Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-12-24 / 25-26. szám

•• •• MIT KUTATHATNÁNK KÖZÖSEN? Beszélgetés dr. Vidor Szebehely amerikai professzorral — Milyen előzmények után ke­rült sor a két ország csillagászai közötti megbeszélésre? — kérdez­tük a professzort. — 1973-ban előadókörúton jár­tam Európában. Magyarországon is több előadást tartottam, ekkor állapodtunk meg abban, hogy ma­gyar ösztöndíjast fogadunk egye­temünkön. Érdi Bálint csillagász fél évet töltött nálunk, a National Science Foundation (az USA Nemzeti Tudományos Alapja), a texasi egyetem, valamint a ma­gyar partner költségén. Ez az ösz­töndíj tekinthető együttműködé­sünk csírájának. A továbblépést az ÉLTE Csillagászati Tanszéke kezdeményezte, a COSPAR (Com­mittee on Space Research) tava­lyi, budapesti kongresszusán. Azt javasolták, hogy hívjunk össze egy ülést annak megvitatására, hogy milyen kutatási területeken lenne gyümölcsöző szorosabb munkakapcsolatot kialakítani az USA és Magyarország csillagászai között. Miként napjainkban az ilyen, pénzt is igénylő új kezde­ményezéseknél lenni szokott, ne­kem és a Csillagászati Tanszék vezetőjének, Balázs Bélának is sok éves meggyőző munkájába került, amíg tervünk valóra vált, s a National Science Foundation, valamint az MTA jóvoltából ösz­­szeülhettünk Budapesten. Hét amerikai csillagászt, szakterüle­tük elismert képviselőit hívtam meg a találkozóra. — Elsősorban milyen témakö­rökben ítélte hasznosnak a két fél a további együttműködést? — Ígéretesnek tartjuk például az aszteroidok, a kisbolygók ku­tatását. Az egyik legizgalmasabb probléma annak megválaszolása, hogy a Naprendszer egy bizonyos körzetében miért van igen sok kisbolygó, s hogy másutt miért nem észlelünk ilyen égitesteket. Számos elmélet született már, de ezek előbb-utóbb megbuktak. A közeljövőben lehetőség nyílhat arra, hogy egy Föld-közeli pályán elhaladó kisbolygót műhold se­gítségével közelebbről is szem­ügyre vegyünk. És felmerült az a ma még utópisztikusnak tetsző gondolat is, hogy egy kisebb — mondjuk egy kilométer átmérőjű aszteroidot lehozzunk a Földre, a „bányászat” egy új ágát teremtve meg ezzel, ugyanis ezeknek az égitesteknek igen magas a fém­tartalma. — Balázs professzor kezde­ményezésére tűztük napirendre a dinamikus csillagászatot. Ez a kutatási terület egyebek kö­zött azt vizsgálja, hogy mi történik két galaxis találkozá-Szeptember elején magyar és egyesült államokbeli csillagászok tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémián. A rendezvény társelnöke dr. Viktor Szebehely professzor volt, az Austin városában működő University of Texas tanszékvezető tanára. A SZERZŐ FELVÉTELE sakor, és hogyan mozognak a csillagok egy galaxison vagy a csillagok kisebb rendszerén be­lül. Ez a tudományág érté­kes információkkal szolgálhat a világegyetem múltjáról és jövő­jéről is. Az Egyesült Államokban tervezés alatt áll egy teleszkóppal felszerelt űrhajó felbocsátása, amitől az eddigieknél újabb és pontosabb észleléseket remélünk, amelyeket a dinamikus csillagá­szat is hasznosíthat. Küldöttsé­günknek tagja volt az űrteleszkóp bizottság két tagja is. Elképzelhe­tőnek tartjuk, hogy magyar ku­tatók is ötleteket adhatnak majd, hogy mit vizsgáljon a felbocsátott műszer. — Megbeszéléseink következő témájának — a geodinamikának — elsősorban gyakorlati jelentő­sége van. A geodinamika a Föld különböző rétegeinek elmozdulá­sait vizsgálja, aminek a földren­gés-előrejelzésben van igen nagy jelentősége. A geodinamika kö­vetkeztetéseit