Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
BOLDIZSÁR IVÁN HAZAI NAPLÓ Kelet népe a „Nyugatiban A naptár jóindulatú szeszélye május elején háromnapos ünneppel ajándékozta meg az embereket Magyarországon. Május 1. keddre esett, ezért a vasárnapot hétfőre helyezték át, az eredeti vasárnapot szombattá fokozták le, de ezt tulajdonképpen senki se vette Magyarországon tudomásul. A háromnapos ünnepen egy kis körutat terveztem e „szépecske hazában", de az eső elmosta. Most már nem is bánom, mert így kényelmesen, heverészve és közben-közben a szellemi izgalomtól fel-felugrálva végigélveztem a „Nyugat” első évfolyamát. Pontosabban annak is csak a felét, az első tizenöt számot, 1908. január 1-től augusztus 1-ig. Örökké hálás vagyok, és azt hiszem, velem együtt a magyar irodalom minden barátja az Akadémiai Kiadónak, Bernát Györgynek, az igazgatónak és Katona Ferencnek, a Nyugat-kötet felelős szerkesztőjének e kötet megjelenésének gondolatáért és a kivitelezés gondosságáért; ezért a műszaki szerkesztőt, Keresztes Júliát is dicséret illeti. fy régi „Nyugat’-okat ugyanis azért forgathatja ma Magyarországon sok ezer ember és állnak sorban a közkönyvtárakban, hogy kikölcsönözhessék, mert az Akadémiai Kiadó hasonmás kiadásban jelentette meg a „Nyugat” első évfolyamát. A hasonmás kiadás azt jelenti, hogy a címlaptól a hirdetésig minden, de minden ugyanúgy van a kezemben, mint annak idején apáméban. Vegyük most szemügyre csak az első, a legelső számot. A ..Nyugat” főcíme alatt alcímként még ott szerepel ez is: „A Figyelő új folyama”, hiszen tudjuk, hogy a huszadik századnak, de talán az egész magyar irodalomtörténetnek ez a legfontosabb folyóirata Ignotus „Figyelő” című lapjából fejlődött ki. A cím alatt a főszerkesztő Ignotus, és a szerkesztők. Fenyő Miksa és Osvát Ernő neve, majd a tartalomjegyzék, a lap elején pedig Beck Ö. Fülöp híres, lúdtollas, süveges íródeák plakátjának mása. Egyes szám ára egy korona volt, előfizetési ára egy évre húsz korona. A kiadóhivatal Tudor utca 6. szám alatt volt, a második kerületben. Kerestem, de nem találtam, mi ennek az utcának a mai neve. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapesten. Báthory utca 20. szám alatt. Elidőzöm ezeknél a külsődleges részleteknél, mint egy kedves, családi ereklyénél, amelyről az ember tudott, de a részleteit vagy soha nem ismerte, vagy elfelejtette. Az első szám első cikkét a főszerkesztő. Ignotus írta. Címe: 20 .Kelet népe". Ennél a két szónál mindjárt meg kell állnom. Eiözönlenek a gondolattársítások, az érzelmes visszhangok. Amikor Ignotus fiatalon, még nem is negyvenévesen e két szót leírta, Széchenyi könyvére kellett gondolnia. A „Kelet Népé"-t Széchenyi elkeseredésében irta, amikor azt látta, hogy reformtervei ellen a forradalom eszméje kerekedik felül. De ezen túl: a magyarság helyét, szerepét kereste Európában, az akkori nagyvilágban. Ignotus is ezt teszi, más helyzetben, más előjellel, ugyanazzal a szándékkal, amelyet a Nyugat egyik gyakori szavával szívesen nevezek szent szándéknak. De a mai olvasóban a Kelet népe más emléket is ébreszt. Ezt a címet adta Móricz Zsigmond újabb kori történelmünk egyik legkeservesebb időszakában, a német-náci háború alatt folyóiratának. Ifjúkorom egyik nagy szerencséje és sírig tartó megtiszteltetése, hogy e lapot a nyomdában tördelhettem. A Pester Lloydnál dolgoztam akkor. A lap nyomdaigazgatója Móricz Miklós volt, Zsigmond testvéröccse. így kapott nyomdai hitelt a folyóirathoz. S így kerültem oda, kéznél voltam, az épületben. Akkor bizonyosra vettük, hogy a cim a Széchenyi-kötetre utal. De most el kell gondolkoznom. A fiatal Móricz — akinek éppen ezekben a hetekben, amikor e naplót írom, kezdjük ünnepelni születése századik évfordulóját — minden bizonnyal olvasta a Nyugat első számát, hiszen még az első évfolyamban megjelent a Hét krajcár. Talán visszacsengett az emlékezetében Ignotus vezércikke is, nemcsak Széchenyi könyve. Nem lehet kétséges, hogy Ignotus az ellentmondás, a paradoxon sőt talán az épater le bourgeois, a polgárpukkasztás kedvéért írta fel az új lap első cikke fölé, mindjárt a Nyugat cím mögé, a Kelet népe szavakat. A lap Nyugat felé fordul, de az olvasók, és írói, szerkesztői is. Kelet népéhez tartoznak. így váltak elődeink is, mint ma mi magunk. igazán európaivá. Ignotus meglepően kezdi. Egy Budapesten szereplő finn színtársulat előadásáról ír és — kegyetlenül levágja. A darabot. Az előadást. A színészeket. Ám miközben csepüli, egyre megértőbbé válik a szándék iránt: egy kis nép, egy mások számára érthetetlen nyelv. „Kelet népe”, nem hajlandó beolvadni „a svédségbe vagy elvegyülni abba a nagyszerű tengerbe, melynek vizei felett a Tolsztojok s a Dosztojevszkik lelke lebeg”. (Hogy tud írni. micsoda képi erővel ez az öreg Ignotus! ..,) Azután így folytatja, a finnekről írva, de rólunk szólva: „Kelet népe — e perctől nem idegen. A nyelve lehet, hogy csak neki szép, s költői lehet, hogy csak az ő szívéhez szólnak. Lehet, hogy magamagának sem igaz barátja, megrontóihoz hű, legjobb fiaihoz mostoha. Lehet állhatatlan, lehet jó sorban elkapatott, balszerencsében lankadó. Mindez lehet, de ebbc,l csak az következik, hogy legyen szeme a világban való helyzete iránt, legyen mértéke a maga kicsinysége, legyen számítása a maga ereje felől.” Szépséges sorok, erővel és bölcsességgel teljesek. Ilyen mértéktartással, ilyen önismerettel indult útnak a magyar irodalom történetének mindmáig legjelentősebb folyóirata. Mindjárt az első számban olyan nagy Adyverssel, mint „A Sionhegy alatt”. Ma is tudom kívülről, tizenöt éves korom óta: „Borzolt, fehér Isten-szakállal, — Tépetten, fázva fújt, szaladt — Az én Uram, a rég feledett, — Nyirkos, vak, őszi hajnalon — Valahol Sionhegy alatt. ..” Verse van még Kemény Simonnak, magánaik Ignotusnak is, többi szerzője a magyar irodalom huszadik századi klasszikus korának Pléiade-ja: Kosztolányi, Kaffka Margit, Gellert Oszkár. Színi Gyula, Révész Béla, Fenyő Miksa, Lengyel Géza. És ebben a számban kezdődik a publicista Ady híres-nevezetes cikksorozata, „A magyar Pimodan”. * A Magyar Hírek új, színes formátuma szigorúbb, mint elődje: csak négy oldalt, szerkesztőségi nyelven flekket engedélyez. A gépbe fűzött negyedik flekk aljára értem. Majd még folytatom; mert szeretném megosztani az olvasás gyönyörűségét. I. ÉNTOLYAM «908 JANUAR «. SZÁM nyugat a “FIGYELŐ“ uj FOLYAMA FŐSZERKESZTŐ: IGNOTUS SZERKESZTŐK: FENYŐ MIKSA ÉS OSVÄT ERNŐ Kelé* népe. - Elek Artur: Arfuro Graf. - Jöb Diniéi- H*,naH madarak (novella). _ Lengyel Gesz: Tarlatok e* kepraktarak. - Ady Endre: A magyar Pimodan. - Süni GgaU: A mese „alkonya“. - Révész BeU: A vödben (novella). - ,* ZoL»n: Sully Prudhomme. - Ady Endre, Kemény Smon, Ignotus: Verlek. Greiner Jenő: A modem bankürletróL FifrrU Sr.nl Gyula: Trllibl (Fenyő M.kia). Saabolcaka Mihály, A iMfini öavényeu (Grllert Oukar); Koutolaoyi Deaaö: Négy fal körött (Fríhhcíme Kaffka MargitI Arany Janó? egy kiadatlan levele (Fenyő Mikaa): Amatőrök. Till kiállttal (Lengyel Gitt). A Vigtrinhirrol Brody Mlkia); dada» (Ignotus) Efiaakai aeithetiralat (Ciath Geaa). Gondolatok (Gellert Ooakir). A címlapon reprodukált erem Beck Ő. Fülöp müve. előfizetési ara egy evre 20 KORONA F E L E V R E 10 KORONA ivatal: II EGYES SZÁM Ara > korona MEGJELENIK MINDEN HÓ I EN ÉS 1S-EN Tudor-utca
