Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 2. szám

* míg a szarvára fogyott hold nem került M Buda tornyaira, a városban sok ma­il gyár és nürnbergi kereskedő lakott, /“» akik társaságban, avagy külön a né­­•*- met birodalmi nagy iparűző városok­ban szerezték be portékáikat. Bécsnek ipa­ra akkor még jelentéktelen volt, és kereske­dése is csak tranzitószámba ment, melyet a birodalmi kereskedők és a magyar marha­­tőzsérek bonyolítottak le. A bécsi híres Niederlag alapítói és fönntartói is birodalmi kereskedők voltak. Ezek a viszonyok még a XVI. század első felében sem változtak. I. Ferdinánd idejében maga Bécs városa írja, hogy ha a magyar és a hódoltsági kereskedőket nem bocsát­ják Bécsbe, akkor e város csakhamar jelen­téktelen községgé lészen, mert a fő jövede­lemforrása a Magyarországból hetenként fölhajtott szarvasmarha, melyre a külföl­diek úgy jönnek, mint a legyek a mézre! A XVI. század első felében Budán akár­hány magyar kereskedő akadt még, aki dús­gazdag ember számba ment. Ezeknek a neve és gazdagsága országszerte ismeretes volt. Egyikük állandóan száz katonát tartott a ma­ga költségén a haza védelmére. Bornemisz­­sza Tamásról és Gergelyről is írva hagyták, hogy sok ezer és ezer arany feküdt az üzle­tükben. Palczan Péterről hivatalosan is je­lentették, hogy harmincezer aranyat forga­tott a vállalatában. Somogyi Sisak János, Siry Imre, Bácsy Benedek budai kalmárok méltán sorakoztak a föntebbiek mellé. E magyar kereskedők Buda elfoglalása után majd mind elköltöztek onnét; ki Vá­radra, ki Debrecenbe, ki meg Kassára he­lyezte át üzletét. Az 1540. évben Buda város tanácsában jobbára az említett gazdag kereskedők ültek. Csak a város jegyzője: Borbás deák kereste a kenyerét tollával. A főbírói tisztet Turko­­vics Miklós viselte, de betegség nyomván őt az ágyra, a város ügyeit a kisbíró (utolsó bíró): Palczan Péter intézte. A nevezett 1540. évben Fels Lénárd, Ferdinánd király hadai­nak fővezére akarta Budát elfoglalni. De meggyőződvén arról, hogy nem neki való falat, Izabella királyné híveit mézes szavak­kal és ígéretekkel árulásra akarta venni. A többi közt Enyingi Török Bálintnak is írt, s hegyet-völgyet ígért neki, ha Ferdinánd pártjára áll. Török Bálint 1540. október 22- én felelt Fels generálisnak. Mivel történet­­írásunk még nem ismeri e levelet, itt adjuk a tartalmát. „Uraságod — írja Török Bá­lint — int engem, hogy emlékezzem meg hazám megmaradásáról. Azt is írja. hogy uraságod is e nyomorult ország fentmaradá­­sára törekszik. Hálás köszönetét mondok e jóindulatáért! Én mindent megteszek, amiről azt hiszem, hogy hazám javára szolgál. De becsületem nem engedi, hogy az én kegyel­mes királyné asszonyomat és fenséges fiát e végső szükség idején cserbenhagyjam!” Fels Lénárd helyébe nemsokára a hígve­lejű és magyargyűlölő Roggendorf került fő­vezérnek. Magyar és német hadaival körül­­vevén Budát, nagy hévvel és kitartással ost­­romoltatja. Bent a várban Izabella királyné aggódott gyermekével, ö jobban félvén a tö­röktől, mint Ferdinánd seregétől, éppenség­gel nem bánta volna, ha Buda a bécsi ki­rály kezére jut. Azonban a várban voltak Fráter György, Enyingi Török Bálint, Takáts Sándor (1860-1932) A magyar századforduló legnépszerűbb tör­ténésze Komáromban született, a budapesti egyetemen tanult, 1881-ben belépett a piaris­ta rendbe, s paptanárként előbb a rend nyit­­rai, majd budapesti gimnáziumában tanított, latin-történelem szakos tanárként. 1898 és 1903 közt a magyar kormány megbízásából a bécsi udvari kamarai levéltárban dolgozott a magyar vonatkozású anyag kiválogatásán, majd 1903-tól haláláig a képviselőház levél­tárosa volt. Elsősorban a 16—17. század érde­kelte, hatalmas levéltári forrásanyagot tárt föl a másfél évszázados török hódoltság történe­téből. Könyveiben, tanulmányaiban és ked­velt műfajában: a történelmi miniatűrökben maradéktalanul megvalósította, mégpedig az oknyomozó tudósi logikát élvezetes szépirói nyelvvel párosítva azt a meggyőződését, amelyről így nyilatkozott egyik írásában: „A legtöbb történetiró a magyar nép életé­nek ismertetését kimeríti azzal, hogy jogi, po­litikai és hadi kötelességeit megvilágítja. A szorosan vett társadalmi fejlődéssel, a köz­napi élet jelenségeivel már alig foglalkozik ... Ha a magyar nép igazi múltját ismerni akar­juk, akkor könyveinket politikával és háborúk leírásával ne tömjük meg. Nemcsak a pusztí­tásnak, de az építésnek is adjunk helyet." S ennek a hitvallásnak a szellemében szület­tek meg maradandó művelődéstörténeti ada­tokra épülő, s máig roppant népszerű munkái: a Régi magyar asszonyok, Rajzok a törökvi­lágból, A régi Magyarország jókedve, Régi idők, régi emberek, Hangok a múltból stb. Ezeket a munkáit nem csupán a tudósok és az olvasók becsülték, hanem a kor jelentősebb írói is, mint Jókai, Mikszáth, Eötvös Károly. Mikszáth anyagot is kapott tőle saját köny­veihez (például a Fekete város alapötletét és sok, színes epizódját), s egyik levelében, amelyben gratulál történész barátja írói telje­sítményéhez, igy összegezi véleményét: „Gyö­nyörű dolog az, úgy belenézni az élet gyom­rába ...” D. M. BUDÁKÉT ÁRULÓJA Batthyány Orbán stb. próbált vitézei. Ezek minden támadást diadalmasan visszavertek, s „az Űristennek nagy hálaadással Tedeu­­mot énekeltenek”. A város ügyeit intéző kisbírónak: Palczan Péternek, valamint a tanácsban ülő nagyke­reskedőknek nem volt ínyökre a dolgoknak ilyetén alakulása. Az ő érdekük, az ő keres­kedésük azt kívánta, hogy Ferdinánd király legyen az úr Buda városában. És összees­­küdtenek, hogy Budát átadják Roggendorí­nak. Miután Izabella királyné is helyeselte tervüket, titokban alkudozni kezdtek az ostromló hadak vezéreivel. A budai keres­kedők azonban jól ismerték Ferdinánd ki­rály csőcselék katonáit. Tudták, hogy fő­mesterségük a rablás és fosztogatás. Tud­ták, hogy ha bébocsátják őket a várba, sem­mi kímélést rajtok nem tesznek. Ezért a fő­vezérrel úgy egyeztek meg, hogy nem né­meteket, de ötszáz válogatott magyar kato­nát küld a várba a Zsidó-kapun át, melyet Palczan Péter kisbíró fog éjjel kinyitni. Roggendorf azonban fittyet hányt az egyezségre. Neki nem kellettek a magyar katonák. Tehát a saját fia kardja alatt csu­pa németet küldött a kijelölt kiskapuhoz. Éjfélkor Palczan Péter kinyitotta a kiska­put, s bébocsátotta a németeket. Alighogy ezek a pellengérhez és a tanácsházhoz közel értek, a várbeli magyar őrség a jelszót kér­dezte a németektől. Ezek nem tudván vá­laszt adni, az árulás hamar kitudódott. Az ébren levő magyar őrség aztán rájuk ron­tott, s nagy részüket levágta. A szűk kiska­pun át csak igen kevés német menekülhe­tett ki. Palczan Péter és tanácsosai remegve látták a történteket. A szegények még az elejét sem gondolták meg jól, máris a végé­re jutottak. Mivel azonban a félsz nagyon kergette őket, aki módját ejthette, szaladt, amerre látott. Néhányan a falakról ugrottak le, s úgy szaladtak a német táborba. A fu­tók közt első volt az árulás feje: Palczan Péter. Őt követte a dúsgazdag Bornemissza Tamás. Mind a ketten szerencsésen elmene­kültek, Budán hagyván feleségüket s gyer­mekeiket. Ezeket Fráter György tömlöcre hányatta, vagyonukat pedig zár alá tétette. A többi összeesküvőt hamarosan összefog­­dosták és kínpadra vonták. Bácsy Ferencet, Buda város főtanácsosát fölnégyelték. Né­hány mást lefejeztek. Közben megérkezett a török hadsereg, s az urak alámentek a szultán sátorába. Nagy volt a városban az aggodalom, mert attól tartottak, hogy a törökök kifosztják s föl­gyújtják a várost. A polgárság — hogy a szultán haragját engesztelje — elhatározta, hogy Buda legszebb asszonyát küldi neki ajándékba. A választás a megszökött Bor­nemissza Tamás feleségére esett. E szép asz­­szonyt leánykájával együt csakugyan a szul­tánnak ajándékozták. Az asszonnyal együtt Bornemissza Tamásnak kincseit is a szul­tánnak adták. Ferdinánd király a hozzá menekült Bor­nemissza Tamásnak magyar nemességet adott. A nemesi diplomában világosan meg­írja a király, hogy Bornemissza felesége men­tette meg Buda városát a fölprédálástól. Budának árulói közül nemcsak Bornemisz­­szát, de a többit is megjutalmazta Ferdi­nánd. Palczan Péter — a kisbíró — magyar nemességet kapott. Az 1541. évben pedig neki adományozta a király Semsey László és Semsey György birtokait. Palczan Péter uram egyébként Beszterce­bányára vonult, s 1542-ben innen írogat Ferdinánd királynak. Később azonban Po­zsonyba ment, s ott telepedett meg. Monda­nunk sem kell, hogy a kereskedést itt is folytatta. Cimborául magához vette Borne­missza Tamást, Kremer Farkas és Lang Lőrinc nürnbergi kereskedőket. A magyar kamara szerint az árukon kívül Palczan Péternek harmincezer arany forgott ezen üzletben. Mivel a török nemhogy üldözte, hanem védelmezte a kereskedőket, Palczan több­ször megfordult Budán, és összeköttetést tartott fenn az ottani árusemberekkel. 1542. február 22-én például a budai Fraternitas corporis Christi nevű szodalitás Palczan Pé­ternek és Bornemissza Tamásnak engedte át a nürnbergi tartozásokat. Jól menvén Palczan üzlete, hamarosan helyreütötte azt, amit Buda árulása alkal­mával elvesztett. Nem kicsi dolog volt ez, hiszen Palczan lefoglalt ingóságai közt nagy értékű dolgokat találtak. Hogy többet ne mondjunk, volt ott huszonhatezer forintra becsűit sisak, tizenhatezer forint értékű ke­reszt, aztán különféle ékszerek és szemara­nyak (aurea mássá), nagy összegű készpénz, 132 hordó bor stb. Mikor mindezt lefoglal­ták, méltán mondották: ,,Ecce tibi Palczan amicitia Germanorum!” Palczan Péternek Pozsonyban derekas há­za és a Dunához közel szép gyümölcsöskert­je volt. A pozsonyi városi levéltárban levő Actionale Prothocollum mindkettőről elegen­dő felvilágosítással szolgál. Itt éldegélt ő 18

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom