Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-09-20 / 19. szám
MAGYAR KULTURÁLIS HÉT PITTSBURGHBEN Pittsburghben a Duquesne University mellett működő Tamburitzans Institute of Folk Arts 1980. április 14—19. között Magyar Kulturális Hetet rendezett. Ennek keretiében kiállítás nyílt a magyar népművészeti alkotásokból, valamint a híres magyar festők alkotásaiból egy kis csokomavaló. A kiállítást teljessé tette a könyv- és hanglemez-kollekció közszemlére állítása. A rendezvénysor kiemelkedő eseménye a kétnapos szimpozion volt Hungarian Folk Cultures címmel. Ezen a tanácskozáson a népi kultúra széles témaköréből tíz előadás hangzott el. Elsőként a DUTIFA vendégprofesszora,. Kriza Ildikó adott átfogó képet a magyar népművészet történeti rétegéről. A változatos magyar népszokásokról Dömötör Tekla (Budapest) tartott színes előadást. A szájhagyomány egyik reprezentatív műfajának, a mesevilágnak kiváló szakértője Dégh Linda (Bloomington) a varázsmese mágikus elemeinek változásáról szólt. A mai magyar falu kultúrantropológiai vizsgálatát Sozam Mihály (Slippery Rock) és Hollós Mari da (Brown Univ) gondolatébresztő előadásai képviselték. Máday Béla (Washington D. C.) a magyar néprajzkutatás és az amerikai antropológiai módszerek közötti különbségről, valamint a főbb eredményekről adott átfogó körképet. Az amerikai magyarság története két összefoglaló előadásnak volt fő témája A Várdy házaspár az erre vonatkozó eddigi publikációkról adott gondos tájékoztatást, Molnár Ágoston (New Brunswick) az „American Hungarian Foundation” eredményeit, problémáit tárta ai hallgatóság elé. A jól megszervezett szimpozion a népzene és néptánc témakörét sem nélkülözte. Suchoff Benjamin (New York) Bartók Béla világhíres kompozícióinak forrásait, a népzienemotívumok féldolgozásának összefüggéseit mutatta be. A kétnapos ülésszakot Magyar Kálmán és Magyar Judit előadása zárta, amelyben átfogó képet adtak a magyar né p tán c d i alekt u sok ró 1. a magyar néptáncmozgalomról és az amerikai magyarok népi táncáról. A beszámolójukhoz szorosan kapcsolódott a nagy sikerű táncházest. Népszerű tudományos filmeket is vetítettek, két este összesen 12 filmet a lakodalomról, betlehemezésről, a paraszti bútorok készítéséről, díszítéséről és még sok egyébről tájékozódhattak az érdeklődők. KRIZA ILDIKÓ SZÉPASSZONYOK FESTŐJE Üjságkivágásokat, fotókópiákat lapozgatunk. Grace Kelly monacói hercegné portréja mellett, Brigitte Bardot húszévesen, és más ismert szépségek a megszólalásig éléthű tekintettel, mégis titokzatosan, megejtő bájjal arcukőni André Káldori elmúlt hetvenesztendős, középmagas, koponyája tar, öltözéke, eleganciája hibátlan. Valójában sosem akart művész lenni. Először 1929-ben emigrált, mert csődbe jutott a bank, amelynek tisztes alkalmazottja volt. 1938-ban másodszor, ha lehet még szegényebben. Balul sikerült kísérleteik után végül höilgyfodrász lett Párizsban. Megtakarított pénzecskéjével ismét hazatért, de menekülnie kellett — vissza Párizsba. Sok nélkülözés után, két hazulról menekített Diósi képpel a hóna alátt, bement egy nizzai galériába és eladta a vásznakat. Igazolnia kellett volna, hogy nem lopta a festményeket, de tartózlkodási engedély híján inkább azt mondta: én festettem. A galériás újalbb vételi ajánlatot tett..., hosszú vívódás után és „némi” kényszer hatására elfogadta az ajánlatot — így lett festő. Először csak aktókat rajzolt újságfotóról, később modell utáni is, aztán már nemcsak pasztellel, hanem olajfestékkel. Aztán hívták Párizsba, többször járt Amerikában. Neves festőkkel1 együtt állított ki. Salvador Dali portréja New Yorkni kiállításának slágere, nagy terjedelemben méltatta a sajtó. Megfestette a sarki fűszeres kéléti szépségű asszonyát, amerikai szépségkirálynőket. Miközben erről beszél, arcizma sem rezdül, mint aki olyasmiről szól, ami nem túlsáígosan érdéklii. A szerencsét emlegeti gyakorta, amelytyel élete második félében szorosan kézenfogva járt. Valójában Fortuna kegye az, hogy nem banktisztviselő, vagy hölgyfodrász lett, hanem festő. A szépasszonyok festője. L. S. HATVÁNY BERTALAN HALÁLÁRA Tudósnak indult, a titokzatos Kelet kutatójának. Számos könyvet és tanulmányt publikált e tárgykörből, és azt is megengedhette magának, hogy a helyszínen tanulmányozza a keleti kultúrák történetét. Mégis. mikor baloldali barátai felvetették egy antifasiszta irodalmi folyóirat alapításának gondolatát, készségesen állt a Szép Szó mellé, mely a:z ő anyagi támogatásának köszönhette létét. A Szép Szó tette lehetővé József Attilának is, hogy utolsó éveiben mentesülhetett a publikációs gondoktól és szerkesztői munkát végezhetett, amit nemcsak szívesen, de példás lelkiismeretességgel látott el. Hatvány Bertalan ezen túl is barátiilaig gondoskodott a költőről, aki neki ajánlotta égjük gyönyörű késői versét („Költőnk és kora”). 