Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
„Fogadjuk magunkba a világot” 25 éves a Corvina Könyvkiadó Goethe ismerte fel először, hogy a költészet az emberiség közös kincse, ő használta először a szót: világirodalom. Fogadjuk magunkba a világot, csak így hathatunk rá — mondja —, s még hozzáfűzi: „Szívesen nézek körül más nemzeteknél, s másoknak is hasonló tanácsot adok.” A „körülnézést” természetesen szellemi értelemben gondolta. E szellemi körülnézéssel szorosan összekapcsolódik a nemzeti értékek megmutatása a világnak, hiszen a dolog természetszerűen kölcsönös: a mi szellemi értékeink megismerése más nemzetek „körülnézési” igényét elégíti ki. De rokoneszmékért nem is kell a múlt század elejéig, s Goethéig visszamennünk. Bartók levelezésében lapozgatva ezekre a sorokra bukkanunk: „Most új tervem van (írta 1904-ben) a magyar népdalok legszebbjeit összegyűjteni, s a lehető legjobb zongorakísérettel, mintegy a műdal nívójára emelni. Ez arra volna jó, hogy a külföld ilyen gyűjteményből megismerhesse a magyar népzenét.” Bartók feltételes módban fogalmazott. „Ez arra volna jó” — írta, a realizálást illetően csekély reménnyel, az elvi helyességet, szükségességet tekintve, azonban mély meggyőződéssel. Nos, 1945 óta a mások megismerése és a magunk megismertetése folyamatosan, s mind gazdagabban megvalósul. A feltételes mód — ez arra „volna” jó — örvendetesen kijelentő móddá alakul át: ez arra jó — mármint öszszegyűjteni a magyar népdalok legszebbjeit — és tágítva a kört: a magyar költészet, a széppróza és képzőművészet színe-javát —, hogy megismertessük a világgal. Ezt teszi lehetővé, ezt a feladatot tölti be kulturális életünkben éppen huszonöt éve a Corvina Könyvkiadó. — A kezdet nem volt könnyű — mondja Szabó József, a kiadó igazgatója —, az idegen nyelvű könyvkiadásnak nálunk szinte egyáltalán nincsenek hagyományai. A Magyar Tudományos Akadémia 1828 és 1945 között —, tehát több mint egy évszázad alatt —, mindössze hatvan idegen nyelvű, javarészt latin szövegkiadványt jelentetett meg. A Corvina Könyvkiadó alapításának évében — 1955-ben — 51 mű jelent meg 148 ezer példányban, tavaly pedig, negyedszázad múltán, 220 mű, 2 764 000 példányban. De persze, könyvekről lévén szó, nemcsak a mennyiség fontos. A már említett műfajok — szépirodalom, képzőművészet — mellett a kultúra sokrétű talaján termő legkülönfélébb alkotások jelennek meg a Corvinánál — a sporttól az útikalauzig, a gyermekkönyvektől a művelődéstörténetig, a szakácskönyvtől az ideológiai, filozófiai művekig — mintegy tucatnyi idegen nyelven. — Hogyan folyik ez a szerteágazó munka a Corvina műhelyében? — Ügy, hogy nemcsak a Corvina műhelyében folyik — válaszolja Szabó József igazgató. — Munkánk nagy része külföldi kiadókkal való együttműködésre épül. Válasza természetszerűen újabb kérdéseket támaszt. — Hogyan folyik az együttműködés? Milyen külföldi kiadókkal állnak kapcsolatban? Hol jelennek meg a nagyvilágban? — Ami a kooperáció gyakorlatát illeti, a Corvinához kiváló szerzői és műfordítói gárda tartozik. A magyar szerzők nálunk megjelent könyveit a külföldi partnerkiadók nyelvileg lektoráltatják. A végső szerkesztés, a nyomdai előkészítés nálunk történik. A levonatot itt is, ott is korrigálják. így érhető el, hogy a fordítások szakmailag pontosak, irodalmi szempontból tökéletesek