Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-01 / 22. szám

A huszadik század emberének legége­tőbb magánügye — milliók magán­ügye — olyan környezetben élni, amely a természet ősi tisztaságát őr­zi. Magánügy, mert a lakótelepi la­kás, mint emberméretű sejt, egy óriási sejtrendszer része s magánügy akkor is, ha az élet színtere kertes családi ház. A lakótömbökben szorítóbb az igény, a másik végletben, a kertes házban nagyobb az esély arra, hogy elvész a környezet hamvas tisz­tasága s a paradicsomi állapotot felváltja va­lami átmenet a gondozatlan dzsungel és a sivatag között. Az ember védekezik, s ez az a pont, ahol a magánügy közüggyé válik, olyan furcsa közüggyé, amely minden egyénnek megszabja a maga feladatát. Védekezünk, a természet és környezet védelme világszerte javuló ten­denciákat mutat — védekezünk és táma­dunk, gyakran ugyanazon a frontszakaszon s az is gyakran megesik, hogy védők és tá­madók személye ugyanaz. Nehéz különvá­lasztani a magánérdeket a közérdektől, a ma­gánügyet a közügytől. Van valakinek egy szépen gondozott kétszázöles telke, amelyre takaros hétvégi házat épít, az építési törme­léket suttyomban kifuvarozza az erdő szélé­re, lerakja és otthagyja Isten nevében. A kétszáz négyszögölön példás rend és tiszta­ság uralkodik, a kétezer hektáros erdőt egy terjedelmes szemétkupac csúfítja el s a ku­pac egyre nagyobb lesz. A példa ragadós... Furcsa küzdelem ez, amelynek vannak szervezetei s vannak szervezett ellenlábasai. Magyarországon már az Országgyűlés által jóváhagyott törvény foglalja magában mind­azokat a rendelkezéseket, amelyek a termé­szeti környezet védelméről gondoskodnak, a nagy kiterjedésű nemzeti parkokon kívül több ezer, a hivatalos védelemben részesülő táj, tájrészlet, a természet alkotásai úgyszól­ván kivétel nélkül a törvény védelme alatt állnak. Ügy tetszik, ez elég is lenne a rom­latlan természeti környezet védelmére, de a tapasztalat arra int, nem elég törvényeket hozni, gondoskodni is kell a végrehajtásukról. Magyarországon a rendőrtől a hivatásos vadászig és a fegyveres csőszig sok ezer ha­tósági személy őrzi a természeti környeze­tet, gondoskodik az egyensúly fenntartásáról, a rombolások megakadályozásáról, a kárte­vések helyreállításáról. De még ez sem elég. Segítségül kellett hívni a társadalom önkén­teseit. mert az ellenfelek — ha kevesen is vannak — rendkívül elszántak és mozgéko­nyak, sportszerűen űzik a környezetrombo­lást. Ha volt valaha sokfrontos küzdelem, ak­kor a természet és a környezet védelme az. Ebben a küzdelemben nincsenek megmere­vedett harci szokások, itt minden „ütközet” egyéni fortélyok szerint megy végbe, itt min­dig a helyszínen és az adott pillanatban kell kitalálni, hogyan és milyen fegyverrel há­rítható el a támadás. Pedig néha nem is rosszhiszemű a támadó, csak felületes és könnyelmű. Szalonnát süt a kiránduló, ott­hagyja a hamu alatt izzó parazsat, feltámad a szél s másnap jelentik: erdőtűz martaléka lett húsz hektár ötéves fenyőerdő----­Az állam súlyos milliókat költ az értékes természeti környezet megóvására, s az állam­polgároktól csak egy kis figyelmet kér. Ha a kérés nem használ,, int, figyelmeztet, és büntet. A természet millió egységből: fából, állatból, virágból és kősziklából tevődik ösz­­sze. De úgy szép, ha egységes és sértetlen. A harmincas években kapzsi vállalkozók elkezdték a badacsonyi világhírű bazaltor­gona lebányászását. A kitermelő lendület még a felszabadulás után is tartott pár évig, aztán megállították a Balaton-felvidéken a tájromboló kőbányászást. Azóta csend van a Badacsony körül, a bazaltoszlopok tovább pi­hennek. BARÓTI GÉZA FOTO: KOVÁCS SÁNDOR 17 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom