Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 1. szám

Csoportos névadó-ünnepély a Kőbányai Gyógyszerárugyárban GÁBOR VIKTOR. SZÉKELY TAMÁS, ÉS MTI — DANIS BARNA. KOPPÁNY GYÖRGY FELVÉTELEI vezet vezetői — és kis műsorral, apró ajándékokkal ünnepük a le­­geslegfiatalabbakat. Sorban, egy­más mellett néha több tucatnyi baba „foglal helyet” mamája karján, és a cég saját „anyaköny­vébe” egymás után írják be az ifjú jövevények nevét. A nevek mellé nemsokára fénykép is ke­rül. A terített asztalt ilyenkor na­gyon sokan ülik körül, egy na­gyon nagy család tagjai. Qfhmk (xmangjfa „Fő kő mán írni, hogy tudjam hogy szólítani” — panaszkodott egy vidéki nagymama unokája kimondhatatlan nevére. Szó, mi szó, az utóbbi időben egyre-más­­ra találkozhatunk olyan nevek­kel, amelyek régen elképzelhetet­lenek voltak. Akkoriban gyakor­latilag néhány tucat név közül választottak a szülők: voltak fal­vak, ahol csupa Erzsi, Mari, Laci, Pista szaladgált. Ladó János 1971-ben adta ki az ajánlott és az elfogadható ne­vek jegyzékét. Ebben a könyvben 1827 nevet sorolt fel: etimológiá­val, jelentéssel együtt. Akkoriban még nem nagyon látszott vállal­kozó kedv a szülőkben. Mindössze két-háromszáz nevet „használtak" föl belőle. Wolf né Bíró Agnes, a Nyelv­­tudományi Intézet munkatársa a legutóbb megvizsgálta a Budapes­ten 1976-ban született mintegy negyvenezer kis emberke nevét. Átlapozta az anyakönyveket — és meglepő tapasztalatokat szerzett. Erdei Sugárka Pintyőke, Varga Vanda, Boda Péter Buda, Csu­por Csaba, Dicső Dezső és Csin­­csi Lejla neve kacsintott vissza a türelmes lapokról. Vajon mit fog szólni az ország, ha negyven­­egynéhány év múlva Pintyőkéből miniszterasszony válik? A furcsa nevek mégsem jelen­tenék valami nagy divatot. A ku­tatás szerint a legnépszerűbb fiú­név 1976-ban a Gábor és a Zol­tán volt, a leggyakoribb lánynév pedig a Krisztina. Őket követik a Katalinok, Zsuzsannák. Szil­viák és Andreák; illetve a Pé­terek, Lászlók és Attilák. Meg lehet figyelni néhány ha­tározott irányzatot — mondja a kutató —, van némi összefüggés a választott nevek és a szülők fog­lalkozása között. Az értelmiségi szülők például szívesen választa­nak régies vagy népies nevet gyermeküknek: Balázst, Zsoltot, Csabát, Bálintot, Gergelyt. A kis­lányoknál kevesebbet régies név: egyszerűen nincsenek. Talán csak az Éné, Enikő, Emese, Ernőiké maradt fönn. A lányok szülei dal­lamos, szépen becézhető — vagy pedig éppen franciás hangzású neveket választanak. Margit, Jú­lia, Rozália, Terézia — ez ma alig fordul elő. A fiúknál a régies és népies neveket gyakoriságban el­sősorban az apa nevének örök­lése, majd pedig a ropogós, fér­fias hangzású nevek követik. A névadó hóbortnak elsősorban A csepregi neqyesikrek névadója szegény ikrek a kárvallottjai. Igen gyakran találhatók Rómeó— Júlia, Viktor—Viktória. Dóra— Nóra ikerpárok. Vajon az emberi beszéddel éppenhogy ismerkedő apróságok hogyan különböztetik meg magukat a teljesen hasonló hangzású nevek közepette? Mindenesetre a nevek változa­tossága lassanként köznapivá vá­lik. 1976-ban már sokkal több nevet használtak föl a szülők, mint tíz évvel azelőtt. A naptár­készítők törhetik a fejüket: a sok új név viselői legalább annyira megérdemelnek egy napot az év­ben, mint „hagyományos” nevű társaik. Ideje, hogy a névnapok rendjén módosítsunk. A szép nevek divatja nem csu­pán a magyarokra érvényes. Ladó János már dolgozik egy nemzeti­ségi névkönyvön. A magyarországi nemzetiségek nemsokára saját névgyűjteményükből választhat­nak nevet újszülötteiknek. SÓS PÉTER JÁNOS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom