Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-12 / 1. szám
SZABÓ LÁSZLÓ MAGYAR MÚLT DÉL-AMERIKÁBAN Golyóval a fejében... Szabó László több, mint kétszázoldalas könyvében a régmúltban élt, olykor csak feltételezett „hőseitől” fokozatosan jut el közelebbi korok bizonyosan élt, s valódi hőseihez. Olyanokhoz, akik nem csupán a legendák, de a történelem könyveibe is beírták nevüket. Közéjük tartozott Czetz János, akit már bemutattunk, s közéjük kor-, és részben sorstársa, Asbóth Sándor is. Asbóth neve, pályafutása megtalálható a legtöbb magyar életrajzgyűjteményben, de minden olyan jelentősebb munkában is, amely az észak-amerikai polgárháború történetét tárgyalja. Szabó, Vasváry Ödön „Lincoln’s Hungarian heroes” című, forrásértékű munkájára, és saját kutatásaira támaszkodik Asbóth életének elbeszélésében. Az úgynevezett „Kossuth-emigráció” egyik legérdekesebb, és legnagyobb hírre jutott alakja volt Asbóth Sándor. Karrierje a szabadságharcban indult és egészen Kossuthig ívelt, kinek szárnysegédje és e^/ik bizalmasa lett. Elkísérte száműzetésében Kis- Ázsiába, majd vele együtt utazott a Mississippi-fregatton Gibraltárig. Itt Kossuth elhagyta a hajót és Angliába ment, míg társai, közöttük Asbóth is, folytatták útjukat Amerikába. Kossuth az Egyesült Államokban gyűjtött pénzből a többi között hadianyag- és hadifelszerelésgyárakat alapított, amelyekben magyar emigránsoknak adott munkát. Az üzemeket jórészt Asbóth szervezte meg és vezette. Később különböző vállalkozásokkal igyekezett egzisztenciát teremteni magának, ő tervezte a többi között a New York-i Central Parkot, amely a városképnek azóta is egyik meghatározója. Második karrierje az amerikai polgárháború kitörésekor kezdődik. Jelentkezik az Unió hadseregénél, s hamarosan John C. Frémont tábornok hadseregének vezérkari főnöke. Jórészt rajta múlik, hogy a polgárháborúban részt vevő magyar tisztek többsége ennél a hadseregnél, Missouriban szolgál. Hamarosan tábornoki rangot kap, s több győzelmet arat, elfoglalja Bentonville-t és Fayetteville-t. Arkansasban szerzi első sebét, de nem hagyja el csapatait. Később a legkülönbözőbb frontokon és csatatereken tűnik fel, s a rendkívül véres háborúban egyik sebet szerzi a másik után, közöttük azt a golyót, amelyet holtáig hord az arccsontjában. Állapota miatt még a háború befejezése előtt nyugdíjazzák, s ez alkalomból Mayor generállá, azaz tábornaggyá léptetik elő. Katonai szolgálata után kezdődik pályafutásának harmadik szakasza : diplomataként működik tovább. 1866 márciusában az Egyesült Államok argentínai és paraguayi követévé nevezik ki, Buenos Aires székhellyel. Mielőtt állomáshelyét elfoglalná, Párizsba utazik, ahol a kor egyik neves sebésze hasztalanul próbálja meg eltávolítani arcából a nagy fájdalmakat okozó golyót. Valamelyest csökkenő fájdalmakkal utazik Buenos Airesbe. Itt adjuk át a szót Szabónak: „Az argentin főváros Asbóthot szívélyes, meleg fogadtatásban részesíti. Mitre tábornok, a köztársaság elnöke, mint a Paraguay ellen küzdő szövetséges haderők főparancsnoka, a hadszíntéren van, s így megbízólevelét Marcos Paz alelnöknek nyújtja át október 20- án. Buenos Airesben Asbóth egy régi fegyvertársára akad, Czetz tábornokra, Bem volt vezérkari főnökére, a piski csata hősére. Nagyon megörülnek egymásnak, s gyakran vannak együtt... Dacára annak, hogy fejsebe kiújult és ezáltal fájdalmai egyre növekednek, megbízatásához hűen azonnal akcióba lép a béke érdekében. Jegyzéket nyújt át Rufino Elizáidé argentin külügyminiszternek, amelyben rámutat arra, hogy a washingtoni Kongresszus szükségét látja az északamerikai békeközvetítésnek a harcoló felek között. E jegyzék, valamint az azt követő békejavaslatok nem járnak sikerrel, sem Buenos Airesben, sem pedig Rio de Janeiróban. A szövetségesek a halogatás taktikáját veszik igénybe, majd végül is azzal érvelnek, hogy ők nem a paraguay nép, hanem Lopez marsall embertelen és vérengző, minden jogot lábbal tipró zsarnoksága ellen viselnek háborút. Különben is, a küzdelem már annyira elfajult, hogy annak megszüntetésével tartós békét teremteni csaknem lehetetlen. Az érvek meggyőzőek, de Asbóth nem tágít. Seward, az Egyesült Államok külügyi államtitkára hathatósan támogatja törekvéseiben, de már minden kísérlet hiábavalónak bizonyul. Sőt. Asbóth legutolsó, békés megegyezést sürgető jegyzékét a buenos airesi kormány magára nézve sérelmesnek, Argentína belügyeibe való beavatkozásnak minősíti. Asbóth tábornagy, felsőbb parancsra, sajnálkozását fejezi ki a történtek felett. Ezzel a tárgyalásos béke lehetősége a hármasszövetségbe tömörült Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay között egyszer és mindenkorra szétfoszlik. Humaitá sáncaiban a harc még elkeseredettebben dúl, mint valaha.” Asbóth ekkor már ágyban fekvő beteg. Fájdalmai csaknem elviselhetetlenek. 1868 január 21-én hal meg. Még csak 56 éves. „A buenos airesi angol temetőben helyezik örök nyugalomra. A temetés nagy katonai pompával folyik le, díszőrséggel, sortűzzel, ágyúdörgés közepette... A zászlók még a hadihajókon és a csatatereken is félárbócra ereszkedve adják hírül a veszteséget...” Kétségtelen, hogy az elmúlt századok messzire szakadt magyarjai között Asbóth Sándor egyike azoknak, akik nemcsak megvetették lábukat az idegen körülmények között, hanem fényes, és maradandó emlékű pályát futottak be. Bár ez utóbbi felől némely kételyei támadtak a szerzőnek, amikor Asbóth sírját keresve, arra már nem, csupán sírkövére akadt rá. Azon is csak a magyar követség egy évfordulón odahelyezett kegyeletes virágainak maradványaival találkozhatott. * Hat folytatásban mutattuk be Szabó László Buenos Airesben a Transsylvania kiadónál magyarul megjelent könyvének: „Magyar múlt Dél-Amerikában” — néhány fejezetét. Elismeréssel adózunk a szerzőnek lelkes és túlnyomóan szakszerű munkájáért. Már említettük, hogy a határainkon túli magyar múltnak növekvő irodalma van, amely azonban sokszor inkább jó szándékkal, mint kellő hozzáértéssel lát napvilágot. A tiszteletreméltó kivételeket szaporítja Szabó László munkája, nem utolsó sorban azzal a felismeréssel, amellyel könyvét zárja: „Amint látjuk, kedves olvasóm, a magyar múlt Dél-Amerikában nem teljesen a miénk. Legalább annyira beletartozik a földrész országainak történelmébe, mint a miénkbe. Sokszor talán még jobban. Ez érthető. Azon honfitársaink, akiket sorsuk ide vetett partra az elmúlt idők folyamán, bár sokszor meg tudták őrizni magyarságukat a számukra teljesen idegen környezetben, mégis e földön éltek, dolgoztak és igyekeztek kitűnni munkálkodásukkal a választott új haza és az emberiség szolgálatában. Működésük számarányukat jóval meghaladó teljesítményeket mutat fel...” bogati Péter Asbóth Sándor amerikai tábornoki egyenruhában NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓJA
