Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 12. szám

ä gyorsuló idő. Egy kitű­­nő magyar fizikus: Marx György használta és ma­­gyarázta ezt a fura és «"»kissé paradox fogalmat lilozófiai-kultúrpolitikai tanul­mányában néhány éve. Azóta ez a fogalom nagy karriert futott be, felkapta a sajtópublicisztika is. Körülbelül az a lényege az idő képletes gyorsulásának, hogy a technikai haladás száguldó üteme miatt hamarabb avulnak el in­tézmények, szakmák, tudományos tételek és tantervek, gyorsabban változnak szokások, erkölcsök. Az idő gyorsulása az építésze­tet is érinti. Funkciójukat vesz­tik az alig negyedszázada terve­zett iskolák, művelődési házak is. Az ötvenes évek forradalmi, nép­művelő korszakában, amikor a hazai művelődéspolitika sok év­tized kulturális mulasztásait igye­kezett egy-két huszárrohammal pótolni, gomba módra nőttek ki a művelődési házak falun és vá­roson. A nagy díszterem volt a szívük. Azért épültek ezek a há­zak, hogy legyen helyük a politi­kai gyűléseknek, és felléphessen a népi tánccsoport és az utazó színház. És épültek iskolák is nagy számban, mert el kellett he­lyezni az ötvenes évek elején szü­letett sok gyereket. Az akkori időkhöz képest korszerűek voltak az új iskolák, de zárt osztályter­mekkel és keskeny folyosókkal. És nagyon drágák. Ma a társadalom azt érzi, hogy az életforma változásai miatt funkciótlanná váltak az ötvenes évek művelődési házai, a nagy termek konganak az ürességtől, s nincs a nagy házban elég kis terem intim együttlétre, nincs he­lyiség, ami klubfoglalkozásra al­kalmas, kis csoportok kedvére való lenne. Az iskolákban, ahol húsz éve sok volt a gyerek, ma kevés, a tanterem és iskolahiány azokon a helyeken mutatkozik, ahol két évtizede még préri volt: az azóta benépesült új lakótele­peken. * Néhány évvel ezelőtt szenvedé­lyes hangú, új gondolatokat fe­szegető ankét zajlott le a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége rendezésében. A téma egy Duna —Tisza közi falu: Kecel nagy távlatú terve volt. Kecel nevelé­si központot akart létesíteni. Ezen az ankéton találkoztam először Jenei Lajos Ybl-díjas épí­tésszel, aki a falu messzire te­kintő, okos vezetőivel együtt is­mertette a Keceli Modellt, amely minta legyen falvak és városré­szek új nevelési központjaihoz. Az elképzelés ez volt: épüljön a gyorsuló időhöz, az életforma és a demográfiai változásokhoz ru­galmasan igazodó, de merészen és sok évre tervezett nevelési-mű­velődési intézményrendszer. Hányféle széttagolt intézmény és épület szolgálja ugyanazon la­kóközösség kulturálódását és gye­rekeinek nevelését, humánus sza­bad idő eltöltését? Miért van egy­azon településen széjjelszórva, egymástól néha jókora távolság­ban, néha egymással vetélkedve a kultúrának és a nevelésnek hajlékot adó iskola, könyvtár, művelődési ház, mozi, sporttelep, óvoda? (Mindmegannyi külön épület és igazgatási apparátus.) Az építészetben és igazgatásban egyaránt egyesíteni kell az erőt. Ezt bizonygatta az ankéton Je­nei Lajos. A keceli terv egymáshoz szoro­san kapcsolódó, átjárókkal egye­sített épülettömbként vonta ösz­­sze ezeket az épületeket. S mert közös kiszolgálóhelyiségeik van­nak és infrastruktúrájuk is kö­zös, igazgatásuk egységes, egyes helyiségeik pedig a nap folyamán több célra is kihasználhatók, a kivitelezés viszonylag olcsó. Ha pedig egyszerre az egész komp­lexum felépítésére nincs elegendő pénz, akkor az építés több sza­kaszban is végbemehet. így érvelt az építészmérnök. Magától értetődő, hogy az egész komplex művelődési intézmény­­rendszernek az iskola a központ­ja. Korszerű iskola, ahol persze szaktantermek vannak és a he­lyiségeket modem szemléltetésre alkalmasan rendezik be, tér van a mozgásra, s a falak mozgatha­tók. A kisebb helyiségek, ha dél­előtt tanterem célját szolgálják, alkalmasak lesznek délután akár napközinek, akár szakköri vagy klubhelyiségnek is. Nemcsak az építész beszélt szenvedéllyel erről az elképzelés­ről, hanem ugyanilyen lelkesedés és bizalom hatotta át a község vezetőit is. * öt évvel az ankét után meglá­togattam Jenei Lajost a Telepü­lésfejlesztési és Típustervező Iro­dában. Kissé félve tettem föl a kérdéseket: lett-e, lesz-e valami BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG az akkori merész elképzelések bői? Találtak-e követőkre? — Kétségtelen, előbbre is tart­hatnánk. A tanácsok nem mindig fogadják el a korszerű megoldá­sokat. A tervezésben s a kivitele­zésben is akadnak bajok. De Ke­­celen épül a nevelési központ. Vannak követők is. Falun és vá­roson egyaránt. A kormányzat támogatja az elképzelést. Egy rendelet végre kimondja: csak komplex művelődési intézmény tervezhető a jövőben. Érdeklődöm, hol jutottak a leg­messzebbre. Áll-e már olyan komplex rendeltetésű iskola, ahol már beköltözött az élet a frissen felhúzott falak közé? 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom