Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 1. szám
fiiAz édesanya egyik legszebb joga, hogy — még a szülőágyon — nevet adjon újszülöttjének. Amit akkor kimond, az végleges. Ezt a jogát többnyire még a népi hagyományok is elismerik: bár anyósnak-férjnek beleszólása van a névválasztásba, a végleges döntés a szülő nőt illeti. Ami azután következik — a keresztelő, a névadó ünnepély — látszólag formaság. Pedig fontos társadalmi szerepe van: a közösség ilyenkor fogadja be az újszülöttet. vittünk, luwuikűt hazunk” A keresztelő — főként az elsőmásodik gyereknél — a régi magyar falu legjelesebb ünnepe volt. Még a lakodalmon is túltett. A család már jó előre fontolgatta, kit hívjon keresztkomának. A komaság nagy dolog volt: a komák ezentúl csak magázták egymást, még ha azelőtt tegeződtek volna is. Volt vidék, ahol négy-öt keresztelő párt is választottak: az első volt a keresztkoma, a többi meg csak afféle lógóskoma. De mindegyikük alaposan kitett magáért. Nemcsak a bábának járó vánkospénzt szurkolták le becsülettel, de a poszrik (keresztelőlagzi) napján két karral hordták az alkalomhoz illő finom falatokat: a főtt tyúkot, a rántottába sült tyúkot, a csíkot, rétest, pampuskát, herőkét. lepényt. A férfiak többnyire bort hoztak. A legfontosabb volt, hogy a keresztelő hamar megtörténjék, nehogy a kisbaba esetleg pogányként haljon meg. Gyenge gyermeknél még a bába is keresztelhetett. A poszrikot azután a következő vasárnap ülték meg a komák és rokonok. A komaaszszony pedig még egy hétig ételt hordott a kismamának. A templomba együtt ment mindenki. A bába vitte a gyereket, s az úton többször, hangosan elismételte: „Pogánkát viszünk, körösztény báránkát hozunk!” A keresztelő után ugyanígy mentek haza. csak akkor a komák hazaszaladtak az ennivalóért. Az ünneplő házhoz már együtt érkeztek. „Pogánkát vittünk, báránkát hoztunk!” — mondta a bába, s a kisbabát letette a földre. „Aki szereti, vegye fel!” — kiáltották, s többnyire e gyerek apja kapta föl. A keresztszülőkkel pedig megmaradt a kapcsolat: fiúgyerek rendszerint a keresztapját kérte föl még vőfélynek is. BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG /Iliitek nevezzelek ? Egyházi keresztelő Qíéiuidú ('Sőpörf ősan Az ünneplés napjainkban is rendszerint közvetlenül a születés napján megkezdődik. Igazságtalanság, de így van: többnyire az ifjú apa részesül az áldomásokból. Sok helyen, ahol egyházi keresztelőt tartanak, csupán a szűk család és a keresztszülők jönnek öszsze egy lakomára. Az ajándékozás viszont sakkal nagyobb, mint régebben. Űj szín a társadalmi szokások ünnepi palettáján, hogy manapság a munkahely tevékeny részt vállal az újszülött és szülei megünnepléséből. Ez nemcsak az ifjú apával való koccintgatást jelenti. A munkahelyek, a vállalatok évente egyszer-kétszer csoportos névadó ünnepélyt tartanak. Ilyenkor összegyűlnek az apróságok és szüleik, a vállalat és a szakszer-Hórmasikrek névadója a Fővárosi Patyolat Vállalatnál H t r*r} ■1 ■ , for r ím * 10
