Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
kettős ünnepek idején - karácsonykor, újév, szilveszter alkalmával -, azok is belemámorosodnak a jó falatok kínálta örömökbe, akik máskülönben nem „gyomoremberek”. De hát kinek nincsenek családi hagyományokkal összefonódott, nosztalgikusan feltörő ételíz emlékei, felelevenedő megkívánásai? íme, itt kínáljuk a látványos inspirációt. „malozsával”. Kitűnő savanyúság hozzá az ecetes, sós, fűszeres lében pácolt paradicsompaprika. Ugye, a kedves olvasó nem tőlünk akarja megtudni, hogyan kell a csirkét megsütni? Ám, ha mégis, akkor csak annyit, hogy a megmosott, kibelezett, megtörölt madarat bőre alatt is dörgölje be sóval, grillfüszerrel; forró zsiradékban, forró sütőben süsse, bőrét olykor kenje meg lecsurgó levével. Nyúljunk nyúlért A nyűiért akkor érdemes nyúlni, ha türelmünk van pepecselni több szakaszos elkészítésével. Először is meg kell szabadítani a húst valamennyi hártyájától. Aztán jöhet a pác. Ez annyi vörös borból készüljön, hogy a belékerülő gerincet ellepje. A vörös bort fel kell főzni hagymával, sóval, babérlevéllel, egész borssal, sárga és fehérrépával, citromhéjjai, kakukkfűvel, kapribogyóval, borókával. Ebben álljon a hús 1—2 napig. Ezt követően tűzdeljük meg a gerincoszlop mentén 3 csíkban füstöltszalonna szeletekkel, majd forró zsírban körül sütve, előmelegített sütőben a páclével való gyakori öntözéssel pároljuk puhára. Az átszűrt páclét pirított cukorral elegyítsük, lisztes-tejfeles habarással sűrítsük, majd a feldarabolt gerincet a kész barna mártásba rakjuk. Ki-ki ízlése szerint tálaljon hozzá zsemlegombócot vagy burgonyakrokettet. Falatozás fatálról Az ételnevek többségükben az étel mibenlétét fejezik ki, még akkor is, ha jeles személyiségektől kapták „fémjelüket”. A „vesepecsenye á la Wellington” legalább annyit elárul magáról, hogy vesepecsenyéről van szó. A „fatányéros” rébuszos elnevezés, hiszen magát a fatányért ember meg nem eszi. Ráadásul a mi képünkön nem is tányér, hanem 25
