Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

Szőnyi Erzsébet új 'könyvének már a címe is lenyűgöző. A neves zeneszerző, aki egyszersmind a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető professzora, ezúttal arra vál­lalkozott, hogy írásban rögzítse a Kodály­­módszer külföldi pályafutásának hiteles tör­ténetét. Mondhatnánk útikönyvnek is, hiszen harminckilenc fejezetének a színhelye az öt földrész egy-egy országa, egy-egy nevezetes városa; ezeket láttatja a magyar zenepeda­gógia és az általános zenei ismeretek néző­szögéből. A könyvnek az a különleges vonz­ereje, hogy a szakszerű adatok és tények időrendi felsorakoztatását óhatatlanul szub­jektív mondandók szövik át, hiszen Szőnyi Erzsébet a maga személyes élményeit írja meg, az ő élete és pályája szorosan összefo­nódott a Kodály-ikoncepció hazai és külföldi tanításával és terjesztésével. — Kodály zenepedagógiai módszeréről írt könyve hat nyelven jelent meg temérdek kiadásban, és A zenei írás-olvasás az ango­lul beszélő országokban népszerű. Űj könyve ezeknek a kiegészítése? — Annak szántam. Üti élményeimet, em­lékeimet naplókban jegyeztem föl, és gon­dosan megőriztem minden erre vonatkozó tak olyan fiatal tanárok a Főiskolán, mint manapság. Kodály mégis vállalt engem, és az év végén ő maga vizsgáztatta a növendé­keket. Aztán alig múlt el tizenöt esztendő, és 1950-ban, nyilván megint Kodály Zoltán ja­vaslatára, Szőnyi Erzsébetet nevezték ki a Zeneművészeti Főiskolán a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszak veze­tőjévé. Eleinte csupán szállingóztak, majd csoportosan érkeztek a külföldiek is, hogy Szőnyi Erzsébet vezetésével a Kodály-mód­­szerrel ismerkedjenek. — Az idén három svájci, két dán és egy angol csoport látogatja tanszakunkat, az elő­adásokat bemutató tanításdkkal egészítem ki, ezeken a magam hazai növendékei is részt vesznek. A Magyarországra érkező külföldiek, akik hosszabban időznek nálunk, hamarosan magyarul is beszélnek. Ez egy­­csapásra eloszlatta azt a régi elképzelésün­ket, hogy a mi nyelvünk elsajátíthatatlan. — Erről jut eszembe, hogy a pennsylvaniai lapok nagy elismeréssel írtak „Az arany­szárnyú méhecske” amerikai bemutatójáról, az opera feltűnő sikert aratott. — Ezt a meseoperámat 1974-ben a rádió­nak írtam, Orbán Éva szövegére, és a rádió azóta is minden december 24-én műsorára tűzi. John B. Deibler a budapesti rádiófelvé­tel meghallgatása után elhatározta, hogy a művet előadja a Haverford School fiúkóru­sának nyolcadik fesztiválján. Az előadást maga tanította be és vezényelte, sőt, a lib­rettót is ő fordította angolra. Közreműködött a Curtis Institute muzsikusaiból alakult kamarazenekar, a színpadi játék és a díszlet megvalósítása pedig neves rendező, táncmes­ter és szcenikus érdeme. John B. Deiblert Magyarországon is jól ismerik, több ízben járt nálunk, s 1974—75- ben egy évet a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán töltött, és akkoriban Szőnyi Er­zsébet óráira is rendszeresen bejárt. Azóta kitűnően megtanult magyarul. De említsük meg azt is, hogy ez az univerzális tehetségű fiatal muzsikus egyszemélyben dirigens, énekes, klarinétművész, pedagógus és rend­kívüli képességeivel mindenkit elkápráztat. — A magyar zene nemzetközi sikere és a magyar zeneoktatás iránti érdeklődés nyil­ván kölcsönösen egymás hasznára válik . . . — Ezt nemegyszer tapasztaltam külföldi útjaimon. Az sem véletlen, hogy épp Bloo-Ot kontinensen a zene szolgálatában levelezést, műsorfüzetet, ismertetést. Ezek nyomán nemegyszer jelent meg híradás a sajtóban, a rádióban. Mégis azt hiszem, ez nem elegendő ahhoz, hogy a Kodály-mód&zer külföldi karierje indulásának és kibontako­zásának a történetét megóvjuk az enyészet­től. Arra törekedtem, hogy a magam szemé­lyes élményeit, a családomon és a baráti kö­römön kívül, az olvasók sokaságával osszam meg. — Visszaemlékezéseinek az első fejezete diákéveit eleveníti föl. Ebből az is kiderül, hogy már gimnazista korában kapcsolatba került Kodály Zoltánnal, és attól fogva tőle tanult és vele dolgozott... Sőt, az ő kíván­ságára már az 1945—46-os tanévben helyet­te tanított népzenét a Főiskolán ... — Ez rendkívüli megtiszteltetés volt szá­momra. Kodály egy nagyobb csoport tanítá­sára szemelt ki engem, huszonegy éves ko­romban. Ennek jóformán semmiféle előzmé­nye nem volt, akkoriban még nem tanítot-Szőnyi Erzsébet foto: koncz zsuzsa Jelenet Az aranyszárnyú méhecske amerikai előadásából. mingtonban létesült az első magyar egyetemi tanszék. Ennek a vezetője az a Sinor Dénes professzor, akinek a felesége az első hoz­zánk érkező amerikai csoport tagja volt, és itt ismerkedett a Kodály-módszerrel. Egyéb­ként Sinor Dénesné, Jean Treinastic a Bloo­mingtoni Egyetemen az idén doktorál ma­gyar nyelvből. — Jövő nyáron tanít-e megint külföldie­ket? — Esztergomban a nyári egyetem 1967- ben alakult meg, azóta évről évre több kül­földi csoport látogat oda. Az elmúlt nyáron huszonegy ország nyolcvanöt növendéke kéthetes tanfolyamon hallgatta óráinkat, a tanítás öt nyelven folyt. Az utolsó napon minden növendék a maga népének zenei anyagaiból válogat műsorszámokat, s azok­kal mutatkozik be a nyilvánosság előtt. GACH MARIANNE ú Bt %Üj Bk jW ' (fi fi 3 llfi $55^1 F ^ B^fi mMh -V« « ív* ■ÄbV"-»j MV--- yr**

Next

/
Oldalképek
Tartalom