Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-02-23 / 4. szám

í. Osilopfö a pécsi székesegyházból a XII. század végéről. A román stílusú művészetre jellemző fantasztikus figurák hazai példái. Fotó: MTI

2. Szent László ereklyetartó hermája a győri székesegyházban. A középkori magyar ötvösművészet remeke. Fotó: MTI

3. Konsztantinosz Monomachosz bizánci császár által I. András magyar királynak (1046-1060) küldött korona. (Magyar Nemzeti Múzeumban.) Fotó: Erdőkürti Zsuzsanna

4. A székelyföldi gelencei templom XIV. századi Szent László-freskójának részlete: László megszabadítja a kun vitéz által elrabolt magyar leányt. Foto: Szvoboda Ferenc

törvényekkel állította helyre s a rend eszmei őrét, az egyházat nemcsak dús adományokkal, hanem István, Imre és Gellért szentté avattatásával is támogatta. Amit ő vetett, azt unokaöcscse Kálmán aratta le, aki befejezte Horvátország és Dalmácia meghódítását, visszautasítva a "pápa hűbéri igényét. Maga is művelt ember (a kor szavával „könyves”) lévén, udvarában kialakította a hazai latin nyelvű irodalom művelőinek, törvények, legendák, krónikák íróinak népes körét. Ez időben emelkedett hazánkban európai színvonalra a román stílusú művészet, elsősorban a pécsi építőiskola alkotásaiban.

A XII. század elejére a német veszély elhárult, a pápaság megbékült Magyarországgal, s Bizánc is jónak látta közeledni magyar szomszédjához. E közeledés jeléül Szent László leánya, Piroska, bizánci császárné lett. Fia azonban, Mánuel császár magyar származásából Magyarország elfoglalására próbált fegyvert kovácsolni. Előbb trónkövetelőket támogatott, majd II. Géza ifjabbik fiát, Bélát vette udvarába, azzal az ígérettel, hogy utódjává teszi, valójában azonban azért, hogy Béla hercegi tartományait, a Szerémséget, Horvátországot, és Dalmáciát azonnal Bizánchoz csatolja. Magyarországon azonban elszánt fegyveres ellenállásra talált, s végül is le kellett mondania álmáról, Bizánc és Magyarország egyesítéséről. 1172-ben Béla herceg hazament, hogy elfoglalja a megüresedett magyar trónt. Mánuel hamarosan bekövetkező halála után III. Béla visszaszerezte a hercegi jussa címen elszakított déli tartományokat.

Magyarország így második nagy politikai válságát is átvészelte, s a közel másfél évszázados küzdelmek során nyugati és keleti szomszédai egyaránt megtanulták félni és tisztelni. Mi sem jellemzőbb a külföld véleményére, mint az egyik bizánci történetíró dicsérete a „jólovú, jófegyverzetű, vasat és páncélt viselő” magyar népről, amely szerinte „megszámlálhatatlan tömeg, több a tenger fövényénél, vakmerősége leküzdhetetlen, merészsége verhetetlen, harcban ellenállhatatlan, független, szabad, emelt fővel járó, szabadságszerető, a maga ura ...” MAKRAI LÁSZLÓ

*

13