Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
FOLD Magyarország földjének története a római uralom végéig A bronzkori előkelők viseletét megörökítő al-dunai szobrocska A budakalászi rézkori lelőhelyen talált agyag szekérmodell. Hazánkban ezidöben fogták először az ökröt eke és szekér elé, s nemsokára elterjedt a lovaskocsi és a lovaglás is „Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.” Vörösmarty Szózatának ezek a sorai a magyarokhoz szólnak, akiket történelmi hazájuk, a Kárpátmedence földjéhez egy évezred hagyományaiból élő szeretet kapcsol. De ez nem jelenti azt, hogy nincs közünk azokhoz, akik ezen a földön a magyarok előtt éltek. Kezük munkájának emlékeit veti ki az eke és a régész ásója, nyomait őrzi a táj, amelyet hoszszú évezredek alatt embernek valóvá alakítottak. Európa egyik legrégibb emberlelete Vértesszőlősön került elő, alig másfél évtizeddel ezelőtt. Négy-ötszázezer éve települtek vadászok az ottani meleg vizű források mellé, s az iszapba mélyedő állati és emberi lábnyomokat a később rájuk rakódó mésztufa réteg mindmáig megőrizte. Hosszú szünet után, mintegy százezer évvel ezelőtt újabb emberfajta, az úgynevezett neandervölgyi vadászott hazánk földjén mammutra, barlangi medvére. A mai emberfajta első hírnökei valamikor i. e. 50 000 körül érkeztek ide délkelet felől; pattintott kőszerszámaik művészi tökéletességűek, egy fennmaradt háromlyukú sípjuk tanúsítja, hogy muzsikáltak, s az éltető vért jelképező vörös festékkel bemázolt halottaik eltemetése azt, hogy valamiféle túlvilágban hittek. A Balaton melletti Lovason festékbányájukat is megtalálták. Nagyvadakra, főként rénszarvasra vadé ez az állat az éghajlat fokozatos melegedésével és nedvesedésével északra húzódott. Mintegy tízezer évvel ezelőtt lényegében a mai időjárás uralkodott. Lombos erdők és puszta mezők váltakoztak a Kárpát-medencében s a nagyvadak száma megfogyott. A természeti viszonyok változása kikényszerítette, de lehetővé is tette, hogy az állattenyésztés és a földművelés i. e. 5000 körül elterjedjen. A búzát, árpát, juhot, kecskét balkáni bevándorlók hozták ide, a szarvasmarhát és a sertést helyi őshonos vadállományokból háziasították. A Duna völgyén felfelé terjedt el i. e. 4000-ig a szántóvető, pásztorkodó, fonó-szövő, cserépégető, házépítő újkőkori, neolitikus műveltség Európa északibb tájain. Az újításokat hozó délkeleti jövevények részben összeolvadtak a korábbi helyi lakossággal, részben továbbvándoroltak. Ez utóbbiak népszaporulata időnként visszatolódott, s délkeletről is érkeztek újabb népcsoportok. Így vált a Kárpát-medence a népek nagy ötvözőtégelyévé, ahová nyugatról, keletről és délről felváltva kultúrjavakat hozó vagy pusztító embercsoportok ömiöttek be s alakítottak ki hosszabb-rövidebb ideig virágzó kultúrákat. Az újabb kőkor három évezredét i. e. 2000 körül a néhány évszázadig tartó rézkor követte, amelynek népe ökörvontatta négykerekű kocsikon jött a Balkánról és bőségesen kihasználta a helyi rézelőfordulásokat immár nemcsak szerszámok, hanem fegyverek készítésére is. A bronzöntés technikáját szintén délkelet felől hozták be újabb bevándorlók, de a Kárpát-medence fémgazdagsága keletről is vonzott ide népcsoportokat, amelyek viszont a nem sokkal előbb háziasított lóval ismertették meg az itt élő népeket. A bronzkorban már várakban lakó, felfegyverzett és arany ékszerekkel hivalkodó katonai arisztokrácia áll a tömegek élén. Az i. e. II. évezred végén nyugatról illírek és trákok, keletről szkíták a vas használatát vezetik be, de még nem tudják kiszorítani a helyi nyersanyagban bővelkedő és mesterségbeli tökéletességének csúcsát elérő bronzkultúrát. Csak az i. e. I. század közepén vált nyugaton a kelták, keleten a dákok révén a vas közhasználatú fémmé a Kárpát-medencében. Időszámításunk kezdete körül kapcsolódott be hazánk a Dunántúlra és Erdélyre kiterjedő, s ott Pannónia és Dacia tartományokat megszervező római hódítás révén az ókori magas műveltségbe. A rómaiakkal kezdődik hazánkban az írásbeliség, a monumentális kőépítészet és a városi életforma, jelenik meg a dunántúli domboldalakon a szőlő, terjed a kereszténység és válik a Kárpát-medence néhány évszázadra civilizált földdé, hogy azután a népvándorlás korában hosszú időre újra visszasüllyedjen a barbárságba. MÁK KAI LÁSZLÓ anI. 13
