Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-29 / 26. szám

fatál látható. Ez a gyűjtőnév a lé nélkül ké­szült sült hús szeletek gazdag és látványosan dekorált választékát takarja. És mert a nóta szerinti „favilla, fakanál, fatányér” most vi­lágdivat, ugyan miért ne kerülhetne családi ünnepi asztalra, a gyomrot nem terhelő étek. Akit érdekel, most megtudhatja, hogy a töltött káposztától, a kolbászos korhelyleve­­sig, hogyan vált a savanyú káposzta a téli ün­nepek hagyományos étkévé? Két oka is van a dolognak. Az egyik, hogy ivás előtt, ivás után jól esik a szeszektől elcsigázott gyomor­nak a savanykás íz. Ennél is nyomosabb, hogy előre elkészíthető. Nem az ünnepek alatt kell vele a konyhában bíbelődni, sőt, minél több­ször melegítik, annál érettebb, finomabb za­matokat ad ki magából. A képünkön látható káposztás korhelyleves káposztáját zsíron, apróra vágott, megpaprikázott hagymán pá­rolják, s amikor a káposzta puha, kevés liszt­tel simára kevert tejföllel megöntik, majd füstölthús levével feleresztik, jól kiforralják és tálaláskor karikára vágott vagy páros kol­bászt főznek bele. Szép is, laktató is, felsé­ges is. A szilveszteri eszem-iszom koronája. Édes illatok a sütőből A régi öregek szerint a hibátlan felületű beiglit nem is érdemes megkóstolni, mert az „igazit” felrobbantja a sok töltelék. No, ez persze nem így van. A gazdag töltelékű és mégis hibátlan felületű, vajas tésztából ké­szült beigli „trükkje” először az, hogy a tész­ta necsak a töltés, feltekerés előtt, hanem azt követően is legalább 3—4 órát pihenjen. A tekercsek tetejét ajánlatos vékony tűvel meg­­megszúrogatni és azt követően megkenni tej­jel vegyített tojássárgájával. A sütő ne legyen túl forró, a sütés legalább 40 percig tartson. A töltelék ne legyen túl folyós. Édes vaníliás illatot árasztó felséges házi­sütemény a kürtös kalács. Érdemes nekiállni. Lássuk, hogyan? 6 tojássárgáját 10—12 deka vajjal habosra keverünk, aztán beleteszünk mokkás kanálnyi sót, 2 evőkanál porcukrot és 1/2 liternyi langyos tejben feloldott 4 deka élesztőt, majd ezt összedolgozzuk 1 kg sima liszttel. Amikor a tészta letakarva és langyos helyre állítva jól megkelt, ujjnyi vastagra ki­nyújtjuk, természetesen a gyúródeszkát alá­lisztezzük. A kinyújtott tésztát 2—3 cm szé­les szalagokra vágjuk. A sodró illetve vasta­gabb nyújtófát, — ennek híján alufóliából magunk készítette hengert — vajjal beken­jük és rátekerjük a tésztaszalagokat. (A meg­adott tésztamennyiség két-három hengernyi, következésképp vagy az adagot kell csökken­teni vagy elég nagy sütő hiányában a műve­letet többször is meg kell ismételni.) Amikor a tésztát a hengerre vagy sodrófára csavar­tuk, ujjunkkal megnyomkodjuk, hogy szélei csaknem összeérjenek. Ezután megkenjük ol­vasztott vajjal, -körös-körül meghintjük va­níliás cukorral és durvára őrölt dióval, man­dulával majd grillsütőben vagy parázs fö­lött, akár hagyományos zárt sütőben is több­ször forgatva, újra kenve szép pirosra sütjük. * Enni azt tudunk, főzni szeretünk, ötletet, recepteket adtunk ... Mi van még hátra? Jó munkát, jó étvágyat kívánunk! nyerges Agnes Vendégség A lemez egyik oldala : Előadja a feleség, nem először és nem utol­jára, egy hétköznap este, férjéhez intézve szózatát: Emlékszel, fiam, hányszor mondtam, hogy meg kell már Lonciékat hívni, mert mi vol­tunk náluk utoljára, már nem is emlékszem mikor. Te meg mindig csak azt mondod, hogy akkor miért nem hívom meg? Azt is elmondtam már néhányszor, hogy miért nem hívom meg, és miért nem hívom vissza Zol­­tánékat és Gombosékat; hát azért, mert én nem vagyok hajlandó versenyezni, mert ne­kem erre se időm, se energiám, se pénzem! Neked könnyű azt mondani, hogy miért nem hívom meg őket, de nekem kell törnöm a fe­jem, hogy ők mit adtak utoljára, és akkor nekem mit kell adnom, hogy mi legyen az a vacsora, ami vacsora és mégsem vacsora, hogy melyiknek van cukorbaja és melyiknek epebaja, melyik jön autóval, és melyik fo­gyókúrázik. Nekem kell bevásárolnom és sütnöm-főznöm, hát hol van nekem erre időm? Különben is manapság egy vagyonba ke­rül minden vendégség, meghívok két em­bert, és kidobok háromszáz forintot, mert kétféle ital, gyümölcs, édesség, tejszín a ká­véhoz, aztán hallgatom, hogy ez igazán me­rénylet ellenük, de szerencsére nem tudnak ellenállni, aztán két napig fogyókúráznak, hogy leadják, amit nálunk híztak, én meg ehetem a maradékot, mert nincs szívem ki­dobni. Akkor meg én hízom. Neked könnyű, mert te csak töltögetsz, legfeljebb szódát csi­nálsz. Jó, meg is szoktál borotválkozni! De mondd meg őszintén, nem téboly, hogy manapság minden baráti összejövetel felér egy lakodalommal? Az újságok meg csak adják a lovat alájuk. Mind tele van vendég­váró receptekkel, és minden háziasszony kö­telességének tartja, hogy kipróbálja a naran­csos, ananászos, gesztenyés micsodát, gőzölve vagy party grillben sütve, nyársra húzva, le­öntve és bevonva, hát esküszöm, hogy elment a nők esze! Egész nap dolgozunk, mint az igáslovak, hát nem az volna normális, ha vacsora után egy kávéra hívnánk meg egy­mást? Na, esetleg egy pohárka ital, meg va­lami ropogtatnivaló és kész. Én mondom, hogy ez volna a normális, tőlem akkor min­den héten jöhetnének vendégek, legalább nem gubbasztanánk hónapszámra itt a té­vé előtt, hogy az ember már beszélni is el­felejt. Mondtál valamit? Hogy el ne felejt­sem, szóval a Lonci hívott ma föl, hogy pén­tekre várnak bennünket, mert szerinte ők voltak itt utoljára. De most mondtam neki, Loncikám, szerintem ugyan nektek kéne mi­­hozzánk jönni, de szívesen elmegyünk hoz­zátok, ha becsületszavadat adod, hogy nem csinálsz semmi faksznit. Egy fekete, és kész. Azt mondja erre Lonci, hogy van saját ter­mésű rizlingjük, hát azt csak megkóstoljuk? Hát mondom, jó, de csak azért, mert saját termésű, és semmi mást! A becsületszavát vettem. Na, kíváncsi vagyok, hogy betart­ja-e?! A lemez másik oldala: Előadja ugyanaz a feleség péntek éjjel ne­gyed tizenkettőkor, a fridzsiderajtót csapkod­va, férjéhez intézve szavait, aki már a konyha­­asztalhoz telepedett. Most miért mondod, hogy jó neked a hi­deg is? Miért, mit gondoltál, hogy nekiállok éjfélkor töltött csirkét sütni? Ott a máj­krém, a kenyér, az uborka, mindjárt kész a tea, volt itt még szalámi meg sajt, de úgy látszik Péter megette. Nem vagyok ideges, csak az idegesít, hogy ilyen hülyeségeket mondasz. Ha jó neked a hideg is, akkor egyél. Nincs más, fiam, nincs. Hogy a fenébe jutott volna eszembe, hogy hideget vegyek, mikor meg vagyunk híva, este hétre! Péternek még maradt meleg teg­napról, meg volt egy kis sajt, szalámi, de most ez van, amit látsz. És nagyon hálás volnék, ha hagynál nekem is legalább egy szelet kenyeret, gondolod, hogy én nem va­gyok éhes? Persze, miért is lennék éhes, mi­kor utoljára reggel fél hétkor ettem egy fél kiflit! Nem ebédeltem bent, csak éppen be­kaptam egy száraz pogácsát, mert helyette beugrottam a fodrászhoz. És már ne haragudj, fiam, tudod, hogy én igazán nem szoktam kibeszélni senkit, de hogy ott ülünk Lonciéknál éjfélig egy csésze kávé meg egy pohár savanyú bor mellett! Hát ilyet! És még megkérdi tőlem, hogy igazán, nem ennénk-e valamit? Biztos azért, mert hallot­ta, amikor korgott a gyomrom. És mikor mondom neki, hogy köszönöm, nem, akkor van képe elém tenni egy csomag ropit. Hogy ropogtassam! Hát megáll az ember esze! Tudod, mennyi ideig tart egy-két tálca me­leg szendvicset csinálni, és egy kis pikáns sonkakrémmel, mustárral, pirosarannyal, vagy egy sajtkrémes tojással, gombával vagy mást mondok, egy tálca szardellás töltött stanglit? Tudod, hogy mennyi ideig tart? Tíz percig. És tudod, hogy mibe kerül? Har­minc forintba. Aki pedig ennyi munkát és ennyi kiadást is sajnál, az ne hívjon vendé­get. Nincs igazam? J ANIKÓVSZKY ÉVA 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom