Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
rengeteg különféle műbőrt igényelt, s a gyártásból kivehette részét a Graboplast is. Később jelentkezett a többi autógyártó cég, a Volkswagentől az autóbuszt gyártó Ikarusig ... ... csak éppen azóta jelentősen lelohadt a tíz-tizenöt évvel ezelőtti föllendülés. Két út maradt tehát, amelyen egyszerre kellett járni: mind tökéletesebb és olcsóbb műanyagokat kifejleszteni, és ezzel egyidejűleg egyre jobb piaci munkát végezni. — Ma is több millió dollár értékű árut exportálunk — mondja Balázsné —, főként a Német Szövetségi Köztársaságba, Olaszországba, Hollandiába. De eljutunk Ciprusra, Ausztráliába és a világ vagy negyven másik országába is. És természetesen Magyarországra. Azért emelem ki a hazai eladásokat, mert itthon tanultuk és tanuljuk a marketing és a piacmunka fortélyait. — A reklám és a piackutatás többnyire ismert fogalmak. Nem elég mindez? — Nem elég, s nem mindegy, hogyan csinálják. Mi például nem teljesen önállóan fejlesztjük ki újdonságainkat. Van néhány állandó partnerünk: a Tisza Cipőgyár, a Május 1. Ruhagyár, a Rákospalotai Bőrfeldolgozó, az Ikarus és az OKISZ Labor. Velük állandó kapcsolatban vagyunk. Az ő tervezőik és közgazdasági szakembereik a mi tervezőinkkel együtt alakítják ki az új modelleket. Bevezettünk egy új munkakört : az alkalmazás-technikusét. Az ő feladata, hogy közvetítsen a tervezés, a gyártás és a kereskedelem között. Mire nálunk egy új modell megszületik, már készen van mindaz a terület és módszer, ahol és ahogyan ezeket a termékeket fel lehet és kell dolgozni. Nekünk minden árucikkünk újdonságnak számít, tela műbőr készül hát fel kell kutatni az annak leginkább megfelelő fölhasználási területeket. — S mit kap mindebből a vásárló? — A vásárló csupán annyit érez mindebből, hogy ha megvesz egy ruhát, cipőt vagy táskát, akkor annak az anyaga a legmegfelelőbb az illető cikk számára. Ezt ő természetesen elvárhatja a pénzéért, de a mi feladatunk, hogy megtaláljuk és megszervezzük a teljes láncot a tervezés legelső vázlata és a végtermék között. Persze, állandóan arra törekszünk, hogy megtudjuk a vásárlók véleményét. Budapesten és Győrött márkaboltot tartunk fenn, ahol saját újdonságainkat árusítjuk. A vevők érdeklődéséből pontosan le tudjuk mérni egy-egy cikkünk várható' piaci sikerét. Az OKISZ Labor évente kétszer tart divatbemutatót, azokon részt veszünk. Mi hozzuk az alapanyagot, ők a modellt: az eredményt a közönség azonnal ellenőrizheti. Nézegetem a bemutatótermet, és közben azon gondolkodom: vajon mi lehet a műbőrgyártás jövője? Vajon egyszer nem dönt-e majd úgy a piac, hogy az igazi mégis jobb? Balázsné, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, kérdezetlenül is válaszol: — A következő évtizedekben minőségileg megújul a munkánk. A műbőrgyártás jövője elkanyarodik a műbőrtől, és egyre inkább a különleges anyagok felé mutat. Rengeteg sajátos tulajdonságú anyagot vár tőlünk a mezőgazdaság: a silók, a konténerek, az időjárás viszontagságai ellen védő sátrak számára. Az uszodák, sportpályák, ideiglenes műhelyek számára fölfújható sátrakat készítünk. Próbálunk mindig valami újat kitalálni a nagyközönség számára is. Legújabb „sztárunk” a kerámiautánzatú padló: pontosan olyan vízfogó, mint fürdőszobáink eddigi kővagy csempepadlója, csak éppen meleg és sokkal olcsóbb. És természetesen egyre kísérletezünk a „lélegző” műbőrrel. Ez már tökéletesen utánozni fogja a bőrök levegőáteresztő-képességét. Miközben kisétálunk a bemutatóteremből és végigjárjuk a gyártó gépsorok csarnokait, ismét a helyes magyar kifejezéseken töprengek. Hiszen — sajnos — nem Magyarországon találták föl a marketingszakmát, még csak úttörői közé sem tartozunk. De azt hiszem, ideje már, hogy mindenütt meghonosodjék. Nyelvünkben is. Mégsem a nyelvészek feladata ez, hanem a gyártóké, a piackutatóké, a külkereskedőké, mert csak ők, együtt, összefogva járulhatnak hozzá külkereskedelmünk, népgazdaságunk fellendítéséhez. SÓS PÉTER JÁNOS 9
