Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
A huszadik század emberének legégetőbb magánügye — milliók magánügye — olyan környezetben élni, amely a természet ősi tisztaságát őrzi. Magánügy, mert a lakótelepi lakás, mint emberméretű sejt, egy óriási sejtrendszer része s magánügy akkor is, ha az élet színtere kertes családi ház. A lakótömbökben szorítóbb az igény, a másik végletben, a kertes házban nagyobb az esély arra, hogy elvész a környezet hamvas tisztasága s a paradicsomi állapotot felváltja valami átmenet a gondozatlan dzsungel és a sivatag között. Az ember védekezik, s ez az a pont, ahol a magánügy közüggyé válik, olyan furcsa közüggyé, amely minden egyénnek megszabja a maga feladatát. Védekezünk, a természet és környezet védelme világszerte javuló tendenciákat mutat — védekezünk és támadunk, gyakran ugyanazon a frontszakaszon s az is gyakran megesik, hogy védők és támadók személye ugyanaz. Nehéz különválasztani a magánérdeket a közérdektől, a magánügyet a közügytől. Van valakinek egy szépen gondozott kétszázöles telke, amelyre takaros hétvégi házat épít, az építési törmeléket suttyomban kifuvarozza az erdő szélére, lerakja és otthagyja Isten nevében. A kétszáz négyszögölön példás rend és tisztaság uralkodik, a kétezer hektáros erdőt egy terjedelmes szemétkupac csúfítja el s a kupac egyre nagyobb lesz. A példa ragadós... Furcsa küzdelem ez, amelynek vannak szervezetei s vannak szervezett ellenlábasai. Magyarországon már az Országgyűlés által jóváhagyott törvény foglalja magában mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a természeti környezet védelméről gondoskodnak, a nagy kiterjedésű nemzeti parkokon kívül több ezer, a hivatalos védelemben részesülő táj, tájrészlet, a természet alkotásai úgyszólván kivétel nélkül a törvény védelme alatt állnak. Ügy tetszik, ez elég is lenne a romlatlan természeti környezet védelmére, de a tapasztalat arra int, nem elég törvényeket hozni, gondoskodni is kell a végrehajtásukról. Magyarországon a rendőrtől a hivatásos vadászig és a fegyveres csőszig sok ezer hatósági személy őrzi a természeti környezetet, gondoskodik az egyensúly fenntartásáról, a rombolások megakadályozásáról, a kártevések helyreállításáról. De még ez sem elég. Segítségül kellett hívni a társadalom önkénteseit. mert az ellenfelek — ha kevesen is vannak — rendkívül elszántak és mozgékonyak, sportszerűen űzik a környezetrombolást. Ha volt valaha sokfrontos küzdelem, akkor a természet és a környezet védelme az. Ebben a küzdelemben nincsenek megmerevedett harci szokások, itt minden „ütközet” egyéni fortélyok szerint megy végbe, itt mindig a helyszínen és az adott pillanatban kell kitalálni, hogyan és milyen fegyverrel hárítható el a támadás. Pedig néha nem is rosszhiszemű a támadó, csak felületes és könnyelmű. Szalonnát süt a kiránduló, otthagyja a hamu alatt izzó parazsat, feltámad a szél s másnap jelentik: erdőtűz martaléka lett húsz hektár ötéves fenyőerdő----Az állam súlyos milliókat költ az értékes természeti környezet megóvására, s az állampolgároktól csak egy kis figyelmet kér. Ha a kérés nem használ,, int, figyelmeztet, és büntet. A természet millió egységből: fából, állatból, virágból és kősziklából tevődik öszsze. De úgy szép, ha egységes és sértetlen. A harmincas években kapzsi vállalkozók elkezdték a badacsonyi világhírű bazaltorgona lebányászását. A kitermelő lendület még a felszabadulás után is tartott pár évig, aztán megállították a Balaton-felvidéken a tájromboló kőbányászást. Azóta csend van a Badacsony körül, a bazaltoszlopok tovább pihennek. BARÓTI GÉZA FOTO: KOVÁCS SÁNDOR 17 T
