Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
Történelmünk képekben 37. ESKÜDJÜilK POLGÁROK, SZnBHDSÁGRR URGV HRLRLRH! A magyar jakobinus mozgalom I. Ferenc trónraléptével, 1792- ben új korszak kezdődött a Habsburg-birodalom és Magyarország életében. József és Lipót, a felvilágosodás szellemében reformokat akartak bevezetni, Ferenc mindenben a maradiságot képviselte. A francia forradalom korában vagyunk, a Habsburgok politikáját is a forradalomtól való rettegés irányítja. Míg azonban Lipót arra törekedett, hogy reformokkal kifogja a szelet a forradalom vitorlájából, Ferenc a forradalmak eltaposására törekedett. Lipót a parasztságot is be akarta vonni az alkotmány sáncaiba, Ferenc néhány konzervatív főúrból álló kabinetre bízta az uralmat, s a tehetségtelenek konokságával, a legkisebb változtatás elől is elzárkózott. Mindenre kiterjedő rendőruralmat létesített, spiclik hada nyüzsgött mindenfelé, s a polgári törekvésekkel való rokonszenvnek már a gyanúja is következményekkel járhatott. Hogy pedig a belső elégedetlenséget levezesse, az udvar hadba lépett a francia köztársaság ellen. Az elégedetlenség egyre növekedett Magyarországon is. Különösen a feudális keretekből már kinőtt és számban megnőtt értelmiség esett egyre jobban kétségbe. József, majd Lipót alatt erős reménység ébredt bennük, most mindennek vége volt. Elkeseredésükbe azonban egyre nagyobb elszántság vegyült, amelyet a francia forradalom táplált. Bár sem származásra, sem világnézetükben, sem elképzeléseikre nézve nem alkottak egységet, egyben megegyeztek: a fennálló helyzet tarthatatlan, azon változtatni kell. Az értelmiség szövetséget kapott a köznemesség egy részében, amely úgy vélte, az egyre erősebb abszolutizmus sérti az ország érdekeit és önállóságát. Ez a nemesség kész volt bizonyos reformokat is elfogadni. Nemesek és értelmiségiek között a kapcsolat elsősorban a szabadkőműves páholyokban jött létre, ahol alkalmuk nyílt a közös eszmecserére. Az elkeseredés egy ideig csak befelé izzott. A városokban olvasókörök, klubok alakulnak, itt találkozik az értelmiség és olvassa a francia forradalom hivatalos lapját, a Monáteurt. Vezéregyéniségük Hajnóczy József, aki II. József alatt alispánságot viselt, de mert nem volt nemes, 1790-ben elvesztette állását. Nagy műveltségű férfiú, aki nyomtatott munkákban mutatott rá a hazai állapotok tarthatalan voltára, egyszersmind a szükséges reformokra. Cselekvésre, szervezkedésre azonban még senki sem gondolt. Megváltozott a helyzet, amikor Martinovics Ignác állt az elégedetlenek élére. Martinovics a ferences- rendben végezte egyetemi tanulmányait, majd katonapap lett, később a lembergi egyetemen professzor. Tehetséges és művelt ember, akiben mérhetetlen becsvágy él és bizonyos szertelenség jellemez. A tudományos eredmények nem elégítik ki, politikai érvényesülésre vágyik, és 1791-ben beáll Lipót király megbízottainak sorába. Lipót a látszat kedvéért kinevezi udvari kémikussá és szászvári apáttá, igazi feladata azonban, hogy az országot járva, titkos jelentésekben számoljon be az uralkodónak. Martinovics abban reménykedett, hogy a reformpolitika egyik vezéralakjává lehet. Ferenc azonban nem bízott benne, és elbocsátotta. Az elkeseredett ember ekkor élére állt azoknak, akiket korábban följelentett, a Hajnóczy körül csoportosuló polgári demokrata elégedetleneknek. 1794 tavaszán két titkos társaságot létesített. Az első, a Reformátorok Társasága, a nemesi reformereket tömörítette. Fő célja 1 12
