Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

I gi j| ♦-« -•* ♦ * * I Íj • » »«« «^«1 A lándorhegyi házak szépek. Ezzel a sommás megállapítás­sal tulajdonképpen nem dicsér­nénk, hanem inkább kicsinyel­nénk ezeknek az épületeknek az esztétikai értékét. Mert Lándor­­hegy valamelyes ismerete nél­kül fel sem mérhetjük azt az ér­téket, amit néhány jól sikerült épületegyüttes jelent — mind az ott lakók, mind a magyar épí­tőművészet számára. Tekintsük meg az itt levő szí­nes fotókat, s — ha lehet — idézzük emlékezetünkbe azokat a kísérleteket, amelyeket világszer­te folytatnak az építészek és képzőművészek (Le Corbuisier­­től Vasarelyig) a szép és kényel­mes modem városrészek kiala­kításáért. Rögtön szembetűnik, hogy itt nyugodt formák és szép színek jellemzik a városképet: harmónia és mértéktartás párosul a célszerűséggel. Ez Lándorhegy legnagyobb erénye. Lándoiihegy — egy nyugat-du­nántúli kisváros, Zalaegerszeg ré­sze. A helybeliek csak Nyúldom fo­nák becézik. Ez a kisváros egv évtizeddel ezelőtt még bízvást benevezhetett volna az „álmos és poros városka” címért folyó vetélkedésbe, ha lett volna ilyen. Jellegtelen, elavult földszintes házacskák, málló vakolatok, szűk ablakok jelentették akkor a vá­rosképet. Természetesen ezen változtat­ni kellett. Ekkor került szembe a városvezetés azzal a dilemmával, amellyel a modem építészetnek meg kell küzdenie. Balázs Béla, a városi tanács el­nökhelyettese erről így beszél: — Két alapvető szempont har­colt egymásai. A gyorsan iparo­sodó Zalaegerszeg lakóinak szá­ma szinte ugrásszerűen megnőtt, de ugyanakkor le kellett bonta­nunk egy sor régi, elavult la­kást. Tehát gyorsan — és olcsón! — igen sok' lakást kellett fel­építenünk. Ez volt az egyik szempontunk. A másik pedig az, 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom