Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-14 / 23. szám
A IV. a pécsi síékMsgyháiban A külföldi magyar egyházak és az anyanyelvi mozgaloi Sokat és sokszor idézték már Sylvester János Az magyar nípnek című művéből a magyarra fordított biblia dicséretét: „Az ki zsidóul és görögül, és vígre deákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul.” Vagy hogy még régebbre tekintsünk: a Halotti beszéd és Mária siralma is az egyházak és az anyanyelv szoros kapcsolatairól tanúskodik. Napjainkban is a külföldön élő magyarok körében az egyházak anyanyelvőrző szerepe — természetesen más történelmi körülmények között — egyre hatásosabban egészíti ki és támogatja az anyanyelvi konferenciákon megfogalmazott alapelveket és az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének nyelvápoló és anyanyelvi tanító gyakorlatát. Az egyházaknak erről a tevékenységéről, a történelmi előzményekről és a távlatokról beszélgettünk Pécsett a IV. Anyanyelvi Konferencia lelkész vendégeivel. A világ minden tájáról képviselték magukat a különböző egyházak: Galambos Ireneus római katolikus lelkész, tanár, Ausztria; Hamza András presbitériánus lelkész, USA; Haraszti Sándor, baptista lelkész, orvos USA; Kántor Pál, református lelkész, Krisztus Egyesült Egyháza, USA; Trombitás Dezső, esperes. Református Független Egyház, USA. Hamza András a múlt század kilencvenes éveiben megindult kivándorlásról szólva elmondta, hogy az Amerikába érkező magyar református paraszti eredetű bevándorlók egyik feladatuknak azt tekintették új lakóhelyükön, hogy templomot építsenek, megszervezzék egyházukat. Így jött létre a két nagy magyar református központ 1891-ben Pittsburghben és Clevelandben. A történelmi tényeket Kántor Pál személyes története is bizonyítja: nagyszülei Pittsburghben kötöttek házasságot. Persze az első kivándorlók azzal a szándékkal mentek ki Amerikába, hogy ott-tartózkodásuk csak ideiglenes lesz, s egy-két év múlva hazatérhetnek. Trombitás Dezső édesanyja 1903-ban, édesapja 1906-ban került ki az Egyesült Államokba, s az édesapja is azt tervezte, hogy némi készpénzt összegyűjtve tér vissza falujába, és néhány hold földet vásárolva foglalja el helyét a falu közösségében. Ám az ideiglenességből az élet többnyire állandó letelepedést és a hazától való tartós földrajzi elszakadást hozott létre. Haraszti Sándor úgy fogalmazta meg a történelmi hátteret: a külföldi egyházak annak köszönhetik létüket, hogy magyarok élnek külföldön. Ebből következik, hogy problémáik megegyeznek a külföldön élő magyarság problémáival. A második világháború után gyökeresen megváltozott a helyzet, az ideiglenesség érzése elmúlt, amint Hamza András megfogalmazta: a szombati iskolákat a nyári öt-hat hetes nyelvtanfolyamokat már nem azért szorgalmazták, mert a szülők haza akartak térni, hanem a második, harmadik nemzedékről lévén szó, a cél a szülők és nagyszülők nyelvének életbentartása, átplántálása volt. Erre azért is szükség volt, mert az angol nyelvű környezet következtében a fiatalok közül sokan már nehezen vagy egyáltalán nem beszéltek magyarul. Kántor Pál szemléltetően magyarázta el ezt a folyamatot. A keresztelési bejegyzéseknél eleinte színtiszta magyar nevek szerepeltek. Tíz év múltán már megjelent egy-egy középső név, s újabb tíz év elteltével már angol családneveket is bejegyeztek. Hamza András elmondta, hogy a gyülekezetek már ráébredtek: a gyerekek, a fiatalok magyarságához önmagában a magyar nyelv nem elegendő, hiszen a nyelv csak eszköz, vagy inkább kulcs, ami egy ajtót nyit. És ez az ajtó a magyar kultúra gazdagságához vezet el. Éppen ezért minden olyan gyülekezetben, ahol a hívek zöme magyar, nemcsak a magyar nyelvre tanítják meg a gyerekeket, hanem eléjük tárják a magyar kultúra gazdagságát is: verset, prózát, zenét, táncot. Ha csak a nyelvre tanítanák meg őket, akkor csupán olyan kulcsot adnának a kezükbe, ami nem illik egyetlen zárba sem. A kulturális értékek átadásával viszont a magyarságtudatot, a magyar öntudatot is átplántálják a gyerekeikbe, unokáikba. Mindehhez a nagy munkához azonban szükség van olyan lelkészekre, akik tudnak magyarul, azaz magyar lelkészekre. Haraszti Sándor elmondta, hogy a baptista egyház is válaszút elé került: vagy találnak magyarul tudó lelkészeket s akkor a gyülekezet megmarad magyarnak, vagy pedig a magyarul nem tudó lelkész hatására a gyülekezet előbbutóbb angollá válik. Találóan fo-12