legyenek. S hogy mely kiadókkal működünk együtt? A Corvina mintegy huszonöt ország csaknem kétszáz kiadójával tart szoros kapcsolatot. Az egyik legnagyobb könyvsiker a New York-i és az amszterdami Abrams kiadóval közösen megjelentetett mű volt: a Szépművészeti Múzeum Grafikáinak két kötete angolul. Nemrég jelent meg az Oxford University Press-szel közös kiadásban Hofer Tamás és Fél Edit több mint 600 oldalas gyönyörűen illusztrált Magyar népművészet című könyve. S most legutóbb a Columbia University Press-szel együttműködve jelent meg a Magyar lírai antológia. Közös kiadvány Bartók levelezése angol nyelven a londoni Faber and Faber és a New York-i St. Martin’s Press-szel. A Zenei nevelés Magyarországon — amelyhez Yehudi Menuhin írt lelkes bevezetőt — angolul és németül jelent meg, s nemsokára a spanyol érdeklődők is anyanyelvükön olvashatják. Könyvcímek, kiadók nevei, országokon átívelő gondolatok áramlanak ebben az igazgatói szobában : a hazai és nemzetközi szellemi termékek gazdagsága. Hányféle művészeti sorozat! Az Építészet világa-sorozat, Magyar festők-sorozat, Műkincsek-sorozat, Magyar múzeumok-sorozat... az egész cikket megtölthetném a sorozatok sorolásával. Hát még az önálló, rendkívül szép kiadványok megemlítésével. Nem tudok ellenállni, hogy meg ne nevezzek néhányat, amelyet épp a kezembe veszek: a Munkácsy-, a Derkovitsa Rippl Rónai-album s a nagyon szép Csontváry-kötet. S mint már szó esett róla, különösen nagy gondot fordít a kiadó a magyar irodalom megismertetésére. Ez egyik legszebb, egyszersmind legtöbb gonddal járó feladata. Mert hiszen, milyen csábító, ugyanakkor szinte reménytelennek tetsző vállalkozás Móricz prózáját — ezt a nép nyelvének eredeti színeivel, ízeivel feldúsított prózát — más nyelven megszólaltatni. Vagy például lehetséges-e egyáltalán Ady nyelvi lelemények burjánzásával teli költészetének átadása a külföldi olvasók számára úgy, hogy a szavak sajátos vibrálása mögött megérezzék a gyötrő problémákat, u gondolati, érzelmi forróságot is? Szabó József mintegy válaszul leemel néhány kötetet a polcról. Adyt, József Attilát, Radnótit németül, angolul, franciául, oroszul. — Vannak-e visszajelzések a külföldi könyvsikerekről? — Kell-e hitelesebb jelzés — kérdez vissza Szabó József igazgató —, az igényelt és eladott példányszámoknál? Kétségkívül az egyik legnagyobb „könyvsiker”, Barcsay Művészeti anatómia című alkotása, mely mintegy tucat idegen nyelven jelent meg, s a világ számos országában tankönyvként használják. Az évente megrendezésre kerülő nemzetközi könyvművészeti kiállításokon — így legutóbb Lipcsében „A világ legszebb könyvei” elnevezésű versenyen — kiadványaink arany-, ezüst- és bronzérmeket kaptak. Befejezésül elmondja még: — Általában nagy az érdeklődés Magyarország iránt. A magyar képzőművészet, a magyar népművészet vonzó a külföldi partnerek és a külföldi közönség számára. Azt hiszem, a már említett sikerek nyomába szegődik majd a Hortobágy-kötetünk, a Magyar néprajz és a Szent Korona-album. Ami Goethe felismerését illeti a világirodalomról, mint az emberiség közös tulajdonáról, e gondolat megvalósulása a népek közti kapcsolatok fejlődésével mind teljesebbé, eredményesebbé válik. S e mindenkit gazdagító közös tulajdonba tartoznak bele a magyar szellemi alkotások is. SOÓS MAGDA FOTO: NOVOTTA FERENC 20