Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-09-20 / 19. szám

MAGYAR KULTURÁLIS HÉT PITTSBURGHBEN Pittsburghben a Duquesne University mellett mű­ködő Tamburitzans Institute of Folk Arts 1980. ápri­lis 14—19. között Magyar Kulturális Hetet rendezett. Ennek keretiében kiállítás nyílt a magyar népművé­szeti alkotásokból, valamint a híres magyar festők alkotásaiból egy kis csokomavaló. A kiállítást teljessé tette a könyv- és hanglemez-kollekció közszemlére ál­lítása. A rendezvénysor kiemelkedő eseménye a kétnapos szimpozion volt Hungarian Folk Cultures címmel. Ezen a tanácskozáson a népi kultúra széles témakö­réből tíz előadás hangzott el. Elsőként a DUTIFA vendégprofesszora,. Kriza Ildikó adott átfogó képet a magyar népművészet történeti rétegéről. A változatos magyar népszokásokról Dömötör Tekla (Budapest) tartott színes előadást. A szájhagyomány egyik repre­zentatív műfajának, a mesevilágnak kiváló szakértője Dégh Linda (Bloomington) a varázsmese mágikus ele­meinek változásáról szólt. A mai magyar falu kultúrantropológiai vizsgálatát Sozam Mihály (Slippery Rock) és Hollós Mari da (Brown Univ) gondolatébresztő előadásai képviselték. Máday Béla (Washington D. C.) a magyar néprajz­kutatás és az amerikai antropológiai módszerek közöt­ti különbségről, valamint a főbb eredményekről adott átfogó körképet. Az amerikai magyarság története két összefoglaló előadásnak volt fő témája A Várdy házaspár az erre vonatkozó eddigi publikációkról adott gondos tájékoz­tatást, Molnár Ágoston (New Brunswick) az „Ameri­can Hungarian Foundation” eredményeit, problémáit tárta ai hallgatóság elé. A jól megszervezett szimpozion a népzene és nép­tánc témakörét sem nélkülözte. Suchoff Benjamin (New York) Bartók Béla világhíres kompozícióinak forrásait, a népzienemotívumok féldolgozásának össze­függéseit mutatta be. A kétnapos ülésszakot Magyar Kálmán és Magyar Judit előadása zárta, amelyben átfogó képet adtak a magyar né p tán c d i alekt u sok ró 1. a magyar néptáncmozgalomról és az amerikai magya­rok népi táncáról. A beszámolójukhoz szorosan kap­csolódott a nagy sikerű táncházest. Népszerű tudományos filmeket is vetítettek, két es­te összesen 12 filmet a lakodalomról, betlehemezésről, a paraszti bútorok készítéséről, díszítéséről és még sok egyébről tájékozódhattak az érdeklődők. KRIZA ILDIKÓ SZÉPASSZONYOK FESTŐJE Üjságkivágásokat, fotókópiákat lapozgatunk. Grace Kelly monacói hercegné portréja mellett, Brigitte Bar­­dot húszévesen, és más ismert szépségek a megszóla­lásig éléthű tekintettel, mégis titokzatosan, megejtő bájjal arcukőni André Káldori elmúlt hetvenesztendős, középmagas, koponyája tar, öltözéke, eleganciája hibátlan. Valójá­ban sosem akart művész lenni. Először 1929-ben emigrált, mert csődbe jutott a bank, amelynek tisztes alkalmazottja volt. 1938-ban másodszor, ha lehet még szegényebben. Balul sikerült kísérleteik után végül höilgyfodrász lett Párizsban. Megtakarított pénzecskéjével ismét hazatért, de me­nekülnie kellett — vissza Párizsba. Sok nélkülözés után, két hazulról menekített Diósi képpel a hóna alátt, bement egy nizzai galériába és eladta a vászna­kat. Igazolnia kellett volna, hogy nem lopta a fest­ményeket, de tartózlkodási engedély híján inkább azt mondta: én festettem. A galériás újalbb vételi ajánla­tot tett..., hosszú vívódás után és „némi” kényszer hatására elfogadta az ajánlatot — így lett festő. Először csak aktókat rajzolt újságfotóról, később modell utáni is, aztán már nemcsak pasztellel, hanem olajfestékkel. Aztán hívták Párizsba, többször járt Amerikában. Neves festőkkel1 együtt állított ki. Salva­dor Dali portréja New Yorkni kiállításának slágere, nagy terjedelemben méltatta a sajtó. Megfestette a sarki fűszeres kéléti szépségű asszonyát, amerikai szépségkirálynőket. Miközben erről beszél, arcizma sem rezdül, mint aki olyasmiről szól, ami nem túlsá­­ígosan érdéklii. A szerencsét emlegeti gyakorta, amely­­tyel élete második félében szorosan kézenfogva járt. Valójában Fortuna kegye az, hogy nem banktiszt­viselő, vagy hölgyfodrász lett, hanem festő. A szép­­asszonyok festője. L. S. HATVÁNY BERTALAN HALÁLÁRA Tudósnak indult, a titokzatos Kelet kutatójának. Számos könyvet és tanulmányt publikált e tárgykör­ből, és azt is megengedhette magának, hogy a helyszí­nen tanulmányozza a keleti kultúrák történetét. Még­is. mikor baloldali barátai felvetették egy antifasiszta irodalmi folyóirat alapításának gondolatát, készsége­sen állt a Szép Szó mellé, mely a:z ő anyagi támoga­tásának köszönhette létét. A Szép Szó tette lehetővé József Attilának is, hogy utolsó éveiben mentesülhetett a publikációs gondoktól és szerkesztői munkát végezhetett, amit nemcsak szí­vesen, de példás lelkiismeretességgel látott el. Hatvány Bertalan ezen túl is barátiilaig gondoskodott a költőről, aki neki ajánlotta égjük gyönyörű késői versét („Köl­tőnk és kora”). 