Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-22 / 17-18. szám
A MAGYAR KULTŰRA ÉRTÉKEINEK A TERJESZTÉSÉÉRT sófokú tanintézményekben, kutató bázisokon folyó vizsgálatokról, kísérletekről híradások számolhatnak be, rendszeres tájékoztatás szervezhető meg. Hazai vonatkozásban közvetlenül két akadémiai bizottság tervszerűen foglalkozik az anyanyelvi oktatás, illetőleg a magyarnak mint második nyelv oktatásának problémáival: az anyanyelvi bizottság és az alkalmazott nyelvészeti munkabizottság. Ezekkel a védnökség tagjainak személyes kapcsolatuk is van, az együttműködés a jelen akadémiai ciklus terveiben benne foglaltatik, folyamatosan fenntartandó. Ugyancsak haszonnal jár — járt eddig is — kapcsolatunk az Országos Pedagógiai Intézettel, amely az anyanyelvi oktatás tervezését és gyakorlatát irányítja. A pedagógiai program kivitelének számtalan szervezeti formája van és lehetséges a mindenkori társadalmi-állami és közösségi körülmények szerint. A kellő színvonalra törésben azonban bizonyára megközelíthető az egységes nevelési eszmény mindazon helyi változatokban, amelyeket a körülmények határoznak meg. Elérkezett az ideje egy korszerű, egységes elgondolásban fogant oktatásmód kidolgozásának olyan rugalmas formában, amely különféle változatokban, de egységes szemlélettel érvényesíthető a változó helyzetekben. SZENDE ALADÄR A második nyelv iránt mint kultúrahordozó iránt az érdeklődik, aki az anyanyelv csatornáján át is eljut a kultúráig. Ha az anyanyelv a befogadó ország nyelve, akkor a magyar kultúrára való ráhangolás érdekében is erősíteni kell az ifjú nemzedék érdeklődését a környezet kultúrája iránt; aki egy nyelven olvas, az könnyebben olvasóvá válik egy új nyelven is. Ha pedig az anyanyelv a magyar, ennek a kibontakoztatása ad indítékot a környezeti kultúra megismerésére. Ezzel a gondolatmenettel magyarázható, hogy néhány ország már jelentős mértékben segíti a bevándorlók anyanyelvi műveltségének megőrzését, gazdagítását, mert így reméli, hogy a saját kultúrájának is kedvezőbb alapokat teremt az egyénekben. A kétkultúrájúság ellentéte tehát nemcsak az egykultúrájúság, hanem a kultúrálatlanság is. Megfordítva pedig: a kultúranélküliség felszámolására a kettős kultúra is járható út. Ahol államilag támogatott lehetőségek még nem nyíltak meg, ott az etnikumok szervezeteinek nemes feladata megismerni, megismertetni és művelni a nemzeti műveltség részükre elérhető területeit. Eközben pedig keresni kell azokat a módokat, amelyek a környezeti kultúrához való kapcsolódást elősegítik, s így meggyorsítják az etnikum elismerését, elfogadását. GINTER KAROLY A kulturális munkabizottság egyidős az anyanyelvi mozgalommal. A pedagógiai munkabizottsággal együtt az a felismerés hívta életre, hogy a magyar nyelv megőrzéséért és műveléséért, valamint a magyar kultúra értékeinek terjesztéséért eredményesen tevékenykedni, egyazon éremnek a két oídala: a két cél elválaszthatatlan egymástól. Az elmúlt tíz év tanulságai megerősítették ezt a felismerést. A kulturális bizottság legutóbbi határozata (1977. Budapest) is helyben hagyta az eddig követett gyakorlatot: továbbra is egyidőben, két irányban kell hatnunk, segíteni a magyar nyelv megőrzését, tanulását és tanítását a magunk sajátos eszközeivel, ugyanakkor megfelelő feltételeket kell teremtenünk a magyar kultúra értékeinek minél szélesebb körű megismertetéséhez. A nyelvmegőrző, nyelvművelő és nyelvoktató tevékenység szakmai-pedagógiai problémáival Debrecen óta (1970) a pedagógiai munkabizottság foglalkozik. Gyakorlati tapasztalat azonban, hogy idegen környezetben, ahol felnőtteknek és iskoláskorú fiataloknak egyaránt „iskolán kívül”, szabad idejükben kell apáik nyelvében nagyobb jártasságra szert tenniük, a nevelő munkája csak a szokásos pedagógiai eszköztár bővítésével tehető eredményessé. A bővítés kézenfekvő iránya a magyar kultúra szóbeliségre épülő tartománya: a vers, a népköltészet, a széppróza, a népmese, a népdal, illetve az ezekkel dolgozó művészeti tevékenységi formák: a mimetikus-dramatikus játék, a szerkesztett irodalmi műsor, a karének, a néptánc, a bábjáték és a népi gyermekjáték. Ezek a kulturális munkabizottság „sajátos eszközei”, amelyekkel a nyelvi, pedagógiai munka sikerét segítheti. Alkalmazási lehetőségeik változatossága már eddig is számos didaktikai kérdést vetett fel, amelyekre az elmúlt években a két munkabizottság közösen kereste a választ. Az újabban elkészített tantervekben, oktatói segédanyagokban, tankönyvekben a nyelvi leckék megoldása már ezeken az elveken és módszereken nyugszik. A tízéves együttműködés méltó folytatása a pécsi konferencián a két munkabizottság működési területét egyaránt érintő, tagjait egyformán érdeklő, néhány sajátos műsor programba iktatása. Az egyik egy körülbelül 25 perces — szerkesztett — irodalmi összeállítás, amely a tízéves anyanyelvi mozgalmat köszönti. Az előbbinél jóval terjedelmesebb irodalmi műsor a konferencia egyik kulcstémájához kapcsolódik: a „Magyar költészet ma” címmel beiktatott előadás felada-Kulturalis munkabizottság ta átfogó képet adni a mai magyar- verses irodalom egészének irányairól, törekvéseiről, értékeiről, problémáiról. A két munkabizottság közös feladata e korszakos kezdeményezés folytatásának előkészítése itthon és mindenütt, ahol a magyar nyelv és a magyar irodalom értékeinek ápolása, terjesztése és oktatása lehetséges és kívánatos. Ugyancsak együttes ülés keretében mutatjuk be azt a komplex folklórműsort, amely népköltészetből, népdalból és eredeti népi hangszerek korszerű alkalmazásával megszólaló zenéből épül föl. Variálható szerkezetével ötleteket kíván adni azoknak, akik otthoni környezetükben hasonló műsort óhajtanak rendezni. A nyelvművelés és kultúraterjesztés eme közvetett módszerét sokrétűsége és alkalmazkodóképessége miatt ajánljuk a konferencia résztvevőinek a figyelmébe. A műsor vizuális jellege indokolja, hogy képmagnóra vegyük, és ezzel bárhol, bármikor felidézhetővé tegyük azok számára, akik munkájuk során az ötletet hasznosítani akarják. Tipikusan a kulturális munkabizottság feladatkörébe vágó témakör annak megvitatása, hogyan bánjunk a folklóranyaggal színpadi körülmények között és klubfoglalkozásokon, hogyan egyeztessük a látványosság és vonzerő szempontjait a nevelői hatások érvényesítésével. Közös látogatásaink sorában szerepel egy gyermektáncház foglalkozásának a megtekintése. Mint ismeretes, a táncházmozgalom a hazai folklór új hullámának egyik jellegzetes ifjúsági megnyilatkozása. Alig tíz éve terjedt el a parketten is néptáncelemekre táncolni vágyó fiatalok körében ez az Erdélyből származó érdekes táncmulatsági forma. Noha a viharos erejű felfutás korszakának — úgy tűnik — a vége felé járunk. Pécsett most ennek a mozgalomnak egy különös vetületével (pontosabban : pedagógiai kísérletével) találkozhatunk, amikor óvodás korú gyermekek táncházának a vendégei leszünk. A kísérlet tanulságai a kulturális szekció eszmecseréin minden bizonnyal szóba kerülnek. Munkabizottságunktól eddig független, önálló folyamat volt korggjajttiáinkon a magyar irodaíonPJl^^wttW>ebrecai*-óta többféleképpen szerepel a konferenciák programjaiban; a leglényegesebb ezek közül egy olyan Antológia elkészítésének és közreadásának a kieszközlése, amely a külhonban élő és alkotó írók-költők munkáiból ad reprezentatív válogatást azok kezébe, akik az egész magyar irodalom profiljának alakulása iránt érdeklődnek. Nehéz szülés volt, de most végre ezt is kézbe tudtuk adni: „Vándorének” címmel. Hiszek abban, hogy ezek után az irodalom, mint a magyar kultúra elidegeníthetetlen — a szó, a nyelv eszközeivel dolgozó — része, kulturális munkabizottságunk programjában is helyet követel magának. A háború pusztításai után csak lassan és igen nagy anyagi áldozatok árán rendbehozott műemlékparkunkat ma már szívesen ajánljuk a hazalátogatók figyelmébe csakúgy, mint az „Ismerd meg hazádat!” mozgalomból egyelőre kívül rekedt hazai honfitársainknak. Az a törvényerejű intézkedés is jelentős eredményeket hozott, amely csaknem egy évtizede a hazai múzeumi hálózat feladatait a közművelődés aktuális kérdései irányába bővítette. Múzeumaink, amelyek korábban gyűjtő, rendszerező és megőrző munkájuk tárgyi anyagát állandó kiállítások formájában tették közszemlére, s ezzel eleget tettek ügyrendjükben előírt feladataiknak, most külön közművelődési részleggel és szakemberekkel megerősítve azon fáradoznak, hogy alkalmi tárlatok és egyéb időszerű programok szervezésével a múzeum látogatóinak a körét egyre szélesebbre tárják. A Budapesti Történeti Múzeumban és a Nemzeti Galéria aulájában például évek óta minden vasárnap kóruskoncertet és zenekari térzenét hallgathatnak a látogatók, amelyeknek a nyomán ezeken a napokon a korábbinak a többszörösére emelkedett a múzeumba betérők száma. Érdemes ennek a gyakorlatnak a tízéves tanulságaival kissé részletesebben is megismerkedni. Ezt célözza a programban szereplő rövid tájékoztató, és utána a műemlék jellegű pécsi Káptalan utca és a mohácsi emlékpark megtekintése. Kell-e bizonygatni egy-egy honismereti vagy helytörténeti szakkör tervszerű tevékenységének a jelentőségét, amely — itthon vagy bárhol, ahol kisebb-nagyobb közösségben magyarok élnek — azok történetét, szokásait, kulturális értékeit, hagyományait feltárja, írásos és tárgyi emlékeit összegyűjti, és mindezt a jövő nemzedékei számára valamilyen formában hozzáférhetővé teszi? A program nyitó- és záróeseménye érdemel még említést. Vasárnap megtektM.4(etjük Pécsett a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének Bartók-előadását. A konferencia záróeseményeként pedig a fővárosban ez alkalommal is részt veszünk a külföldön működő legjobb magyar néptánccsoportok ünnepi bemutatóján. MARÖTI GYULA 7