1938-ban emigrációba kényszerült, de az akkor már agonizáló Szép Szó támogatását továbbra is szívén viselte. Emigrációs éveit Párizsban töltötte, ott is halt meg nyolcvanéves korában. Hosszú évekig dolgozott, búvárkodott, csiszolt az ókínai: költészet remekének, a Tao-Te Kingnek magyar fordításán^ mely nagyszabású bevezető tanulmányával és tudós jegyzeteivel kétszer is megjelent. Pedig nem tudományos hírnevének öregbítése volt a célja. „Külföldön élő magyar író, idegen nyelvű remekmű magyar fordításának kísérletében csak anyanyelvéhez való hűségét tanúsíthatja — s ezért nem vár elismerést” — írta a könyv másödik kiadásának előszavában, Hatva-ny Bertalan valóban mindvégig hű maradt magyarságához: sohasem vett fel idegen állampolgárságot, és negyvenéves emigráció után is kifogástalanul, kicsit palócos kiejtéssel beszélt magyarul. Leggazdagabb élménye élete folytáig József Attila barátsága maradt. Nem azt értékelte, amit ő adott a költőnek, hanem azt, amit kapott tőle. „Mi voltunk az adósai — írta róla. — És most már azok is maradunk. Adósai mlaradunlk. Adósai azért, mert itt járt közitünk és szeretett minket. Adósai, mert több volt, mint mi. És adósai, mert nem tudtunk rajta segíteni. És ami neki .nagyon fájt’, az most már nekünk fog csak nagyon fájni, a barátainak.” Néhány évvel ezelőtt a következőképpen vonta meg élete mérlegét egy interjúban: „Ha valami pozitívum van valahol az életemben, melynék egyenlege, ha becsületesen akarom megvonná, negatív, de ha van benne Valami pozitív is, akkor az az, amivel a Szép Szóhoz hozzájárultam.” Ez sem kevés, de most, hogy elment, saját szigorú mérlegéhez bátran hozzáírhatunk még egy pozitívumot: emberi integritását, azt, hogy élete végéig töretlenül kitartott azok mellett a humanista eszmények mellett, amelyeket annak idején a Szép Szó hirdetett. VEZÉR ERZSÉBET André Káldori Budapesten Grace Kelly portréja (1958) FOTO: GÁBOR VIKTOR BABINSZKY ISTVÁNNÉ (született Nagy Hilda, 1939. Budapest, anyja neve: Szabó Eszter) 1968-ban külföldre távozott és a Dél-afrikai Köztársaságban telepedett le. 1975- ben írt utoljára. Keresi édesanyja, Nagy Gáborné Szilasligetröl. LAKOS SÁNDOR gépészmérnök (1931. december 6-án született Budapesten. Édesanyja neve: Weltner Sarolta) 1976-ban Bécsbe utazott, azóta életjelt nem adott magáról. Keresi volt osztálytársa, dr. Hédervári Péter, Budapestről. D/NIEL OTTO (született Kéménden, 1927. április 5-én anyja neve: Dániel Jolán) 1949-ben vándorolt ki külföldre. Utolsó ismert külföldi címe: Rio de Janeiro, Brazília. Nagybátyja, Tóth Gábor keresi Budapestről. KEREKES REZSŐ (született Budapesten 1917. május 17-én). 1944 decemberében kivándorolt az Egyesült Államokba. Utolsó ismert címe: Longweil. Keresi Tótfalusiné. Tiszta Ancsi Budapestről. NEMECSEK JÁNOS (született Szentendrén, 1941. július 17-én, anyja neve: Nagy Gizella. Utolsó ismert címe Toronto, Ontario, Canada. 1978 óta nem ad hírt magáról. Keresi édesanyja Czinege Pálné, Szentendréről. ZSADONY ENDRE fszületett 1938. május 21-én. Anyja neve: Sindel Mária) 1956- tól külföldön él. Utoljára 1962-ben Ausztráliából adott hírt magáról. Keresi testvére Mária, Budapestről. PIVARNYIK MIHÁLY. GAZDAG GÉZA, MARECH LÁSZLÓ és KLEIN MAGDA nevű cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival Beke Sándor Nyíregyházán, Sipos Gézánál dolgozott együtt. Klein Magda a Kolumbusutcai Cukorgyárban dolgozott. SZENDY SÁNDORT (született 1907-ben Budapesten vagy Boconádoron) keresi barátja Szelényi Ferenc Svájcból. SÓLYMOSI ANNA MÁRIA (született Budapesten, 1949. augusztus 26-án, anyja neve: Varga Anna Mária) felszolgálót, aki 1978-ban külföldre ment, és Zürichből adott hírt magáról, keresi férje. Solymosi Gábor Budapestről. A keresett akkor 5 éves kisfiát is magával vitte. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H—1905. 22