Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
NEGYEDSZÁZAD III. Helyes és szükséges néha megállni, visszapillantani a megtett útra; magunknak és barátainknak is hasznos és fontos, hogy lássuk jó volt-e az irány, jól működött-e az iránytű, a tájolási tudományunk, és ennek alapján bizhatunk-e abban, hogy Ítélőképességünk, szemünk és műszereink jól vezetnek a következő negyedszázadban is, nem tévedünk el a sokszor ködös, útvesztőkkel, szakadékokkal teli, veszélyes tájakon. Résztvevői vagyunk, cselekvő alanyai e negyedszázadnak a fájdalmas kezdetektől a megszenvedett egyetértésig. A szorongó félelemtől, amikor alig merték vállalni a Magyar Híreket, a mai természetességig, amikor a lap meghitt jó barátként kopog be kéthetenként a családi otthonokba. Mi történt, miért történt minden az anyanyelvi mozgalom megindulásától a mai napig? az anyanyelvi mozgalom új korszakot nyitott a szórvány magyarság és a szülőföld kapcsolatában. Mi tette lehetővé e mozgalom kibontakozását? Mindenekelőtt a kedvező légkör, a világpolitikai enyhülés, amely ösztönözte a kelet—nyugati érintkezést a gazdaság, a politika, a kultúra területein egyaránt. A közben kirobbant válság egyes jelenségei — az olajárrobbanás, a valutakrízis, az infláció, a növekvő munkanélküliség — kisebb-nagyobb mértékben mindenütt tapasztalható azokban a fejlett polgári országokban, ahol a kivándorolt és menekült magyarság többsége él. A gazdasági bajok, és nyomukban a társadalmi gondok, az életszínvonal stagnálása, nehezítették a kapcsolatok fejlesztését, de nem szüntették meg a rendszeres hazalátogatást, a kölcsönös rokoni találkozókat. Az itthon tapasztalt fellendülés, a szilárd közbiztonság mély hatást tesz a turistaként vagy rokonlátogatásra érkező nyugati magyarságra, hiszen a befogadó országokban ezekben az években bűnözési hullám öntötte el a társadalmat, romlott széles rétegek közérzete. Magyarországon sikeresen fejlődött a mezőgazdaság, javult a piaci ellátás. Bár a kivitel és behozatal közti cserearányok romlása gazdasági egyensúlyzavarokat okozott, a magyar gazdaság szilárdságát bírálóink is elismerik. A magyar külpolitika tovább erősítette a kereskedelmi, diplomáciai, kulturális kapcsolatait. Javult a magyar—amerikai viszony, rendeződött a Mindszenty-ügy, a két ország közt valamennyi vitás kérdés megoldódott. Az amerikai kormány visszajuttatta a magyar koronát népünknek. A nyugaton élő magyarság többsége helyeselte ezt a lépést, a korona visszaszolgáltatását ellenzők kis csoportja elszigetelődött. A legtöbb befogadó országban gyakorlattá vált az úgynevezett multikulturális elv; az etnikai csoportok saját kultúrájának, nyelvének ápolására állami támogatást biztosítottak. Ennek hatékony felhasználása csak a tanulókorban levő nemzedékek számára lehetséges. Az első nemzedéket alkotó vándorhullámok szerkezete átalakult. A nyugaton élő magyarság hetven százaléka már a befogadó országokban született, a harmincszázaléknyi első nemzedék többségét az ötvenhatosok adják. Az öreg amerikások, kanadások kiöregedése meggyorsult, sőt, a negyvennégyesek, az úgynevezett dípík zöme is eltűnt. A szórványmagyarság már magas képzettségű, iskolázott, tekintélyes emberekből tevődik össze. A befogadó országok társadalmában uralkodó gazdasági rétegződésnek megfelelően, a csoporton belül, az emigrációs közéletben is elkülönül a jómódúak, a közepes szintűek és a sikertelen szegények rétege. A nyugdíjasok megélhetése megnehezült; az iparvidékekről, a kedvezőbb éghajlatú üdülőterületekre költöztek, és ezzel is felgyorsul a hagyományos magyar telepek felszámolódása. A nagy ütemű belső vándorlás nem hagyta érintetlenül a magyar etnikai csoportot sem, amelynek intézményei meggyengültek. A lelkészek kiöregedése fokozta az egyházközségek nehézségeit. A baptista egyházközségek Magyarországról kértek és kaptak lelkészeket, és ez megújította ezeket a közösségeket. A református magyarság nagy része kiépítette jó kapcsolatait a magyarországi testvéregyházakkal, a katolikus közösségek hasonló törekvéseit azonban jó néhány helyen nehezítette a külföldre került, nyugdíjazott Mindszenty József, volt esztergomi érsek — halálig tartó szélsőséges — politikai aktivitása. Míg a hatvanas évek során inkább a gyors beilleszkedésre törekedtek a világban szétszóródott ötvenhatos csoportok, addig a hetvenes években először magyar baráti köröket, majd ezekre alapozva, lojális egyesületeket hoztak létre, szinte egy időben csaknem valamennyi országban. (Az USA- ban bővült az „Itt-Ott” mozgalom köre: ez a csoport a dípík második nemzedékének a szellemi élet különböző területén dolgozó képviselőit és az USA-ba került ötvenhatos értelmiségieket tömöríti soraiba.) Viták A nyugati magyarság etnikai közéletét az évtized során az elmélyülő belső harcok jellemezték. Az anyanyelvi mozgalom, és ennek intézményes gyakorlata, növekvő hatást tett. Az anyanyelvi konferenciák sajátos és eredményes, messzehangzó fórumot biztosítottak, hasznos párbeszédet a szülőföld társadalmi vezetőkörei és a szórványmagyarság együttműködést kereső, kiemelkedő képviselői közt. A közös alap: a szórványmagyarság anyanyelvének, kultúrájának, magyarságtudatának megőrzése, erősítése és a dialógus állandósult. Az enyhülés egész légköre, a nyugati országok és Magyarország közötti állami kapcsolatok javulása, az etnikai közélet fejleményei türelmetlenné tették a jobboldal egyre erőtlenebb csoportjait; a szorongás a hang eldurvulásával járt. Fenyegették, feljelentgették azokat, akik fenntartva ugyan kritikai álláspontjukat, de keresték az együttes cselekvés legjobb módozatait. (Támadták a hazalátogató Szent-Györgyi Albertet; azokat, akik a korona visszaadása mellett voltak; Nagy Ferencet, aki hazakészült; tervét sajnálatos halála hiúsította meg.) 1970-ben Budapesten nagyszabású kiállításon mutatkoztak be a nyugaton működő magyar képzőművészek. Szinte természetes folytatásként kiemelkedő, világhírű művészek hazaküldték műveik egy részét, szülővárosaikban állandó kiállítást rendeztek be. Neves természettudósok könyvei jelentek meg itthon. A nyugati magyar írók, költők művei sorra jelentek meg hazai folyóiratokban, és mindezt összefoglalta a nemrég kiadott Vándorének című versantológia. A IV. Anyanyelvi Konferencia ajánlásai közt szerepel egy prózai válogatás kiadása is. Zeneművészek, karmesterek adtak hangversenyeket itthon. A közgazdászok Széchenyi-emlékülése, katolikus és protestáns papok országjárása, a könyvtáros találkozó, az amerikai—magyar üzletemberek tanácskozása gazdasági életünk vezetőivel: ennek az évtizednek kiemelkedő eseményei. Az anyanyelvi mozgalom ösztönözte a magyar népitánc-csoportok megújulását nyugaton. A családtagok rendszeres találkozása a családok életformájának részévé vált. A minden területre kiterjedő sokoldalú és intézményesedéit kapcsolatrendszer működését nem gyengíthette az évtized végén az enyhülés megtorpanása sem. Az elmúlt huszonöt év eseményeinek, a tartós irányzatoknak vázlatos áttekintése reméljük, hasznosnak bizonyul majd olvasóink számára. A magyar vezetés a nemzet gyarapodásán munkálkodik, és számít a befogadó országokban élő magyarság megértésére, rokonszenvére, további alkotói együttműködésre. A fő elvek változatlanok : legyenek hűséges állampolgárai választott hazájuknak. Szerézzenek munkájukkal tiszteletet és ezzel közvetve elismerést Magyarországnak is, amelyből származnak. Törekedjenek arra, hogy gyermekeik és unokáik megőrizzék magyar eredetük tudatát; ismerjék meg történelmünket, kultúránkat. Legyenek rokonszenvező támogatói a magyar nép erőfeszítéseinek egy békés, boldog, gazdag és művelt társadalom létrehozására, örüljenek velünk együtt eredményeinknek, tegyék szóvá a fogyatékosságokat, hogy javuljon az élet Magyarországon. A kapcsolatok bővítése, erősítése a szórványmagyarság baráti és lojális tagjaival, a nyolcvanas évek programja is. Ezek az elvek vezetik a közeljövőben megújuló elnökséget is, a Magyarok Világszövetsége vezető testületét, amely soraiban tudja hagyományos és művészeti életünk, egyházaink, társadalmi intézményeink kiemelkedő képviselőit. És ezeket az elveket követjük a következő években mi is, a Magyar Hírek valamennyi munkatársa SZÁNTÓ MIKLÓS A Magyarok Világszövetsége elnökségi ülése 1970 tavaszán, ekkor alakult meg az anyanyelvi konferencia előkészítő bizottsága fotö: novotta Ferenc 7