1938-ban emigrációba kényszerült, de az akkor már agonizáló Szép Szó támogatását továbbra is szívén viselte. Emigrációs éveit Párizsban töltötte, ott is halt meg nyolcvanéves korában. Hosszú évekig dolgozott, búvárkodott, csiszolt az ókínai: költészet remekének, a Tao-Te Kingnek magyar fordításán^ mely nagysza­bású bevezető tanulmányával és tudós jegyzeteivel kétszer is megjelent. Pedig nem tudományos hírnevé­nek öregbítése volt a célja. „Külföldön élő magyar író, idegen nyelvű remekmű magyar fordításának kí­sérletében csak anyanyelvéhez való hűségét tanúsít­hatja — s ezért nem vár elismerést” — írta a könyv másödik kiadásának előszavában, Hatva-ny Bertalan valóban mindvégig hű maradt magyarságához: sohasem vett fel idegen állampolgár­ságot, és negyvenéves emigráció után is kifogástala­nul, kicsit palócos kiejtéssel beszélt magyarul. Leg­gazdagabb élménye élete folytáig József Attila barát­sága maradt. Nem azt értékelte, amit ő adott a költő­nek, hanem azt, amit kapott tőle. „Mi voltunk az adó­sai — írta róla. — És most már azok is maradunk. Adósai mlaradunlk. Adósai azért, mert itt járt közitünk és szeretett minket. Adósai, mert több volt, mint mi. És adósai, mert nem tudtunk rajta segíteni. És ami neki .nagyon fájt’, az most már nekünk fog csak na­gyon fájni, a barátainak.” Néhány évvel ezelőtt a következőképpen vonta meg élete mérlegét egy interjúban: „Ha valami pozitívum van valahol az életemben, melynék egyenlege, ha be­csületesen akarom megvonná, negatív, de ha van ben­ne Valami pozitív is, akkor az az, amivel a Szép Szó­hoz hozzájárultam.” Ez sem kevés, de most, hogy el­ment, saját szigorú mérlegéhez bátran hozzáírhatunk még egy pozitívumot: emberi integritását, azt, hogy élete végéig töretlenül kitartott azok mellett a huma­nista eszmények mellett, amelyeket annak idején a Szép Szó hirdetett. VEZÉR ERZSÉBET André Káldori Budapesten Grace Kelly portréja (1958) FOTO: GÁBOR VIKTOR BABINSZKY ISTVÁNNÉ (szü­letett Nagy Hil­da, 1939. Buda­pest, anyja neve: Szabó Eszter) 1968-ban külföld­re távozott és a Dél-afrikai Köz­társaságban tele­pedett le. 1975- ben írt utoljára. Keresi édesanyja, Nagy Gáborné Szilasligetröl. LAKOS SÁNDOR gépészmérnök (1931. december 6-án született Bu­dapesten. Édesanyja neve: Weltner Sarolta) 1976-ban Bécsbe utazott, azóta életjelt nem adott magáról. Keresi volt osztálytársa, dr. Héder­­vári Péter, Budapestről. D/NIEL OTTO (született Kémén­­den, 1927. április 5-én anyja neve: Dániel Jolán) 1949-ben vándorolt ki külföldre. Utolsó ismert külföldi cí­me: Rio de Janeiro, Brazília. Nagy­bátyja, Tóth Gábor keresi Buda­pestről. KEREKES REZSŐ (született Bu­dapesten 1917. május 17-én). 1944 decemberében kivándorolt az Egye­sült Államokba. Utolsó ismert címe: Longweil. Keresi Tótfalusiné. Tisz­ta Ancsi Budapestről. NEMECSEK JÁNOS (született Szentendrén, 1941. július 17-én, any­ja neve: Nagy Gizella. Utolsó ismert címe Toronto, Ontario, Canada. 1978 óta nem ad hírt magáról. Keresi édesanyja Czinege Pálné, Szentend­réről. ZSADONY END­RE fszületett 1938. május 21-én. Anyja neve: Sin­­del Mária) 1956- tól külföldön él. Utoljára 1962-ben Ausztráliából adott hírt magá­ról. Keresi testvé­re Mária, Buda­pestről. PIVARNYIK MIHÁLY. GAZDAG GÉZA, MARECH LÁSZLÓ és KLEIN MAGDA nevű cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival Beke Sándor Nyír­egyházán, Sipos Gézánál dolgozott együtt. Klein Magda a Kolumbus­­utcai Cukorgyárban dolgozott. SZENDY SÁNDORT (született 1907-ben Budapesten vagy Boconá­­doron) keresi barátja Szelényi Fe­renc Svájcból. SÓLYMOSI ANNA MÁRIA (szü­letett Budapesten, 1949. augusztus 26-án, anyja neve: Varga Anna Má­ria) felszolgálót, aki 1978-ban kül­földre ment, és Zürichből adott hírt magáról, keresi férje. Solymosi Gá­bor Budapestről. A keresett akkor 5 éves kisfiát is magával vitte. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy ve­gyék fel a kapcsolatot az őket kere­sőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H—1905. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom