Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 7. szám
---------------------Bujdosó nyelvemlékeink Elérőts^á^ti^eriót esztendőben írták e^t II. A Bolognai Rovásnaptár felfedezéséig még hosszú évtizedek teltek el. Sebestyén Gyula, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója még a múlt század idején olvasta Beliczay Jónás Marsigli élete és munkái című, 1881-ben kiadott művét. Ez a könyv keltette fel az érdeklődését az olasz hadmérnök pályája iránt. S mikor Beliczay az Akadémián előadást is tartott Marsigliről, Sebestyén' feszült figyelemmel hallgatta végig azt a részletet, amelyben Beliczay elbeszélte, hogy Marsigli 1690 táján a Székelyföldön egy „fát", „fatáblát” talált, s ez a magyarok naptárát, a magyarok ünnepeit örökítette meg. „Ez rovásírásos emlék lehetett — gondolta Sebestyén. — A bolognai Marsigliletétben kellene megkeresni.” Az Akadémia Veress Endre történetkutatót küldte ki az olasz városba: nyolc kéziratlapon Marsigli a székely rovásírás betűjeleit s rovásírással a naptári szenteket és a naptári neveket örökítette meg. E kéziratlapokat — a későbbi Bolognai Rovásnaptárnak elnevezett székely rovásírásos nyelvemléket — Veress még kölcsönben sem kaphatta meg. Meg kellett elégednie azzal, hogy a felfedezést a Magyar Könyvszemle egyik 1906-i számában nyilvánosságra hozza. Jó néhány esztendő telt el. Az ország már tudott az 1913-ban megfejtett Konstantinápolyi Feliratról, mikor a budapesti Széchényi Könyvtár a nyolc bolognai kéziratlapot Bolognában lefényképeztette, és a Bolognai Rovásnaptárt legalább fényképmásolatokon megszerezte. A fényképek egy részét Sebestyén Gyula 1915-ben egyik munkájában közzétette, közölve, hogy ,,Marsigli másolata a legrégibb és legterjedelmesebb rovásírásos emléket mentette meg a magyar irodalom számára”. A régiek a rovásjeleket nem papírra vetették, hanem rovókéssel fába, négyszögletes rováspálcákra metszették, vésték. A sor nem balról jobbra tartott, mint a latin betűs írásoknál, tehát a latin betűs magyar írásnál is, hanem fordítva: jobbról balra. így, jobbról balra haladva kellett — elolvasni, megfejteni a rovásábécé negyvenhét jeléből, betűjéből álló magyar nyelvű, de rovásjelekkel megörökített szöveget. Marsigli a XVII. század végén csaknem másfél méteres, rovásos jelekkel teleírt falécet fedezett fel a Székelyföldön. Ez nem meglepő, mert Mátyás király történetírója, Bonfini szerint a rovásírást még általánosan használták a XV. században, s Bárczi Géza szerint „itt-ott a Székelyföldön” még a XVII. században is. Arról azonban írásos följegyzés nem maradt fenn. hogy Marsigli a Székelyföld melyik részén, hol, kinél, milyen helységben bukkant a rováspálcára. A Székelyföldön talált csaknem másfél méteres faléc rovásjeleit az olasz hadmérnök hűségesen lemásolta, följegyezte, megszerezte a rovásírás betűjeleit is, s e jeleket is megörökítette. Nagy szolgálatot tett ezzel nekünk. Egy harmadikról, a Nikolsburgi Rovásábécéről találgatjuk, hogyan került a „székely ábácé” az osztrák birodalomhoz tartozott Nikolsburg várkastélyába, a Dietrichstein hercegek könyvtárába. Egy feltevés szerint eretnekeknek tartott, ezért üldözött huszita vallású magyarok vitték magukkal a román Moldovába, majd onnan cseh huszita testvéreikhez. De hogyan került vissza hozzánk? 1933. november 21-én és 22-én a svájci Luzern városában a megbízott bécsi Gilhofer és Ranschburg könyvkereskedő cég elárverezi ette a Dietrichstein család húszezer kötetes nikolsburgi-mikulovói könyvtárát, amelyben történelmi becsű kéziratokat és több ősnyomtatványt is őriztek. A bécsi könyvkereskedő cég még jóval az árverés előtt kinyomtatta a Svájcban kalapács alá kerülő könyvek jegyzékét, és azt több országban terjesztette. A pesti Ranschburg Gusztáv könyvkereskedő cég tulajdonosának a fia, Ranschburg György, 1933. október 28-án felhívta Jakubovich Emilnek, a Nemzeti Múzeum főkönyvtárosának a figyelmét a jegyzék 529-es számú A Nikolsburgi ábécé darabjára. Ez egy latin nyelvű ősnyomtatvány volt, amely Bartholomeus Angelicus: De proprietate rerum címen Nürnbergben jelent meg, 1483-ban. Az ősnyomtatvány nem volt unikum, tehát a világon fellelhető egyetlen példány, de még ritkaság sem, mert ebből az ősnyomtatványból számos más példány is fennmaradt. A könyvgyűjtők számára mégis értékessé tette az a sok szépséges iniciálé, amely a munkát díszíti. Ranschburg György jó szemmel észrevette, hogy az ősnyomtatvány nemzeti kincset rejt. Jakubovich figyelmét nem a számunkra közömbös ősnyomtatványra, hanem a könyv hátsó hártyavédő levelének verse, azaz túloldalára hívta föl. A hártyalevél e kéziratos lapján az olvasható, hogy itt következnek a székelyek betűi. a latin szöveg szerint a „Litterae Siculorum” — a negyvenhét jelből álló betűsor. Az árverési füzetke közölte ezt a megjegyzést is. A 3Öyf21 centiméteres, finom, sárgásfehér hártyát, amely a székely ábécé betűsorát örökítette meg, valamikor a latin nyelvű ősnyomtatványhoz kötötték, és a könyvet természetesen ezzel együtt akarták elárvéreztetni. Ranschburg Györgyöt fölkérték, hogy utazzék ki Bécsbe, mert — Jakubovich szavai szerint — „a székely rovásírásnak hasonlíthatatlan becsű, legrégibb, középkori alphabétuma (ábécéje) került elő, melyet mindenáron meg kell szereznünk”. Azt tervezték, hogy az ősnyomtatványt még az árverésre bocsátás előtt, soron kívül vásárolják meg. A Dietrichstein hercegi család jogtanácsosa, a magyar állam érdeklődéséről tudomást szerezve, az árjegyzékben föltüntetett kikiáltási ár többszörösét kérte a könyvért. Ezt nem lehetett megfizetni. Ranschburg Györgyöt most már azzal bízták meg: vegye rá a jogtanácsost arra, hogy a székely ábécét megörökítő hártyalevelet válasszák le az ősnyomtatványról, és külön adják el nekünk. Ebbe a jogtanácsos beleegyezett, s a megvásárolt hártyalevél november 4-én az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába került. Így fedeztük fel a kereszténység felvétele után üldözött, megsemmisülésre ítélt pogány írás, a székelynek nevezett rovásírás három nagy emlékét. Az 1668-ból való enlakai rovásírásos feliratot a Székelyföld leírója, Orbán Balázs fedezte fel még a múlt században, a kis Udvarhely megyei község unitárius templomának egyik mennyezetdeszkáján. A felfedezések napjainkig tartanak. Néhány éve a Léva melletti Felsőszemeréd gótikus templomának a kőportáléján fedeztek fel ősi magyar rovás feliratot. RIJFFY PÉTER 14
