Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-22 / 17-18. szám
KÁRMÁN TÚDOR 100 éve született o hangsebesség ieletti repülés magyar úttörője Budapesten született 1881. május 11-én. Apja Kármán Mór, a neves pedagógus professzor és ismert művelődéspolitikus volt, a pedagógia első haladó szellemű polgári képviselője Magyarországon. Kármán Tódor kiváló matematikai képességei korán kiütköztek. „Csodagyermek” volt, már elemi iskolás korában játszva tudott fejben ötjegyű számot ötjegyűvel összeszorozni. ... Nem sokkal később megnyerte az Eötvös Loránd alapította matematikai tanulóversenyt. A mintagimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd a budapesti József Műegyetemen folytatta tanulmányait. Itt is szerzett — kiváló minősítéssel — gépészmérnöki diplomát 1902 őszén. Még végszigorlata előtt megnyerte a Horváth-féle mechanikai pályadíjat. Az oklevél megszerzése után egyéves katonai szolgálatot teljesített, majd tartalékos tisztként leszerelve a műegyetem nagy hírű professzora, Bánki Donát mellé került tanársegédnek. Ezzel párhuzamosan a Ganz-vagongyárban vállalt mérnöki állást. Az 1906-os esztendő döntő fordulatot hozott tudományos pályáján. A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával Németországba utazott. Itt a göttingai egyetemen Ludwig Prandtl professzornak — a modern áramlástan megalapítójának — előadásait hallgatta, hogy azután nála maradjon, mint tanársegéd 1912-ig. AZ ELSŐ HELIKOPTER 1911-ben Göttingában fedezte fel a mozgó hajó mögött keletkező örvénysor elméletét, amelyet a tudomány „Kármán-féle örvénysor”-nak nevezett el. Harminc évvel később, 1941-ben, amikor az Egyesült Államokban a Tacomahidat egy szélvihar elsöpörte, Kármán az örvénysor-elmélet felhasználásával bizonyította be a híd tervezésekor elkövetett számítási hibákat. Az általa végzett mérések eredményeit az újjáépítésnél figyelembe is vették. Göttingában alkotta meg kihajlási elméletét is, amelyet doktori értekezésében vázolt fel. Ugyanekkor alapozta .meg a szilárd testek képlékeny folyásának törvényét. 1909-től a világhírű németországi egyetem magántanára lett. Legközismertebb tudományos alkotása, az első katonai helikopter, az első világháború éveiben született. A háború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be Kármánt, hallásproblémái miatt azonban a csepeli ruharaktárba osztották be. Több mint egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az osztrák—magyar hadvezetőség felfigyeljen rá. A Bécs melletti Fischamend repülőarzenáljába helyezték át, ahol egy aerodinamikai kutatólaboratóriumot rendeztek be számára. Később Kármán egymaga tervezte szélcsatornát is megépített kísérleteihez. Itt szerkesztette meg két társával — Petróczy István alezredessel és Zurovetz Vilmos mérnökkel —, a világ első katonai helikopterét, amely a repülés történetébe PKZ (Petróczy— Kármán—Zurovetz) néven vált ismertté. Két megoldásban is elkészítették ezt a kötött, forgó szárnyas repülő eszközt. A szerkezet stabilizálását és kormányzását a földről végezték: három drótkötél segitségével állították be a kívánt repülési helyzetet, minthogy a kormányzást még nem tudták megoldani. (Az első szabadon repülő helikoptert is hazánkfia, Asbóth Oszkár szerkesztette.) Még 1912-ben meghívták az aacheni műegyetemre, amelynek tanszékvezető professzora lett. Itt szervezte meg az Egyetemi Asztronautikai Kutatóintézetet, és mint igazgató vezette azt. Az őszirózsás forradalom kitörésének hírére hazajött Magyarországra. Részt vett a Tudományos Műszaki Tanács megszervezésében, többek között Bánki Donáttal és Kandó Kálmánnal együtt a „Találmány és kísérletügyi” csoport munkáját irányította. Az 1920-as évek derekán ismerkedett meg a Kaliforniai Műszaki Egyetem Nobel-díjas igazgatójával, Robert Millikannal. 1926-ban Dániel Guggenheim — az amerikai „rézkirály” — alapítványának segítségével szervezték meg az amerikai Pasadenában az aerodinamikai kutatóintézetet. Millikan a munka irányítására Kármán Tódort kérte fel. 1926—28 között meg is indultak vezetésével a kutatások. 1930-ig Aaachenben és Pasadenában is irányítja a munkát, idejét és energiáját megosztva a két kutatóállomás között. Később az egyre fokozódó fasiszta viszonyok miatt elhagyja Németországot és Pasadenában telepedik le, ahol az általa szervezett kutatóintézet élére állt. Nem spkkal később Göring kísérletet tett arra, hogy az egyik legismertebb repülési szakértőt a birodalom számára megnyerje, s visszahívta Németországba. Kármán természetesen nemet mondott. 1936-ban az Amerikai Egyesült Államok állampolgára lett. Az általa vezetett Guggenhteim-laboratórium kutatási eredményei olyan jelentősek voltak, hogy Kármánt világszerte a hangsebességen felüli repülés atyjának kiáltották ki. 1944-ben a „Sugárhajtás laboratórium” néven önállóvá vált kutatóintézetben Kármán vezetésével több — akkori értelemben vett —, nagy rakétát fejlesztettek ki. így Kármán Tódor maga is számottevően járult hozzá a korszerű rakéták megalkotásához. „A REPÜLÉSTUDOMÁNYOK URALKODÓJA” Kármán Tódor volt az életre hívója és első igazgatója az űrkutatás békés világszervezetének, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának, amely a tudományos haladásért küzdő népek együttműködési szervezete lett. Életében huszonkilenc egyetem avatta díszdoktorává, többek között a budapesti Műegyetem is. Díszdoktorátusain kívül is számtalan magas kitüntetésben részesítették. Tulajdonosa volt a J. Wattról elnevezett nemzetközi emlékplakettnek és a Gauss-éremnek is. Nem sokkal halála előtt az Egyesült Államok elnökétől vehette át a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a First National Medal of Science-t, amelyet a világon elsőként ő kapott. 1963 májusában régi németországi barátait látogatta meg, amikor négy nappal 82. születésnapja előtt váratlanul elhunyt. Halála után a nagy tudósról a Holdon és a Marson krátert neveztek el. Életében jóval több mint száz nagyszerű tanulmánya és könyve jelent meg. Hosszú kényszerű évtizedeket töltött távol hazájától és csak 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként látogatott ismét Magyarországra. Ekkor volt a legboldogabb. Hazájához való ragaszkodása végigkísérte egész pályáját. Élete alkonyán is legjobban és legszívesebben csak magyarul beszélt. Kármán Tódor életműve a magyar tudománytörténet kimagasló fejezete. RAFAI GABOR t AKIKL Ha a Magyar Televízió Archívumát megnyitnák az érdeklődők előtt, az ott csendben pihenő legtöbb világhírességre, sajnos, úgy mutogathatna a vezető, mint ahogy teszi ezt cicerone-társa a toledói Escorialban vagy a bécsi Kapuziner-Gruftban: „Itt nyugszik.. És most menjünk tovább... Felvételek. Beszéd. Nyilatkozat. De hogy mögöttük milyen volt az ember ... hogyan férkőzött közelébe, aki szóra bírta őket — az rendszerint rejtve marad. Ahogy szaknyelven mondják: „Csapó!”. Az interjú-guillotin lezúdul, a „fej” elénk gurul... És aki legtöbbet beszélgetett velük — Kardos István, a Magyar Televízió főmunkatársa —, szinte mindig háttal ül nekünk. Szabadjon most őt előre fordítanunk, és megkérdeznünk, milyen tapasztalatokat, élményeket szerzett külföldön élő, világhírű magyar tudósainkkal történt találkozásaikon. Annál indokoltabb ez a kíváncsiság, mert hiszen még ma is előttünk van a kép, ahogy Szent-Györgyi Albert vagy Wigner Jenő Nobeldíjasokkal beszélget: — Dirac, angol fizikus 70. születésnapját ünnepelték a trieszti Atomfizikai Intézetben — meséli Kardos. — Az ünnepség egyik díszelnöke Wigner Jenő volt, az USA-ban élő Nobel-díjas fizikus. Pestről, levélben állapodtam meg vele az interjúban. Az olasz határon azonban, Villa Opicinál, gyanúsak voltunk a masinánkkal, épp akkoriban több terrormerénylet történt Triesztben. Fél éjszakát a rendőrségen töltöttünk. Wignert addig csak fényképről isimertem. Megálltam a trieszti intézet hatalmas előcsarnokában, a nemzetközi tudakozónál. Épp odalépett egy szerény, finom, halk szavú férfi, és kezdte nézegetni az aznapi programot. Megszólítottam: Jó napot, professzor úr! Ügy meglepődött, hogy percekig arról faggatott, miről ismertem fel. Az egyszerű öltözékéről. Er-24
