát is irta (Companion in Exile, magyarul: Útitárs a száműzetésben), s ott is halt meg, New Yorkban, aki - Kosztolányi szerint - „beérte azzal, hogy drámaírója legyen egy kornak, melynek voltaképpen nincs is drámája”. D. M. Karácsony előtt vart kért tőle, mert a vejénél vendégek vannak szilveszterkor, és azoknak kell valami jó szivar.” — Ez a Mádai? — Igen. — És a veje a Linczer Dudi? — Igen. — Hiszen mink is oda vagyunk híva szilveszterre ! — Tudom. Ott vissza fogom lopni a szivart, amint meglátom. Hiszen mondtam, hogy hasznos karácsony lesz az idén. De ne komplikáljuk a dolgot, mert ebből az egészből miránk csak az tartozik, és csak ennyit is írj fel: „doktor bácsinak egy skatulya Upmanszivar, kapjuk Steineréktől”. / Szünet, Mamus ír. Aztán ismét megszólal Soma: — írd tovább: „Hermin néninek francia kisasszony útján otkolon, szájvíz, szappan, kávélikőr és szalmiákcukor.” — Ez mind? — Mind, mind. De ne zavarj, mert akkor nem igazodom el. Ezt kapjuk doktor bácsitól. Doktor bácsi kapja gyógyszerésztől, ahová a pácienseit kényszeríti. A gyógyszerész minden évben küld doktor bácsinak otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt, szalmiákcukrot és egy skatulya Upman-szivart. — Upman-szivart? Hát akkor miért adjuk mi neki a Steinerék Upman-szivarját? — Mamus, ne konfundálj. Steiner Magda leírta írógépen doktor bácsi felolvasását az orvosegyesületben, és ezért nem fogadott el tőle pénzt. Doktor bácsi megkérdezte Magdát, hogy mit akar karácsonyra. Magda megkérdezte az apját, hogy mit akar. Azt mondtam neked, hogy én Steinertől Upman-szivart kértem doktor bácsinak. Erre Steiner azt mondta a lányának: Kérj tőle egy skatulya Upmant.” Erre, mikor Magda egy skatulya Upmant kért doktor bácsitól, doktor bácsi a markába röhögött, mert ő indította el nálam ezt az egész szivardolgot, ő már tudta, hogy az Upman Magdán keresztül Steinerhez megy és Steinertől hozzám, hát ezért kért mindjárt tőlem Upmant, mert tudta, hogy így visszakapja a szivarját, és adhat tovább Spónicernek. — Nem adhatta volna Spócinemek mindjárt úgy, ahogy a gyógyszerésztől kapta? — Nem, mert Magdának kellett valamit adnia, az írógépelésért. így Magda is kap, és Spónicer is kap. De ne zavarj, mamus, mert én ezt már kidolgoztam, és most összekavarodik a fejemben, ha mindig kérdezel. Hol hagytuk el? — Hermin néni... — Igen, Hermin néni. Hát doktor bácsi nekünk adja az otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot, azért adja nekünk, mert ezzel biztosítani akarta azt, hogy én az Upmant elkérem Steinertől, s ezáltal visszajuttatom neki. Hogy az egész terv fel ne forduljon, kedveskedni akar, és ezt a csomag patikadolgot nekünk adja. Mi továbbadjuk Hermin néninek, de nem közvetlenül. — Minek az Herminnek? Hermin szegény, minden karácsonykor öt forintot szokott tőlünk kapni. — Igen, azt most is megkapja. De tudod, hogy ő minden karácsonykor ajándékoz nekünk valami apróságot, és az idén nagyon panaszkodott, hogy egy vasa sincs, és azt mondta: „Nem is kérdezem meg tőled az idén, Soma, hogy mit akartok karácsonyra, mert olyan szegény vagyok.” Erre én azt mondtam neki: „Márpedig Hermin néni, mi magától az idén otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot várunk.” Erre hosszú orral távozott, és én most mindezeket a dolgokat közvetett úton hozzá juttatom, hogy aztán nekünk ajándékozhassa. — És minek az nekünk? — Na hallod? Csak kell valamit adnunk Steineréknek az Upman-szivarért, nem hagyhatom, hogy azt higgye, az én öcsémet az írógéposztályban meg lehet vesztegetni egy skatulya szivarral, amit nem is neki ad, hanem nekem! 36
