Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 10. szám

MŰSOROS EST

NYÜGAT-BERLINBEN

Hideg márciusi szél rázza a még csupasz fák ágait a Kurfürsterdammon. Gallérjukat feltűrve, fázósan sietnek a nyugat-berliniek valamelyik káváhézba, sörözőbe, vagy moziba. Nem messze innen, a Lietzenburger Strassén, a Vilmos császárról elnevezett evangélikus templom előtt egyre-másra állnak meg az autók, s szállnak ki vidám férfiak, nők, öregek és fiatalok. Kezükben magyar nemzeti színekkel ékes meghívó. A Berlini Magyar Kolónia vezetősége hívta meg tagjait, hozzátartozóikkal, barátaikkal együtt a március 24-én este, az evangélikus egyházközség dísztermében rendezendő előadói estre.

A műsor kezdete előtt beszélgetek Papp Tiborral, a kolónia elnökével.

— A mi egyesületünk talán a legrégibb Európában — mondja nem kis büszkeséggel. — Négy éve ünnepeltük fennállásának 13Q éves jubileumát. Az alapítók közt kereskedők, iparosok voltak. Ma üzletembereket, pedagógusokat, mérnököket tömörít a kolónia.

— A háború befejezése után alig voltunk tucatnyian — meséli. — De elődeim, Szalay Ferenc, örökös elnök, valamint Raáb Ottó és Kleinesel Antal elnökök szívós munkája révén ma már életképes, erős kolóniánk, és mintegy 150 tevékeny tagja van.

— Hol szoktak összegyűlni?

— Klubhelyiségünk sajnos még nincs. Egyelőre az egyházközségtől béreljük a termet, ahol össze szoktunk jönni. Jó lenne persze önálló helyiség, ahová bárki, bármikor be tud térni egy kis tereferére, vagy ahol el tudnánk helyezni a több száz kötetes könyvtárunkat, hogy könyveink ne porosodjanak olvasatiam

— És mégis, most is mennyien eljöttek! . ..

— Igyekszünk jó, vonzó programot öszszeállítani tagjainknak. Márciusban — meséli az elnök úr — Petőfi-estet rendeztünk, áprilisban „Ki mit tud”-ot szervezünk, májusban hajót bériünk, és egész napos kirándulásra hívjuk tagjainkat, júniusban filmvetítést szeretnénk tartani, aztán Budapest a cél, majd októberben lesz az őszi bál, novemberben a nagy sakk- és kártyaverseny. És persze decemberben karácsonyi ünnepet rendezünk a gyerekeknek — sorolja a programot Papp Tibor.

— Bár minden hónapra jut egy rendezvény, nem vagyok elégedett. Sok nálunk a fiatal — tagjainknak egyharmada. És persze sóik a gyerek. Nos, ezekkel a kisgyerekekkel egyszer egy hónapban pedagógus foglalkozik majd. Játszanak, beszélgetnek, persze magyarul, és verseket, dalokat tanulnak. Első összejövetel: áprilisban.

— Távolabbi programunkban tánccsopart megalakítása szereDel. Nem akarunk

díszes ruhákat, fehér blúz, szoiknyácska, illetve fehér ing és kék nadrág a kis táncosok számára ... Fő, hogy táncoljanak meg énekeljenek.

Kar Ildikó, a kolónia ügyvezető titkára, az elnök fő segítőtársa odalép az elnökhöz. Be kell fejezni a beszélgetést, lassan megtelik vendégekkel a díszterem. Kezdődik az előadás, a Magyarok Világszövetségének ajándékműsora a nyugatberlini magyaroknak.

Rangos művészek adják a műsort, Kossuth-díjas, Jászai-díjas, Liszt-díjas és Érdemes művészek: Psota Irén, Haumann Péter, a Madách Színház tagjai, Szalma Ferenc és Vámos Agnes, az Állami Operaház tagjai, valamint Biró Attila zongoraművész, a Magyar Állami Népiegyüttes karnagya.

Haumann Péter lép elsőnek a dobogóra. Radnóti Miklós „Nem tudhatom .. című versét szavalja. Amikor befejezi, döbbent csend, majd felzúg a taps. Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső megzenésített verseit énekli Pstota Irén, meg egy dalt Vas István—Ránki György „Egy szerelem három éjszakája” című musicaljéből. Nagyszerű művészete, lenyűgöző előadásmódja még az itt-ott, az anyukák ölében ülő virgonc apróságokat is csendre készteti. Karinthy Frigyesnek „Találkozás egy fiatalemberrel” című írását Haumann Péter mondja. A közönség feszült figyelemmel hallgat. Egy úr német feleségéhez hajolva fordítja Karinthy gondolkodásra késztető szavait. Aztán oldódik a feszültség — Petőfi „Négyökrös szekér” és „Hányadik már a pohár” című tréfás versei következnek. Vámos Ágnes Melinda áriáját énekli a Bánk Bánból, meg Pillangókisasszony nagyáriáját. Nagyszerű szopránja betölti a termet és a szíveket. Szalma Ferenc Falstaff bordalát a „Windsori Víg nők”-ből és Bánk bordáiéit hoszszan tartó tapssal jutalmazza a közönség, s persze ráadást is követel. A műsor második felében a könnyebb múzsa tisztelői is szórakozhatnak kedvükre: Romhányi József vidám strófáin, népdalokban, sanzonokban, cigánydalokban. Minden művésznek ráadást kell adnia, a zsúfolt teremben a közönség nem akarja elengedni a pódiumról a színészeket és kiváló zongorakísérőjüket, Biró Attilát.

Nagyszerű, sikeres est volt.

Retzlaff Máriától, a nyugat-berlini magyarök Mária nénjétől kaptam a meghívót az estre. A kártya nyomdai költségeit nagyon megnövelte volna, ha a pirosfehér-zöld csíkokat is rányomják a meghívóra. Mária néni ezért fogott egy piros és egy zöld filctollat, s maga húzta ki a nemzeti színeket, több száz példányon.

LÉNART GYÖRGY

A kanadai társadalom nemzedéki átrendeződése élénken foglalkoztatja a társadalomtudományok művelőit. A többi' között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Dénes kriminálszociológussal, a montreali egyetem magyar származású professzorával.

— Ügy tudom, kriminálszociológus létére nemcsak a bűnözéssel, de különböző társadalmi kérdésekkel, köztük a gyermekjoggal is foglalkozik.

— A gyermekek évében világszerte napirenden szerepel ez a téma. Az ENSZ-ben és a tudományos fórumokon is. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, ahol az elmúlt évtizedben lényegében megszűnt a tekintélyélv, a gyermekjog kérdése is új módon vetődik fel. Minden állásfoglalás azzal kezdődik, hogy a gyerek is ember, a gyermeknek is van joga — bár ezt senki nem vitatja. De a folytatás az, hogy akik már korábban megkérdőjelezték a szülői vagy pedagógusi döntéseket, most kérdésessé teszik az eddig elfogadott szülői jogokat is. Van-e joga az apának beleszólni gyermeke életébe, szabad-e vele szemben egyáltalán követelményeket állítania? Milyen autoritás illeti meg a gyermeket tanítóival és tanáraival szemben? Valaha a szülői jog egészen természetesen életre-halálra kiterjedt. Az elmúlt évtizedben viszont úgy összezsugorodott, mint a szamárbőr. és most eljutottunk oda, hogy az állami beavatkozás mikéntjéről tárgyalunk. Hosszú évek jogászi és pedagógiai erőfeszítése kellett ahhoz, hogy kiemeljük a fiatalkori bűnözés problémáit a paragrafusok világából. és pedagógiai-pszichológiai megközelítésben tárgyaljuk az ügyeket. Most, mintha visszakanyarodnánk a jogi normák közé, a pszichológus helyett, újra az ügyvéd lett a főszereplő.

— Megvallom, én azt hittem, hogy a gyermekjog vitája alkalom arra, hogy például a gyermekmunka kérdésében nemzetközi állásfoglalás szülessen, vagy hogy előbbrelépjünk a tanuláshoz való jog érvényesítése terén.

— Ezek a kérdések nagyon fontosak ugyan, de a közélet és jog más fórumain kerülnek tárgyalásra.

— Égy montreali lapban olvastam, hogy a gyermekjog védelmezői fellépnek a kizárólag felnőttek számára létesített lakótelepekkel szemben, mert sérelmesnek érzik

A MAGYAR KULTÚRA VANCOUVERBEN

A Vancouver nevű francia hajóskapitány, amikor 1603-ban partra lépett és telepet alapított, aligha hitte volna, hogy háromszáz év múlva itt jóval több magyar fog élni, mint francia.

A századeleji bevándorlók főleg a búzatermelő részeken telepedtek le, csak a régi magyarországi hegyilakők választották az erdős vidékeket. A kanadai búzát akkoriban — és ma is — főként Vancouver kikötőjében rakták hajókba. A búza útja a termőhelytől a kikötőig, Vancouverbe is elvezette a magyarokat.

1945 és 1956 után több ezren Vancouverben telepedtek le, és nagy magyar kolóniát alkotnak. A városban és a környéken mintegy tízezren élnek.

12