Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-11-17 / 23. szám

A MIKROFON: ÜRGE JÁNOSÉ A Magyar Rádió Szülőföldünk szer­kesztőségének öné a mikrofon című pályázatát — mint már hírül adtuk —, Ürge János (Kana­da) nyerte. A díj egy magyarországi utazás volt. Így a Magyarok Világszö­vetsége székházá­ban beszélgethet­tünk a nyertessel: hogyan is lett „övé a mikrofon”? — Az az igazság, hogy a mikrofon tulajdoniképpen nem is lett az enyém. Én ugyanis a Magyar Hírekből értesültem erről a pályázatról. Szöget ütött a fejemben, hogy megírhatom a véle­ményemet néhány, nekem egyáltalán nem tetsző honfitársamról és azok viselkedéséről. Ügy gondoltam, véleményemet humoros, sza­tirikus formában írom meg: az emberek job­ban szeretnek nevetni, még önmagukon is, mint bosszankodni. Ezt a kéziratot azután elküldtem a Szülőföldünknek, ahol egy fia­tal színész, Márton András olvasta fel. A nyertes több mint húsz éve él külföl­dön. Jelenleg tanít és tanul. — Amikor kikerültem, más magyarokhoz hasonlóan nagyon nehezen tudtam új életet kezdeni, biztos egzisztenciát teremteni ma­gamnak. Kórházban dolgoztam, majd évekig egy kanadai duzzasztógát építésén, fönn észa­kon. Közben tanultam. Tanár akartam len­ni. Magyarországi vizsgáimat Kanadában el­ismerték, és szerencsére elég jól beszéltem franciául. Azután továbbtanultam, biológia­­tanár lettem. Most egy középiskolában taní­tok. Ügy gondolom azonban, hogy érde­mes továbbtanulnom. Most fogok vizsgázni pedagógiaelméletből, így majd később főis­kolai tanár lehetek. A Magyarországon töltött napok igen gyorsan teltek. Ürge János bejárta hazánk több táját, meglátogatta Verőcemaroson élő nővérét. Közben látott, figyelt. Lehet, hogy ebből az élményből újabb írás születik ... S. P. J. * Jehn Ferenc Amerikában élő honfitársunk négyoldalas levélben foglalja össze sorsának alakulását, oly történelmi hitelességgel és a szemtanú átélte érzelmi mélységekkel, mint­ha történelemkönyvet lapozgatnánk. Leve­léhez dokumentumértékű képet is mellékelt, amely 1923-ban készült az Előre Quartett Dalárda tízéves jubileumán. Ezúton is em­lékeztetni szeretnénk olvasóinkat a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az MVSZ közös felhívására, ame­lyet lapunkban már többször közöltünk: a kutatók várják a magyar emigráció történeti dokumentumait, korabeli fotóit, visszaemlé­kezéseit. FOTO: GESZTI ANNA * Versösszeállítást küldött szerkesztőségünk­be az Egyesült Államokban élő Sári Gál Im­re. A kisebb kötetre való költemények címe Húsz gyönyörű vadló, amely már címében * Október 6-án emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Ké­pünkön Kovács József kanadai honfitársunk az ott élő magya­rok nevében vi­rágcsokrot he­lyez el a vérta­núk kanadai em­lékművénél. A Bécsi Magyar Munkások Egyesületének 116 fős csoportja — Eibstein Ferenc és Piri­­ti Jenő vezetésével — Magyarországra láto­gatott, hogy részt vegyenek egy hamisítatlan szüreti mulatságon. A két nap alatt a simon­­tornyai várat is megtekintették. Fotó: Gábor Viktor. is jelzi, hogy a versek a költő új környezeté­ről szólnak. ízelítőül álljon itt e sajátos köl­tészet egyik legjobb darabja. INDIÁN BABAHIVOGATÓ Este a tűz mellett gőgicsélt. Reggel fogózott szárnyába a Napnak. S a fák, szép szál termetűek szóltak rá: — Nőj ilyen nagyra! Bokrok guggolták körül: — Gyér baba, gyér, gyér! Csalták s hívogatták levél-ujjak. S ha megfogta egyik-másik ágat, egy-egy bogyó volt a jutalma. * Az osztrák sajtó tanúsága szerint is nagy sikerű estet rendeztek Linzben, Pusztai Dal­lamok címmel. A hazai énekesek és a Rajkó­zenekar mellett fellépett a linzi Pannónia ’77 táncegyüttes. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a 400 fős nagyterembe sokan nem fér­tek be. A díszvendégek közt jelen volt Linz város képviseletében, dr. Carl Hödl polgár­mesterhelyettes is. A bécsi magyar nagykö­vetséget Varga Béla titkár, dr. Kun Pál fő­konzul és Both Jenő követségi attasé képvi­selte. Echerer Mercedes megnyitója után a Linzi Magyar Egyesület szervezte mulatság hajnalig tartott. (Képünkön a közönség és a táncegyüttes.) 22 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom