Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-12-24 / 25-26. szám

I — Hát akkor Hermin néni ezt hogy kapja meg? — Ügy kapja meg, hogy mi a francia kis­asszonynak adjuk, az pedig már kérdezte tő­lem, hogy mit vegyen Hermin néninek, aki két kalapot csinált neki az idén. Én azt mond­tam neki, hogy Hermin szenvedélyesen gyűjti az otkolont, a szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot. Most, mikor mi a csoma­got a kisasszonynak átadjuk úgy, ahogy a doktor bácsitól kapjuk, a kisasszony, mint az őrült fog vele rohanni Herminhez. Her­min fel fogja bontani, s látva, hogy pontosan az van benne, amit én tőle kértem, az egészet fel fogja hozni nekünk, és mi aztán nyugod­tan odaajándékozhatjuk Steineréknek. így a francia kisasszonyt is kielégítettük, Hermint is úrrá tettük, és a doktor bácsi is visszakap­ja a holmiját. — A doktor bácsi? Hiszen mi Stein érékhez adjuk. — Igen, de Steinerék odaajándékozzák doktor bácsinak az Upman-szivarért, mert nem tűrik, hogy a lányuk ajándékot kapjon egy agglegénytől, ezért viszonozzák. — Hát a doktor bácsi ezt is visszakapja? — Vissza. Ne zavarj össze. Ebből miránk csak annyi tartozik, és csak ennyit is írj fel: „Otkolon, szájvíz, szappan, kávélikőr és szal­­miákcukor, kapjuk doktor bácsitól, adjuk francia kisasszonynak.” — Megvan. — Akkor nyugodtan visszatérhetünk a szi­varra. Figyelj jól. — Milyen szivarra? — Az Upmanra. — Hiszen azt odaadtuk doktor bácsinak, doktor bácsi odaadta Spónicernek, Spónicer Mádainak, Mádai a Linczer Budinak, aki szilveszter éjszakáján kirakja a vendégeinek. — Úgy van, cicám, de mint volt szeren­cséd konstatálni, mi Linczer Dudiékhoz va­gyunk híva szilveszterre, s mint volt szeren­csém megjegyezni, nekem első dolgom lesz a skatulya Upmant, amint meglátom, kivinni a télikabátom zsebébe. Mert akkor következ­nek az újévi ajándékok. — Az újévi ajándékok? — Igen, mamus. Ez most Pesten néhány éve divatba jött, mert újévkor süti el az em­ber azokat az ajándékokat, amiket karácsony­ra kapott, és amikkel nem tud mit csinálni. Miután azonban én a karácsonyt teljesen ki­aknáztam, és mindenkitől kapok, és minden­kinek adok anélkül, hogy a zsebembe kelle­ne nyúlnom, de viszont nem marad meg ott­hon semmink, kénytelen vagyok az ajándékot körforgási útján követni, és ott csípni el, ahol ráakadok. A szivarokkal a Linczer-estélyen van randevúm, azokat ott visszalopom. — És mit csinálsz velük? — Csak nem képzeled, hogy elszívom őket? A szivarokat újévkor odaadom Galgócer bá­csinak, az uzsorásnak. — Hiszen nem is tartozunk neki. — Nem, de más baj van. A hivatalban be­mentem a főnökömhöz, és megkérdeztem tő­le, hogy mit akar karácsonyra, nehogy olyat vegyek neki, amije már van. Azt mondta, hogy majd megkérdezi a feleségét. Én ezt már ismerem. Tavaly is ezt mondta, de nem a feleségét kérdezte meg, hanem Galgócer bácsit, mert ő tartozik neki, és kénytelen ka­rácsonykor kedveskedni neki. Emlékszel, ta­valy milyen baj volt: Galgócer bácsi tizenkét személyes ezüst evőeszközt kért tőle, s akkor ő nekünk azt mondta, hogy a feleségének ez kell, és nekem meg kellett venni a tizenkét személyes ezüst evőeszközt. Hát az idén már jó előre elmentem Galgócer bácsihoz, és meg­kértem, hogy a rossz pénzviszonyokra való tekintettel ne kérjen a főnökömtől valami drágát, mert azt úgyis nekem kell megven­nem. Ezért a szerénységért én neki újévre egy skatulya finom szivart ígértem. Meg­egyeztünk Galgócerrel, hogy az idén nagyon szerény lesz, és magának egy üveg kávéli­kőrt, nejének pedig egy üveg otkolont fog a főnökömtől kérni. A főnököm tegnap bejött a szobámba, és nagy képpel kávélikőrt és otko­lont kért. Én megígértem, és rögtön telefonál­tam doktor bácsinak, aki Galgócernek is há­ziorvosa, hogy ajándékozza nekünk kétszer a likőrt meg az otkolont — mert egyszer, mint felírtad, már megkaptuk tőle a szappan­nal, a szájvízzel és a szalmiákkal együtt, ami tovább megy a franciánéhoz, onnan Hermin­hez, onnan vissza hozzánk, tőlünk Steinerék­­hez, s onnan vissza a doktor bácsihoz —, mondom, ajándékozza nekünk még egyszer ezt a két üveget, mert újévre úgyis vissza­kapja a Galgócertől. Doktor bácsi belement, és Galgócernek azt üzente, hogy újévre li­kőrt, otkolont és szivart akar. így aztán minden rendben van, mindenki kapott, min­denki adott, és doktor bácsi végleg vissza­kapja mindazt, amit a gyógyszerész neki ka­rácsonyra küldeni fog. Mert összes ismerő­seink közül ő az egyetlen, aki tényleg a ma­gáéból ad. Viszont ezzel szemben ő az egyet­len, akihez valamennyien elmegyünk vásá­rolni, és aki mindnyájunkon nyer. Ügy, hogy ő sem fizet rá. Érted, mamus? — Értem. Mamus átnézi a jegyzeteket, és az órára néz. — Négy óra — mondja. — Gyerünk alud­ni. — Igen — mondja Soma —, gyerünk. Azt azonban el kell ismerni, hogy hasznos és olcsó karácsonyt állítottam össze az idén. Mamus egy enyhe és közömbös puszit ad Somának, miközben halkan mondja: — Te egy kis Wekerle vagy, Soma. És most már a 38/b. alatt is elsötétedik a két ablak a negyedik emeleten. Alszik az egész utca. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom