Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-03 / 20. szám
Magyar televízióműsor Clevelandben DUS LÁSZLÓ (USA) Dus László az anyanyelvi konferenciák egyik törzsvendége. Az ismert rádiós szakember (az NBN — Clevelandi Nemzetiségi Rádió és Televízió egyik vezetője), idén a kulturális munkabizottságban szólalt fel — a modern technika adta lehetőségekről beszélt. Olyan lehetőségekről, amelyek hihetetlenül kitágítják az eddigi anyanyelvi és kulturális munka kereteit. — Melyek ezek az új lehetőségek? — Elsősorban a vezetékes televíziózás, a kábeltévé elterjedése. A hagyományosan sugárzó adók műsoridejüknek csaknem felét hirdetésekkel töltik ki. Ebből élnek. A vezetékes tévé előfizetéses rendszerű, így nem kell hirdetéseket közölnie. Ezért ezek az adók hallatlanul népszerűek az USA- ban. — Helyet kaphat ezekben magyar program? — Clevelandben jelenleg 35—40 csatornára lehet előfizetni. Ezek közül tíz-tizenöt előfizetése benne van az alapdíjban, másokért külön kell fizetni. Két nemzetiségi program van, mindkettőt az alapdíjért foghatják. Az egyik csatornán az aktuális időjárásjelentés olvasható, a hangja viszont 24 órán keresztül a nemzetiségi rádió műsorát közvetíti. Ebben napi négy órát (5-től 9-ig) a magyar adás foglal el, az, amelyiket én szerkesztek munkatársaimmal. A másik csatorna körülbelül egy éve indult: képpel-hanggal a nemzetiségeknek dolgozik. Ebben heti négy órát kapott a magyar szerkesztőség. — Hány előfizetőjük van? — Jelenleg mintegy 120 ezer előfizetője van a csatornának. Ez ennyi családot — tehát négy-ötször több nézőt — jelent. De még benne vagyunk az előfizetési kampányban, tehát valószínűleg még Dús László és Kondorossy László zeneszerző sokkal több előfizetőnk lesz egy éven belül. — Felszólalásában arról beszélt, hogy igényli a kapcsolatokat a magyar rádiósokkal, tévésekkel. . . — A Magyar Rádióval igen jó a kapcsolatom hosszú évek óta. Rengeteg magyar aktuális és kulturális anyagot használtam már fel adásaimban. Nehezebb a dolog a magyar televízióval. A nehézségek oka egyrészt technikai eredetű: a színes felvételeket át kell fordítani az amerikai színes rendszerre, ami meglehetősen drága; másrészt azonban még kevés a közös hagyományunk. — Mivel tudná a magyar televízió a legjobban segíteni a magyar nemzetiségi csatornát? — Én úgy gondolom a műsorcsere bővítését, hogy három alapvető műfajban segítenének magyar kollégáink. Igen nagy az igény a mai Magyarországot bemutató rövidfilmekre, dokumentumfilmekre. Ezek mellett jó volna, ha sok rövidfilmet kaphatnánk az ország kulturális hagyományairól, művészeti értékeiről. És végül — talán a legfontosabbként — az Iskolatelevízió sokat segíthetne nekünk nyelvoktató filmek rendszeres küldésével. — Milyennek találja a nemzetiségi televíziózás jövőjét? — Nagyon nagy változások elé nézünk. Az egyik legnagyobb változást a vezetékes tévé hozta. A másik nagy technikai fordulat a közvetlen műholdas közvetítés bevezetése lesz. Ez néhány éven belül megvalósul, s ebben feltehetően helyet kapnak a nemzetiségi műsorok is. Ez azt jelenti, hogy például a clevelandi magyar műsort egész Észak-Amerika területén lehet majd fogni, s így a magyar adás több százezer honfitársunkhoz eljuthat. S. P. J. Ezek az adatok elsősorban a családban, esetleg a baráti körben folytatott beszélgetésekre vonatkoznak. A megkérdezettek ugyanis jelezték, hogy munkahelyükön nagyon-nagyon ritkán vagy sohasem használják a magyar nyelvet. Csapó Margit szerint éppen ez a legjelentősebb különbség a régen 'és az újabban bevándoroltak nyelvhasználata között. A régiek többségükben a mezőgazdaságban — például a dohányültetvényeken — találtak megélhetést. Együtt, „bandában” dolgoztak, külön magyar kolóniákon települtek le, mind lakó-, mind munkahelyükön szinte kizárólag a magyar nyelvet használták, s így nem volt számukra létkérdés, hogy az új haza nyelvét megtanulják. Ezzel szemben az újabb bevándoroltak különböző üzemekbe, vállalatokhoz kerültek, s munkájuk, munkatársaikkal való érintkezésük azt követelte, hogy minél előbb és minél tökéletesebben sajátítsák el az angolt. — A többségükben magas iskolai végzettségű bevándoroltak azzal is tisztában voltak — ecsetelte a kutatónő —, hogy nemcsak saját egzisztenciájuk, hanem gyermekeik iskolai előmenetele szempontjából is óriási jelentősége van az új nyelvnek. Akadtak olyanok, akik keményen elhatározták, miután az új nyelv alapjait elsajátították, hogy ezentúl csakis angolul beszélnek, s így a lehető leggyorsabban tökéletesítik maguk és családtagjaik nyelvtudását. Mások csak öt-hat napon át használták az angolt, s a heti egy-két pihenőnapot fenntartották a magyar nyelv számára, ez a csoport mindkét nyelvet meg tudta őrizni. Vannak azonban olyanok is, akiknek nem ment a nyelvtanulás, vagy nem is akartak lemondani eredeti anyanyelvűkről. Ök azok, akik a magyar közösségeket fenntartották, és magyarságtudatukat, anyanyelvűket leggondosabban megőrizték. Kétségtelen azonban, hogy e harmadik csoporthoz tartozók tudtak a legnehezebben asszimilálódni, elhelyezkedésük is erősen korlátozott volt. Ami tehát igenigen pozitív az anyanyelv őrzése szempontjából, az egzisztenciálisan rendkívül hátrányos lehet. A kutatónő szerint minél inkább otthon érzi magát a szülő a fogadó országban, illetve minél inkább otthon akarja magát érezni, annál kevésbé használja anyanyelvét, s annál kevésbé igyekszik e nyelvet gyermekébe vagy gyermekeibe plántálni. A gyermekek magyarságérzetét és nyelvismeretét azonban más is meghatározza. Többek között az, hogy Magyarországon vagy már Kanadában született-e (a felmérés adatai szerint a legtöbb elsőszülött Magyarországon látta meg a napvilágot, s rövidebb-hosszabb ideig csakis magyarul beszélt, míg a harmadik gyermekek többsége már Brit Columbia szülötte); vagy az, hogy kikből áll a baráti kör. Az adatok arra utalnak, hogy az elsőszülötteknek, akik kiérkeztükkor még nem beszélték az angolt, leginkább magyar barátaik voltak, s egymás között csakis magyarul beszéltek. A harmadik gyermekek viszont már szinte kizárólag kanadaiakkal barátkoznak, és angolul társalognak. E megállapításokat bizonyítják azok az adatok, amelyek a megkérdezettek és családtagjaik magyar olvasás- és íráskészségére vonatkoznak. Ezek szerint amíg a családfők 80 százaléka még élvezni tudja a magyar nyelvű szép- és szakirodalmat, addig az elsőszülötteknek már csak 23, a harmadik gyermekeknek pedig mindössze hét és fél százaléka érti a magyar nyelvű olvasnivalót. És amíg minden harmadik elsőszülött magyarul írja haza levelét, addig a harmadszülöttek közül erre csupán minden ötödik gyermek képes. — Magyarországon is, Brit Columbiában is van tehát mit tennünk a magyarságtudat és a magyar nyelv ápolásáért, megőrzéséért — állapította meg dr. Csapó Margit. — Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy különböző a magyar nyelvi tudásszint, tehát különbözőek az igények is. Ezért mást kell adni a családfőknek, mást az esetleg nem magyar házastársaknak, mást az elsőszülött és megint mást a második és a harmadik gyermekeknek. A családfőknek talán arra lenne leginkább szükségük, hogy a magyar irodalmi nyelvet idehaza gyakorolhassák. A gyermekek kezébe pedig olyan tankönyveket kellene adnunk, amelyek a magyart második nyelvként tanítják, nem pedig anyanyelvként, s olyan tanárok is kellenének, akik az ilyen oktatásra felkészültek. Mód lenne arra is, hogy a magyar nyelv tanítása ne külön tanfolyamokon, hanem a rendes iskolában folyjék. Ha a szülők kérnék, a kanadai törvények szerint bizonyos órát magyar nyelven tartanának. Ha a szülők kérnék ... — mondta a kutatónő. De éppen ez a felvétel bizonyítja, hogy a szülők is, a gyermekek is — igaz, csak rövid távon, taktikailag — az angol nyelv minél gyorsabb és intenzívebb elsajátításában érdekeltek. Ugyanakkor azonban a rengeteg kitöltött kérdőív azt is jelzi, hogy még az asszimilálódott és asszimilálódni szándékozó magyarok is erősen kötődnek a magyar nyelvhez, kultúrához, az óhazához. — Brit Columbiában nem egykönnyű megállapítani, hogy ki a magyar, hiszen itt mindenki kanadai — mondta Csapó Margit —. És az ismérvek sem tiszták. Ki magyar? Aki Magyarországon született? Aki beszéli a magyar nyelvet? Aki magyarnak érzi magát? Én ez utóbbi felé hajlok: magyar az, aki magyarnak érzi magát, ha Magyarországon született, ha nem, ha beszél magyarul, ha nem. És azt hiszem, aki vette a fáradságot, és gondosan kitöltötte a kérdőívet, az feltétlenül magyarnak érzi magát. G. L. 13
