Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-09-08 / 18. szám
hogy a felépülő városrészek valóban városias jellegűek legyenek, ne pedig csirkeketrecekre emlékeztető, unalmas „alvó települések.” Ez utóbbi természetesen körülményesebb, és drágább is. Ügy döntöttünk, hogy mindenképpen a nehezebb utat választjuk, s menet közben igyekszünk a költségekkel értelmesen takarékoskodni. Hadd hívjuk fel a figyelmet egy jellegzetes szóhasználatra: a tanácselnök-helyettes következetesen városrészt mond lakótelep helyett. Az ok: — Mi kezdettől tudatosan városrészek kialakítására törekedtünk. Egy városrész nem csupán jobb-rosszabb lakóházak együttese. Az itt lakó mintegy húszezer ember számára, a lakásokon kívül föl kell építenünk az üzleteket, a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, és ki kell alakítanunk azokat a helyeket is, ahol sétálni lehet, ahol az emberek egymással találkozhatnak, vagy ellenkezőleg: viszonylagos nyugalomban pihenhetnek. S mindezt úgy kellett megcsinálnunk, hogy az épületegyüttesek szervesen illeszkedjenek a tájba. Az eredmény — amelynek létrehozásában nagy segítséget nyújtott Korbonits Dezsőné Ybldíjas építész — sajátos együttes lett. Az iskola, rikító színeivel, egy domb tetején várja a diákokat. Fő ékessége — ne tes-FOTÖ: GABOR VIKTOR sék mosolyogni — a kazánház: ezüstösre és tarkabarkára mázolt csöveivel a bejárat mellett látható, üvegfal mögött. Az óvoda és bölcsödé a domb lábánál épült: a teraszos kiképzéssel a különféle kdrcsoportok elkülöníthetők egymástól. S mégis mindegyiküknek megfelelő nagyságú, azonos területű és jellegű játszótér áll rendelkezésükre. A legújabb épületegyüttes a „teraszház”. Részben magánerőből épült egy domboldalon. Lényege, hogy a 96 négyzetméternyi lakóterületbe az elkészülés utolsó szakaszában mindenki saját ízlése szerint rakhatja be a közfalakat. A lakáshoz mintegy 40 négyzetméteres terasz is tartozik — amely egyben az alatta levő lakás teteje. Igaz, Zalaegerszeg népe kezdetben meglehetősen gyanakvással szemlélte a furcsa formát öltő építkezést — most ^azonban már újabb teraszházak építése ügyében ostromolják a tanácsot. (Csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy Zalaegerszeg városának Lándorhegy nem az egyetlen ilyen jellegű városrésze. Hasonlók épülnek a város körül — sőt, most kezdődik a városközpont átépítése is. Ennek első bizonyítéka Vadász György Ybldíjas építész kék-vörös „csipkeháza”, amely a kisváros szórakoztató- és bevásárló központja lesz.) A képekből is kiderül, hogy a lándorhegyi városrész igazi polgárai a gyerekek. Minthogy kisebb-nagyobb játszóterek, ligetes barangoló területek nagy számban találhatók errefelé, a nap minden szakában játéktól, rohangászástól hangos a vidék. Itt azonban kevesebb a por, piszok, mint sok más lakótelepünkön: a házak elkészültével egyidőben megjelentek a város kertészei, és felnőtt fák százait telepítették ide földlabdástól. A rideg építési terület néhány hét alatt ligetté változott. A házak nem túl magasak, ezért a fák koronájába jótékonyan olvad bele a néhány ezer emeleti lakás. Lándorhegy nevét ma már nemcsak Zalaegerszegen ismerik. Egyre több külföldi szakember keresi fel ezt a városrészt. Jegyzetelnek, rajzolnak, fényképeznek. Legutóbb pedig a svédországi Göteborgban mutatkozott be Lándorhegy: a Nemzetközi Lakásügyi és Városfejlesztési Kongresszus egyik fő napirendi pontja ez a városrész volt. Európai és tengerentúli építészek, várostervezők tanulmányozták a Nyúldomb példáján: miképpen lehet modem, nagyipari anyagokból — vasbetonból, acélból, alumíniumból — esztétikus, emberarcú várost építeni, ahol a lakásokból otthonok válnak. SÓS PÉTER JANOS 25
