Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

rrrr 1 Leviny Ernő képe, előtte a magakészítette sakkfigurák angol—magyar szótárt is kiadott. Egy példányát a victóriai nemzeti könyvtárban az 5494. 5/C89 szám alatt találhatjuk meg. Néhány év után elhatározza ma­gát, hogy körülnéz az ausztráliai aranymezőkön. 1853-ban elhatáro­zását tett követi, különféle arany­ásó gépekkel és szerszámokkal, va­lamint négy fogadott munkással hájóra száll. A hajó több hónapi vi­torlázás után Adelaide közelében megsérül és Leviny csak nagyobb késéssel érkezik meg a Melbourne nevű hajón Melbourne kikötőjébe. Megérkezése után azonnal Castle­­maine-be megy és megkezdi a mun­kát. Gyakran ő maga is segít a fel­fogadott munkásoknak az arany­mezőkön. Az aranyásó Leviny mun­káját siker koronázza, de munká­ját összeköti az arany- és ezüstmű­­vességgel, valamint órássággal és ékszerészséggel is. 1856-ban már két házhelye is van Castlemaine­­ben. A családi biblia bejegyzései sze­rint Leviny Ernő, nőtlen emberként érkezett Ausztráliába. 1858. szep­tember 25-én feleségül veszi Mary Isaacot, akitől egy fia születik. A kisgyermek, akit Károlynak keresz­teltek, hamarosan meghal. 1860. május 7-én anyja is követi a halál­ba. Négy évvel később Leviny ismét megházasodik és a tasmániai Ber­ta Hudsont veszi feleségül. Házas­ságuk alatt tíz gyermekük — négy fiú és hat lány — születik, akik közül a 96 éves Hilda Geraldine még ma is jó egészségnek örvend­ve él a „Buda” nevű, apja által épí­tett ősi házban. A gyermekek kö­zül többen örökölték apjuk művészi hajlamát, ezt bizonyítják a házban található szép hímzések, fafaragá­sok, fém- és zománcművek. Leviny Ernő 1905-ben, nyolcvan­hét éves korában halt meg. Több mint félszázados ausztráliai mun­kássága alatt csodálatos szobrocs­kákat, serlegeket, kelyheket, éksze­­resládikókat, asztaldíszeket, gyer­tya- és tintatartókat és ékszereket alkotott, amelyeknek egyes darab­jai nemcsak ausztrál kiállításokon, hanem 1862-ben a londoni nemzet­közi kiállításon is díjakat nyertek. Művei a Melbourne-i Nemzeti Mú­zeumnak, valamint a Castlemaine-i Gallerynak értékes darabjai. Leviny Ernő szakmájának ki­emelkedő képességű művésze volt. Könnyen tudott barátokat szerezni megnyerő modorával. Szavának mindenki hitelt adott, mert amit ígért, mindig betartotta. Becsületes­ségével előkelő helyet vívott ki ma­gának a városi közigazgatási élet­ben is. Fényképét ott találjuk a vá­rosi múzeumban, a város hat leg­ismertebb embere között. Tipikus falusi stílusú, zöld zsalu­­gáteres magyar háza, befuttatva szőlővel — tőkéje több mint het­venéves — ott áll még mindig a domb tetején, hirdetve nekünk, ké­sői unokáknak százhúsz év után is, hogy itt egy magyar lakott. A ka­pun ott látható — egyre halványo­dó betűkkel — a név: „BUDA”. Kilencvenhat éves leánya, Hilda Geraldine büszkén vallja magát ma­gyarnak, pedig nem beszél magya­rul és mindenkinek mutogatja azt a kis papírszeletkét, amelyet az ő drága, okos édesapja írt, amelyen csak ennyi áll angolul: „Hazádnak rendületlenül Légy híve ó magyar’’. . . szentívAnyi árpád (Ausztrália) 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom