Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-09-20 / 19. szám
séggel lett második, azon gondolkozott hangosan a televízió képernyője és sokmillió néző előtt, nem tépelődve, hanem mintha tanulmányt írna, hogy tulajdonképpen miért nem bántja ez az egyetlen elvesztett tőrszúrás. A mai világban, amikor a sport sokak szemében a politika függvénye, másokéban a pénzszerzés eszköze, a legjobb magyar sportolók fizikai erejük és ügyességük után a sport emberi jelentőségét mutatták meg. Amíg hallgattam őket, az a szép szimbólum jutott eszembe, hogy a dobogó csúcsán álló győztes versenyző lehajtott fővel fogadja a nyakába akasztandó aranyérmet. Mi a különbség? — így kezdődik számos vicc Magyarországon. Sok külföldi szerint Budapest a viccek fővárosa. Ha ezt nekem mondják, sohasem szoktam tiltakozni. Gyakran hallok budapesti viccet Bécsben vagy Varsóban, New Yorkban vagy Párizsban. A vicc a városi folklór jellegzetes terméke. Budapesten a viccek legnagyobb része természetesen politikai. Vannak malac viccek is, és ezeket is elmondják egymásnak, de az, amit az emberek szájról szájra adnak és szeretnek, az autóbusz utasaitól föl egészen a minisztériumokig, sőt a miniszterekig, az bizony politikai vicc. Mi mind megfogadjuk az évszázad legnajó, amely ezúttal hangrendileg igazodott a magas hangú hév(v)hez. A folyó tehát azt jelentette: .meleg vizű folyó’; s ez érthető is, hiszen felső szakaszát a miskolctapolcai melegforrások olyan hőfokon tartják, hogy télen sem fagy be. A Tapolca ennek pontos szláv megfelelője: a toplica jelentése: hévíz, meleg vizű forrás. A Dunántúlon, Veszprém megyében levő Tapolca is ilyen meleg forrásról kapta nevét, de még a régi Magyarország kedvelt fürdőhelyének, Trencsén-Tepíic-nek nevében is ez a szó rejtezik. Van még egy folyónk, a Sebes- Körösbe torkolló Berettyó, amelyben szintén folyó jelentésű ősi jó szavunk lappang: előtagja az ,ingoványos parti erdő’-t jelentő berek, s a Berek-jó forrt össze idővel Berettyó-vá. Különben a régi Bereg megye nevében is berek közszavunk lappang. A Balaton után második legnagyobb tavunk, az osztrák—magyar határon levő Fertő a magyarságtól kapta nevét. Csokonai már nem érezte eléggé szépnek ezt az elnevezést — mivel a fertő közszó akkor már ,szenny, erkölcsi süllyedés’ jelentésben élt főként —, ezért egyik versében „Kis Balaton”-ként emlegette a tavat: „Kis Balatonnak nevezem a Fertő tavát, mivel ezt a nevet nemigen aestheticához valónak tartom . ..”. De régen nem bántotta senkinek gyobb humoristájának, Karinthy Frigyesnek a mondását: „Humorban nem ismerek tréfát.” Hogy a viccet nálunk mennyire komolyan veszik, arra bizonyság az a százhetvenöt oldalas kötet is, amely a Magvető Könyvkiadó népszerű „Gyorsuló idő” sorozatában jelent meg. Katona Imre szociológus írta, a címe: „Közéleti vicceinkről”. Tessék nekem három dolgot elhinni. Először: végignevettem a könyvet, bár nem találtam benne olyan viccet, amelyet ne hallottam és ne mondtam volna. Másodszor: a viccek műfajáról, eredetéről, nemzeti és nemzetközi jellegéről, típusairól komoly tanulmányok vannak a könyvben. A szerző ismerteti a viccek szociológiájához alkalmazott gyűjtő és feldolgozó módszerét, majd saját módszerét egy kicsit ki is gúnyolva, nagyon komoly képpel azt is kutatja, mi á viccek terjedési sebessége, évenkinti, havonkinti és naponkinti hullámzása. Harmadszor pedig nem hiszem, hogy van Magyarországon kívül bárki, aki elhiszi, hogy ezeket a vicceket nálunk ki lehet nyomtatni. Ezek bizony mind erősen kritikusak, kíméletlenek, tiszteletlenek, szóval igazi viccek. Példaképpen csak egyet idézek, a legutolsót, a könyv 171. oldaláról: „Mi jellemzi a szocialista realizmust? — Válasz: Megszűnik az embernek ember által való ábrázolása ...” az ízlését: a ,fertő’ jelentése ugyanis egyszerűen .sekély vizű sáros hely’ volt, ahol az állatok „feredőz”-ni, ,ferdőzni) („fertőzni”) szoktak. Ez a fered a forog, forgolódik igével rokon. A fered s a fürdik ugyanannak a szónak a származéka, s érthető, hogy a Balaton partján akad -fürdő utótagú helynév, mint például Balatonmáriafürdő. Sokan az északi part patinás helységét, Balatonfüred-et is ide sorolják, pedig a -füred — amely a Lillafüred, Mátrafüred stb. nevében is előfordul — egészen máshonnan veszi eredetét. Ha a régi térképeket lapozzuk a mai Balatonfüred helyén, még Fürjed-et, illetve Füred-et találunk: bizonyára azért, mivel sok fúrj (a régi nyelvben: für) élt a környéken. A -d éppoly kicsinyítőképző a végén, mint a Borsodban vagy a Varad-ban. Később aztán, mikor a XVIII. század végén szénsavas vizeiről fölkapott fürdőhely lett, a fürdik igéhez kapcsolta a nyelvérzék, s csináltak aztán -füred-et ott is, ahol fürj talán elő sem fordult, de fürdeni azért lehetett: Lillafüred, Káptalanfüred stb. Az efféle nyelvi tévedésekről, az úgynevezett „népetimológiá”ról azonban legközelebb szólunk, akárcsak földrajzi neveink többi válfajáról. SZILÁGYI FERENC Jó néhány évvel ezelőt a magyar tudósok örömmel és büszkeséggel adtak hírt arról, hogy az egykori budai királyi várpalota helyreállításakor váratlanul különleges értékű gótikus szoborleletek kerültek elő. A második világháborúban súlyosan megsérült palota romjai alatt talált szobrok nagy része csonka volt és alapos restaurálásra szorult: a „század leletének” nevezett gyűjtemény legszebb darabjának, a Fehér Madonnának pedig hiányzott a feje. Annál nagyobb volt az ásatásokat irányító régész, Zolnay László boldogsága, amikor nemrég megtalálta a szépséges madonnaszobor hiányzó fejét. Húsz méterre attól a helytől, ahol hat évvel ezelőtt a csodálatos középkori plasztikákat kiásták. Bár a törzs és a fej törési felületének megfelelő illeszkedése bizonyította azok összetartozását, különleges vizsgálatokat is végeztek. A szobrokat csak hosszan tartó és sokoldalú vizsgálatok után állították ki. Régészek, történészek, paleontológusok, antropológusok, műtörténészek, szobrászok, sőt világhírű külföldi szakértők is megvizsgálták a budavári leleteket. A tudósok kezdettől fogva úgy vélték, hogy a műalkotások XIV. század végi vagy XV. század eleji budai királyi szobrászműhelyből származnak, a magyar történelem egyik nagy uralkodója, Nagy Lajos, illetve Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár korából. A szoborszenzáció hírére hazánkba látogatott Frangoise Piponnier is, a viselettörténet világhírű francia szakértője. Szerinte a budai szobrokon látható férfiak hajviselete a XV. század eleji francia anyaggal alkot párhuzamot. Bárkik készítették is e szobrokat — állapította meg —, csodálatos érzékenységgel és áhítattal faragták meg azokat. Különösen a kékpalástos nő, valamint a fej nélküli madonna kecses alakja alapján Piponnier egy kiváló mesteriskola tagjainak tartja őket. A francia művelődéstörténész látogatásakor a Fehér Madonnának még' hiányzott a feje. A szobrokon itt-ott talált festékrétegből arra következtettek, hogy az alkotásokat festették, alapanyaguk pedig Buda környéki, a szarmata korból való mészkő volt. A kutatás természetesen tovább folyik a szobrok kiegészítésére, hiszen minél teljesebb a lelet anyaga, annál meggyőzőbb képet ad a magyar képzőművészet múltjáról. HÍDVÉGI JENŐ 21 l