jórészt mesterséges holdak megfigyeléseire alapozza, s ebben a magyar kutatók nem­zetközi hírnévre tettek szert. — Végül a Voyager II. ameri­kai űrszonda észlelései alapján — beszámoltunk az amerikai Satur­nus-kutatás legújabb eredményei­ről. A diaképeket, amelyeket ma­gunkkal hoztunk, még kevés kül­földi kutató láthatta. A Voyager II. számos olyan jelenségről tudó­sított bennünket, amelyeknek je­lenleg csupán megközelítő ma­gyarázatát tudjuk adni. A Satur­­nusról nyert új adatok elméleti feldolgozásában a magyar kutatók is közreműködhetnek. — Professzor úr a budapesti Műszaki Egyetemen végzett. Ho­gyan lett mérnökből csillagász? — Gépészmérnöki diplomát szereztem, majd mint adjunktus dolgoztam — 1947-ig — az alkal­mazott matematika tanszéken, Egervári professzor mellett. Ö je­lölte ki számomra az égi mechani­kában kiemelkedő fontosságú, úgynevezett három test problé­mát, mint kutatási területet, ami máig is fő érdeklődési területem maradt. A problémát vagy száz éve leírták, de még ma sincs meg­felelő egyenletrendszer, ami meg­mondaná, hogy mikor, hol tartóz­kodik egy három testből álló együttes egy-egy tagja. Ez a há­rom test lehet például a Föld, a Hold és a Nap; a Föld, a Hold és egy űrhajó; vagy mondjuk három galaxis. — Hogyan ítéli meg a téma­egyeztető tanácskozás után az együttműködés további lehetősé­geit? Különösen mostanában lát­szik indokoltnak a kérdés, amikor világszerte megnyirbálják a költ­ségvetéseket, így a tudományos kutatásra fordítható összegeket is. — Mostani utunk fedezetének előteremtésekor is a magyar el­méleti csillagászat magas színvo­nalával érveltem. Kármán Tódor tréfás szavaival élve: a magya­rok a Marsról érkeztek a Földre, tán ezért ilyen sok itt a jó csilla­gász. De komolyra fordítva a szót, meggyőződésem, hogy az ameri­kai tudományos élet is sokat nyerhet közös munkánk révén. Mert a kis országok számára ugyan valóban megfizethetetlenek az óriástávcsövek és rádiótelesz­kópok, ám ezek csupán a megfi­gyelés, az obszerváció eszközei, az adathalmazok mitsem érnek el­méleti feldolgozás nélkül. Első­sorban ehhez járulhatnak hozzá a magyar kollégák. Jövőre szeret­nénk újra találkozni, nálunk, Austinban. Bízom benne, hogy ha együttműködésünk — beleértve a rendszeres személyes találkozáso­kat is — hagyománnyá válik, ke­zes lesz irányunkban a valóban szigorodó költségvetés is. B. I. A zeneakadémiai ünnepségen: A VILÁG LISZT­KUTATÓINAK SZENIORJA; DB. GÁBDONYI ZOLTÁN Idén volt 75 éves, műveit — külföldön és hazánkban is — ju­bileumi hangversenyeken mutat­ták be. Több mint fél évszázada Liszt-kutató, s ebben a minőségé-Milyen az új hazában élő ember? Elmondja: Mezei János, a kanadai rádió munkatársa „A kanadai rádió és televízió műsorát, amelyet december 16-án öt és fél órán keresztül sugárzott a magyar televízió, nagy érdeklő­dés előzte meg ... Nemcsak azért, mert Kanada nagyvárosaiban mintegy 120 ezer magyar él; közeli és távoli rokon, barát, is­merős — hanem azért is, mert más nemzetek, népek történelmé­nek, földrajzának, gazdasági és kulturális életének, hagyományai­nak, szokásainak megismerése mindig izgalmas fölfedezés és hozzásegít egymás jobb megérté­séhez.” E néhány sort a Magyar Hírek­ből idézem, mely a hazánkban 1975-ben sugárzott kanadai estről részletesen beszámol, ám az érde­kes cikkre nem a lap budapesti szerkesztőségében bukkantam rá. A montreali Rádió és Televízió épületében vette elő s nyújtotta át nekem valaki, aki hosszú évek 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom