Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-08-25 / 17. szám
Hitünk és magyarságunk megtartása Beszélgetés dr. Kacziba József katolikus püspökkel, az amerikai magyar katolikus egyházi vezetők magyarországi látogatása előtt Kérem, beszéljen eddigi pályafutásáról. — Pályám bizonyos értelemben szokványosnak mondható. 1914-ben születtem egy Csongrád megyei kisközségben Csanyteleken: Iskoláim elvégzése után káplán lettem, majd hitoktató Kiskunhalason, később megbízott adminisztrátor és plébános Cinkotán. Itt 23 évig szolgáltam, utána egy kis ideig Rákosszentmihályon. Később az a megtiszteltetés ért, hogy rámbízták a győri egyházmegye kormányzását. Most a püspöki kar központi titkárságán a katolikus intézmények felügyeletét látom el, ennek a területnek vagyok a szakreferense. Változnak az idők, s mi is változunk velük, tartja a régi római mondás. Püspök úrnak mi a tapasztalata, az elmúlt évtizedek alatt változott-e a magyar katolikusok hitélete? —• Vidéken a hagyományos nagy katolikus tömbökben, például a Dunántúlon alig változott a katolikus ember típusa. A vidéki életforma konzerváló ereje, úgy látszik, a vallásos életre is kiterjed. Más a helyzet a várótokban, különösen Budapesten. Eltűnt a néhány évtizeddel ezelőtt még dívó úgynevezett közéleti katolicizmus, s helyét a csendesebb, elmélyültebb hitélet foglalta el. Különösen az értelmiség körében találkozunk olyanokkal, akik nagy teológiai felkészültséget tanúsítva érdeklődnek a katolicizmus és a világ kérdései iránt. Az ilyen jellegű változás mindenképpen erősíti a hitéletet. Az egyházak, jelen esetben a katolikus egyház és a magyar állam között a megállapodások és a folyamatos párbeszéd révén, egyre jobb a kapcsolat. Melyek a legutóbbi idők eredményei? — Először mindenképpen a személyi kérdéseket kell megemlítenem. Régebben nagy szenzációnak számított, ha egy-két új püspököt szenteltek fel, ma pedig már magától értetődő, hogy minden püspöki széket betöltötték, örvendetes lehetőségünk az is, hogy a Hittudományi Akadémián levelező tagozat indult: a sok-sok jelentkező közül 150-en kezdik el tanulmányaikat. Hetilapunk, az Üj Ember példányszáma a közelmúltban emelkedett 90 ezerre. A Szent István Társulat kiadásában megjelenő könyvek példányszáma — az igényeknek megfelelően — szintén növekedett. A budapesti Farkasréti új templomunk közelében már leraktuk egy katolikus szociális otthon alapkövét. LeányFOTÖ: GESZTI ANNA falun, egy nagy házat hagytak az egyházra. Itt a világiak számára rendezünk be úgynevezett lelkigyakorlatos házat, ahol csendes áhítatban lehet eltölteni rövidebb hosszabb időt. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy Rómában a Szent Péter templomban magyar művészek munkáival, magyar kápolnát rendezhetünk be. Nemcsak egyházi művészetünk gazdagodik ezzel, hanem a magyar művészet is. A műalkotások között Lékai László bíboros úr tervei szerint magyar vonatkozású szentek is szerepelnek majd, mint például az olaszországi Szent Gellért, Skóciai Szent Margit, a lengyelországi Hedvig, vagy Szent özséb a pálosrend alapítója és thüringiai Szent Erzsébet. A magyar kápolnával nemcsak katolikus és hazafiúi büszkeségünk növekszik majd, hanem minden bizonnyal erősödnek a népek, nemzetek közötti jó kapcsolataink is. Összefoglalva, az állam és a katolikus egyház párbeszéde olyan folyamat, amelynek révén meglevő intézményeinket jól fenntarthatjuk, s vallási életünket nyugodtan élhetjük. Mint a püspöki kar tagja, bizonyára nem egyszer találkozott a határokon túl élő magyarokkal, magyar katolikusokkal. — Valóban így van. A szomszédos országokban élő magyarokkal való találkozásaim közül igen emlékezetes a nagyszombati Spolok Wojtek az ottani Szent István Társulat százéves évfordulóján rendezett ünnepség. A legélménydúsabb találkozás az 1976-os philadelphiai euoharisztikus világkongresszus volt, amelyen a Lékai bíboros úr vezette magyar küldöttség tagjaként vettem részt. A Magyarok Napján az új pálos templomban Lékai bíboros úr celebrált misét, s igen jó hangvétellel teremtett kapcsolatot az óhaza és újhaza katolikusai között, amikor beszámolt a mai Magyarországról. Szívélyesen fogadtak a Philadelphiától mintegy negyven kilométerre eső Westehesterben, ahol a szép magyarsággal beszélő, már Amerikában született Louis Kovács volt a házigazdánk. Az Amerikában élő magyarok közt a letelepedés időpontjában, a politikai nézetekben és életmódban tapasztalható sokféleség ellenére, a katolikus és nem katolikus magyarok is, nagy szeretettel üdvözölték küldöttségünket és általa hazánkat. Hosszan sorolható ám azok nevét, akikkel rövid látogatásunk alatt bensőséges, jó kapcsolat alakult ki: a már említett Louis Kovácson kívül Mustos István piarista igazgatót, Korpics Tamás görög katolikus lelkészt, Vidóczy István plébánost, és még sokan másokat. Ügy éreztük, s gondoltuk, hogy az eddiginél gyakrabban kell ezentúl találkoznunk. Ennek jegyében hívtuk meg a Magyarok Világszövetségével karöltve, az amerikai magyar katolikusok néhány vezetőjét Magyarországra. Augusztusban gazdag országjáró, ismerkedő programmal várjuk őket: Budapesten megtekintik egyebek között a Bazilikát, a Szent Koronát és a Szent Jobbot. Esztergomban fogadja őket Lékai bíboros úr. Vendégeink ellátogatnak a vidéki egyházi központokba, Pécsre, Kalocsára és Egerbe is. A jó kapcsolatok megteremtése és folytatása, reméljük, olyan gyümölcsöző folyamat, amelyben ez a látogatás minőségi előrehaladással jár. Ha politikai felfogásunk egyben-másban különbözik is, azt tartjuk elsődlegesnek, ami összetart bennünket: magyarok és katolikusok vagyunk. A külföldön élő magyar katolikusoknak nemcsak hitük, hanem magyarságuk megtartása is olyan feladat, amelyen közös erővel kell munkálkodnunk odakint és idehaza. A külföldön működő magyar katolikus egyházi közösségek igen nagy szolgálata lehet a hitélet gondozásával együtt, a magyar nyelv ápolása és fenntartása. APOSTOL ANDRÁS Varga Imre: A római Szent Póter-bazifotö: somfai istvan lika altemploma magyar kápolnájának oltára, makett, 1979 3
