Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-03-08 / 5. szám
A kosbunda Józsa Gyuri gazdag ember létére sohasem viselt más bundát, mint hat kosbőrből, nem is kikészítve, csak kitörve, melyet mindig kifordítatlan viselt, mely sokszor megázván, zörgött. Egyszer, még a jobbágyős világban új bundát akart csináltatni, elmegy tehát egy úrbéres tiszafüredi szűcshöz, ki — valamint mindenki — ismervén Józsát, hogy igen krudélis ember —, megijedt, amint meglátta. — Bunda kell! De hónap estére kész legyen, mert különben megjárod; ismersz, ki vagyok? A szegény szűcs mentegetőzött, hogy a terminus rövid. — Meg kell lenni, a matériát mindjárt küldöm. Egy fél óra múlva bőgést hall a szűcs az BERNAT GÁSPÁR (1810-1873) Adomáival, tréfáival, furcsa ötleteivel országos hírnévre szert tevő íré Tiszafüreden született: apja fokozatosan elszegényedő földbirtokos volt. Iskoláit Debrecenben és Sárospatakon végezte, Pesten jogot tanult, s ügyvédi oklevelet szerzett, de soha nem folytatott ügyvédi gyakorlatot. A reformkor valamennyi lapjának, folyóiratának dolgozott, s a korabeli almanachok is tele vannak Írásaival. Petőfi is barátságába fogadta, több levelet írt hozzá; Jókai több tréfáját, ötletét, amelyeket „gazsiádáknak" neveztek, átvette műveibe. Szatirikus hangvételű tárcanovelláit ő maga „freskóképeknek" nevezte, s ilyen címmel jelentette meg humoreszkjeinek négykötetes gyűjteményében. A szabadságharc bukása után, a Bach-korszak alatt meginduló irodalmi életnek is változatlan szorgalmú munkása: 1857-ben jelenik meg Kacagányok című gyűjteménye. Zeneszerzéssel is foglalkozott: Alföldi csárdások című művében hat dallama jelent meg. Apja hátrahagyott irataiból kiadta Lavotta János életrajzát. Lavottáról és Józsa Gyuriról irt adomái, a „Józsa Gyuriádák" élete utolsó éveiben, Jókai Üstökösének a hasábjain jelentek meg. D. M. Józsa Gyuriádák udvarán; hát egy bojtár hajt hat nagy istentelen kost. — Meistr-uram! Itt a matéria! Bunda legyen belőle holnap estére. A szegény szűcs annyira megijedt — mert látta, hogy ily matériából lehetetlen bundát készíteni ily kurta idő alatt —, hogy elköltözött rögtön Egyekre, házát bérbe adta, csak három év múlva jött vissza, mikor gondolta, hogy Józsa haragja már lecsillapult. Kétszáz göböly A hirhedett Józsa Gyuri egyszer felhajtatott Pestre kétszáz darab szarvas állatot vásárra, hogy majd itt azokat eladja, minthogy otthon nagyon soványul ütött ki a takarmány. De bíz azok nem a legjobban voltak kihízlalva, a mészárosok nagyon fitymálgatva beszélgettek róluk: erre megharagudott, felhajtatta az ökreit Bécsbe. Odáig egy cseppet sem javultak a tinók, a bécsi közönség pedig kövér húshoz van szokva. Józsa Gyuri sehogy sem tudott összeegyezni a mészárosokkal; rettentő potom árakat kínálgattak neki. Itt még jobban megharagudott; felhajtatta marháit Linzbe; de ott még siralmasabban járt: mert még kevesebb pénzzel biztatták. Nem adta meg magát; még előbbre hatolt, keresztülverte magát a határon, felvitte ökreit Drezdáig. Persze, hogy mire odaértek a jámbor állatok, valahány oldalbordájuk, mind kilátszott a hosszú tapasztalás miatt: dehogy kellettek a mészárosoknak, hallani sem akartak róluk, azt mondták hogy vigye vissza elébb, s hizlalja meg. Visszavigye, újra vámot fizessen értük? Hogy aztán Keglevichék otthon nagyot nevessenek rajta. Azért sem teszi. Mást gondolt magában. Megállj, német, majd megveszed tavasszal, ha most nem kell, de haza pedig nem viszem, mert ott aranyért sem kapni szénát. Estefelé tehát összehívá a hajcsárokat, kifizette a bérüket, s azt mondta nekik: — Halljátok! Majd mikor besötétedik, szökjetek el szépen a marhák elől, szerteszéjjel; ennél a jámbor németnél nagy rend N 18
