Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
i Itya nehezen mozdul. Most azonban majd csak mozdulni fog, mert fele se tréfa a do| lógnak. Valóban, mintha elaludt volna az ügy. Szó se volt többé róla az újságokban. Amerika ez egyszer alkalmasint mozdult. Pedig dehogy mozdult. A mély csönd oka csak az volt, hogy a katonai törvényszékek tárgyalásaira nem járhatnak reporterek. A tékozló fiú kiülte a maga börtönét, aztán büntetésül szolgált még egynéhány esztendeig valahol Galíciában. Mikor hazakerült, megint csak kopott kabátot viselt, és a halántékán csupa ősz volt a haj. És kitüntetésnek tekintette, hogy megszólítom az utcán. . — Segédjegyző vagyok Körtefalván — magyarázta olyan hangon, mintha attól tartana, hogy félni fogok tőle, ha nem teszi valamiképpen valószínűvé a létezését. — És a nagybátyád? Régi tőszomszédom egy kétségbeesettet legyintett a kezével. — Él, kérlek alázatosan, még mindig él. Pedig nyolcvannégy esztendős. De — folytatta egy kicsit derültebben — influenzás világot élünk. Az influenzában való erős bizakodása aztán arra vitte a szegény fiút, hogy megházasodjék. Elvett egy igen szép és igen *TMgény leányt. Akadt ugyan más kérő is: egy gimnáziumi tanár, aki már a harmadik quinquenniumot élvezi. De annak nem volt amerikai nagybátyja, hát kosarat kapott. Ezután következett hat esztendő és ugyanannyi gyerek. És diurnistaság a bejelentőhivatálban, a statisztikai hivatalban, a kataszternél, az Ondova-Tapoly szabályozásánál és mindenütt. Végre elfogyott a mindenütt, és lett a sehol. Eközben pedig folytonosan hitt és reménykedett az amerikai nagybátyában minden háziúr, fűszeres, mészáros, szabó, varga, hentes, zöldségeskofa: míg aztán végre nem hitt és reménkedett benne többé senki sem. Mert az is csak hazugság, hogy az influenza bizonyos. Egy november elsején az amerikai nagybátya öccse így foglalta össze magában a helyzetet : „Ma este hat órakor azt kell mondanom, a feleségemnek: fogd az egyik beteg gyereket, én fogom a másik kettőt, utánunk a többi három, és menjünk ki a Városligetbe, az ázott bokrok közé; mert most már csak ott a mi lakásunk.” Ezt azonban nem mondta Törjék Pista. Hanem déltájt beállított egy puskaműveshez: — Adjon nekem hitelbe egy pisztolyt... Azt tetszik mondani, hogy nincs hitelem önnél? Tessék, itt van egy csomó okirat, győződjék meg belőle, hogy nekem egy kilencvenesztendős kanonok nagybátyám van. A puskaműves meggyőződött. És hitt, és reménkedett az amerikai nagybátyába^ ő is. Mert a puskaművesek tapasztalatlan emberek. Odaadta a pisztolyt hitelbe. ... Pongrác, a boncolószolga esztergomi születésű volt. — Ejnye, az öreg nagyságos úr öccse — szólott az asztal mellett tisztelettel, mikor ráismert. És igen csínyján, igen gondosan boncolta föl az úri halottat: nem olyan hánya veti módon, mint a közönségeseket. Nemkülönben takarosán. apró öltésekkel varrta össze. Ez már csak dukál az olyan embernek, akinek amerikai nagybátyja van. Az amerikai nagybátya kilencvcnegy éves korában szenderedett jobblétre — nem influenza. hanem lábtörés következtében —, és úgy rendelkezett, hagy vagyonát fordítsák ama Szent Jeromos-kommentár kinyomtatására, melyet ötvenhat év alatt írt össze négyszázhuszonnégy kötetben, deák nyelven. KÖNYVESPOLC A magyar irodalom és Európa Nagy Péter, a budapesti egyetemen az összehasonlító irodalomtörténet tanszékének professzora, a Sorbonne vendégtanára francia nyelven megjelent könyvében a magyar irodalom és színház európai és különösen francia kapcsolatainak viszonyával foglalkozik. (Vous et nous. Essais de la litérature hongroise dans un contexte européen. Bp. Corvina.) Keresi a magyar irodalom helyét a világban, vázolja a modern magyar irodalom jellegét, áttekintést ad a 20. századi magyar irodalmi forradálomról, bemutatja a nagy Nyugat-nemzedék kiválóságait, Szabó Dezső francia irodalmi inspirációit, jellemzi a „legfranciásabb magyar költő”-nek, Illyés Gyulának a francia irodalommal való kapcsolatait, bemutatja a francia irodalom „budapesti nagykövetének”, Gyergyai Albertnek a munkásságát. Több tanulmány foglalkozik a francia dráma és színház magyarországi hatásával, így a francia klasszikus dráma fogadtatásával, a 19. századi klasszikus magyar drámával, a múlt és jelen szerepével a magyar színházban és a színház változó funkciójával. A franciásan világos és precíz stílusban író irodalomtudós bőséges anyagot sűrít össze, amit a könyv indexe is mutat. Ez a névsor maga is tükre a magyar és a nemzetközi, főképp francia szellemi áramlatok párhuzamosságának és összefonódásának. Haraszthy Ágoston, ,,a californiai bor atyja” Halálának 100. évfordulóján, 1979-ben az amerikai kongresszus megünnepelte emlékét: „Túl gyakran elfeledkezünk azokról a valóban látnoki emberekről, akiknek előrelátása annyira befolyásolta életünket. Haraszthy Ágoston nagyon jelentős mértékben hagyta nyomát California gazdasági és élelmezési térképén.” Az 1812-ben Bácskában született magyar olyan hatalmas szőlőtelepítést végzett félmillió holdon, hogy ez 1976-ig 500 millió gallon bort adott. Ö Wesselényi és Kossuth bebörtönzése után hajózott át az USA-ba. Bölöni Farkas úttörő, első amerikai leírása után ő írta a második eredeti magyar könyvet Amerikáról, 1844-ben. Családját is kivitte maga után és Wisconsin államban hatalmas civilizációs tevékenységet folytatott. Ipari létesítményeket emelt, megszervezte a mezőgazdaságot és állattenyésztést, sőt, a Mississippin gőzhajójáratot is indított. 1848 karácsonyán húsz kocsiból álló karavánt vezetett Californiába. Itt San Francisco közelében a San Diego nevű telepen kezdte meg a cirfandli és muskotály meghonosításával szőlészeti tevékenységét. 1857-től 1868-ig a Sonoma-völgyben megalapította a Buena Vista Winery-t. Hivatalos megbízásból bejárta Európa bortermelő országait és 100 000 szőlőtőkével tért vissza. (The Father of California Wine, Ágoston Haraszthy. Ed. by Theodore Schoenman. Capra Press) GAL ISTVÁN 19
