Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-12 / 1. szám
rrrr 1 Leviny Ernő képe, előtte a magakészítette sakkfigurák angol—magyar szótárt is kiadott. Egy példányát a victóriai nemzeti könyvtárban az 5494. 5/C89 szám alatt találhatjuk meg. Néhány év után elhatározza magát, hogy körülnéz az ausztráliai aranymezőkön. 1853-ban elhatározását tett követi, különféle aranyásó gépekkel és szerszámokkal, valamint négy fogadott munkással hájóra száll. A hajó több hónapi vitorlázás után Adelaide közelében megsérül és Leviny csak nagyobb késéssel érkezik meg a Melbourne nevű hajón Melbourne kikötőjébe. Megérkezése után azonnal Castlemaine-be megy és megkezdi a munkát. Gyakran ő maga is segít a felfogadott munkásoknak az aranymezőkön. Az aranyásó Leviny munkáját siker koronázza, de munkáját összeköti az arany- és ezüstművességgel, valamint órássággal és ékszerészséggel is. 1856-ban már két házhelye is van Castlemaineben. A családi biblia bejegyzései szerint Leviny Ernő, nőtlen emberként érkezett Ausztráliába. 1858. szeptember 25-én feleségül veszi Mary Isaacot, akitől egy fia születik. A kisgyermek, akit Károlynak kereszteltek, hamarosan meghal. 1860. május 7-én anyja is követi a halálba. Négy évvel később Leviny ismét megházasodik és a tasmániai Berta Hudsont veszi feleségül. Házasságuk alatt tíz gyermekük — négy fiú és hat lány — születik, akik közül a 96 éves Hilda Geraldine még ma is jó egészségnek örvendve él a „Buda” nevű, apja által épített ősi házban. A gyermekek közül többen örökölték apjuk művészi hajlamát, ezt bizonyítják a házban található szép hímzések, fafaragások, fém- és zománcművek. Leviny Ernő 1905-ben, nyolcvanhét éves korában halt meg. Több mint félszázados ausztráliai munkássága alatt csodálatos szobrocskákat, serlegeket, kelyheket, ékszeresládikókat, asztaldíszeket, gyertya- és tintatartókat és ékszereket alkotott, amelyeknek egyes darabjai nemcsak ausztrál kiállításokon, hanem 1862-ben a londoni nemzetközi kiállításon is díjakat nyertek. Művei a Melbourne-i Nemzeti Múzeumnak, valamint a Castlemaine-i Gallerynak értékes darabjai. Leviny Ernő szakmájának kiemelkedő képességű művésze volt. Könnyen tudott barátokat szerezni megnyerő modorával. Szavának mindenki hitelt adott, mert amit ígért, mindig betartotta. Becsületességével előkelő helyet vívott ki magának a városi közigazgatási életben is. Fényképét ott találjuk a városi múzeumban, a város hat legismertebb embere között. Tipikus falusi stílusú, zöld zsalugáteres magyar háza, befuttatva szőlővel — tőkéje több mint hetvenéves — ott áll még mindig a domb tetején, hirdetve nekünk, késői unokáknak százhúsz év után is, hogy itt egy magyar lakott. A kapun ott látható — egyre halványodó betűkkel — a név: „BUDA”. Kilencvenhat éves leánya, Hilda Geraldine büszkén vallja magát magyarnak, pedig nem beszél magyarul és mindenkinek mutogatja azt a kis papírszeletkét, amelyet az ő drága, okos édesapja írt, amelyen csak ennyi áll angolul: „Hazádnak rendületlenül Légy híve ó magyar’’. . . szentívAnyi árpád (Ausztrália) 11
