Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 10. szám
MONTREALI BESZÉLGETÉS SZABÓ DÉNESSEL A gyermeknek is van joga (szerintem jogosan), a népesség egyharmadát jelentő gyermeknemzedéknek — a szülők számára is hátrányos — megkülönböztetését. Fellépnek a gyerekeket megillető sajátos jogok érvényesítéséért, például az egészségügy. területén. — Az általam vázolt kérdések inkább egy korszak társadalmi tüneteiként érdemelnek figyelmet. Tény, hogy a körülöttünk végbement fejlődés során valahogy elhomályosodtak az alapvető értékskálák, bizonyos harcos ifjúsági csoportok megkérdőjeleztek minden olyan döntést, amely a fiatalok életformájának befolyásolására törekszik. Vannak, akik fennhangon vitatják, hogy milyen alapon tiltja meg az apa 18 éves lányának, hogy — mondjuk — marihuánát szívjon. — Nehéz lehet ilyen körülmények között gyereket nevelni. — Bevallom, nekem is keveset sikerült átadnom a magam eszményeiből, céljaiból a húszéves lányomnak. Sokáig úgy éreztem, budapesti keresztgyerekeim a földrajzi távolság ellenére sok mindenben, de főképp családeszményeikben közelebb állnak hozzám, mint ő. Azután, amikor férjhez ment, kiderült, hogy ennek a nemzedéknek a lázadása tulajdonképpen egy életszakaszra korlátozódik. Ma már, hogy gyereke is van, otthon ül, a világon minden kényelemmel felszerelt lakásában, kíméli magát, mert szoptat, és életformájában jóval konzervatívabb lett, mint az édesanyja volt az ő korában. Hiszen az én belga, pszichológus feleségem kisgyerekes anyaként is dolgozott, a lányom pedig, egyelőre, bezárkózott gyerekével az otthon falai közé. — Gondolom, ez egyedi eset. — Ne higgye. Van nekem egy ábrám, amelynek segítségével megértetem a hallgatókkal, hogy módosul az ifjúság társadalomképe, magatartása. Ebben a pillanatban Szabó professzor már a táblánál áll. A ráerősített ívpapírokra zsírkrétával vázolja — ezúttal egyetlen hallgatója kedvéért — az életszakaszokat jelző, mezőkre bontott téglalapokat. — Nullától hároméves korig a gyerek képlékeny, mint a viasz. A pecsét, ami beléje nyomódik kizárólag a szülőktől való. A gyerek ebben az életszakaszban nem is ismer más példát, mintát, mint ami a szülői házra jellemző. A következő életszakaszban, nyolckilenc éves korig, már erősebb a társadalmi intézménynek, mindenekelőtt az iskolának a befolyása. Tizenéves korában már párhuzamos iskolákról beszélhetünk: a kötelező oktatással egyenértékű a tömegtájékoztató eszközök hatása. De még ennél is nagyobb szerepet tulajdoníthatunk az egykorúak befolyásának: ez az ifjúsági kultúra befogadásának életszakasza. Húsz év körül ez a hatás nem szűnik meg, de az érintett ifjúsági réteg egyre nagyobb részénél kerekedik felül a munkaerőpiac sajátos követelményrendszere. — Hogyan érvényesül ez a séma korunkban? — Közismert tény, hogy a háború után általános volt a ,,baby-boom”. A demográfiai hullám tetőzött, és ennek következtében a hatvanas években korábban elképzelhetetlen mértékben felduzzadt az úgynevezett ifjúsági korosztály. Ez az erő azután szétfeszítette a korábbi kereteket, felrobbantotta itt Kanadában a hagyományos családot, az iskolát. Az üzemekben, munkahelyeken, ez a feszítő erő kevésbé érvényesül. A munkaerőpiac törvényei és a már fenyegető munkanélküliség veszélye sokat lenyírbált a szertelenkedésből, és különösen a húsz év feletti fiatalok megtanultak alkalmazkodni a követelményekhez. De a polgári családok közül egyikmásik valóságos erőddé változtatta a házát: a szülők mintegy védekeztek saját gyerekeikkel szemben. De azért a többség kivárta, amíg fia, leánya az évek múltán lehiggadt. . . — Es most boldogan élnek, amíg meg nem halnak. — Boldogságról nincs szó. Nagyon sok nemzedékembeli szülő csalódott, mert a tegnapi lázadókból színtelen felnőttek lettek. A folyamatnak persze megszületett az ideológiája. — Mire gondol? — 1968-ban sokan — Marcuse nyomán — azt mondták: végre, „kitört az igazság”, itt az új forradalmi fiatalság, tőlük várható a megváltás. Ugyanezek ma azt mondják: a szappanbuborék elpattant, gyerekeink kispolgárok lettek. Ezért jeleztem, hogy az én lányom múltja nem kivételes. A magyar társadalom — ahogy én látom —, ebből a szempontból stabilabbnak bizonyult, az egymást követő nemzedékek többet adhattak, és adtak is át egymásnak a megőrzött morális értékekből. FÖLDES ANNA A Granville Streeten a „HUNGARIAN IKKA AND TRAVEL SERVICE, MAGYAR KÖNYVESBOLT”, melynek a tulajdonosa Zborovszky József angol és magyar nyelvű, nemzeti színű cégtáblával hívja Vancouver és környékének magyar% jait: hatszáz féle magyarországi újság és folyóirat közül választhatnak a magyarok. A politikai, szórakoztató, tudományos, művészeti, műszaki, sport- és a szakmai lapokon kívül, az egyházi lapok is megtalálhatók. Néhány lapot légipostával szállítanak, hogy mielőbb az olvasóhoz jussanak. Például a vasárnapi Népsportot a vancouveri szurkolók, már hétfőn olvashatják. Évente sök ezer különféle óhazai könyvet másolnak át. Nagy példányszámban vásárolják a hazai szakácskönyveket, a gyermekneveléssel foglalkozó irodalmat, valamint az angol—magyar nyelvtanító munkákat. Ez utóbbiak leginkább a vegyes házasságokban kelendőek, ahol az angol, vagy más nemzetiségű házastárs magyarul akar tanulni. Magyar íróik könyvei: Déry Tibor, Szabó Magda, Szabó Pál, Barabás Tibor, Bárány Tamás művei is ott díszelegnek a kirakatban. A pálmát a magyar klasszikusok viszik el. Jókait, Mikszáthoit változatlanul szívesen olvassák. A Magyar mozi a Magyar Film Club kezelésében vasárnaponként két előadásban játssza a régi és az új magyar filmeket. Az „Egy magyar nábob”, a „Kőszívű ember fiai”, az „Egri csillagok”, a „Hét tonna dollár”-on és sok más filmen kívül bemutatták a ,,Semmelweis”-t, a „János vitéz”-t és természetesen a Hyppolitot. Az előadásokra hetekkel előbb eladják a jegyeket. A vancouveri magyar rádió, amely a „CJVB Radio 1470, The Radio Voice of Cosmopolitan Vancouver” keretében Márton György vezetésével működik, vasárnap esténként ad egy óra műsort. Az adásidő természetesen kevés, hiszen ebbe kell belesűríteni a helyi és az óhazai híreket, a kulturális műsort és a népszerű „Szív küldi”-t. A vancouveri magyar rádióhallgatók különösen azoknak az óhazai felvételeknek örülnek, amelyeket a rádió Budapestről kap. A vancouveri magyarság a város gazdasági életében tisztes helyet foglal el. A Granville és a Kingsway Streeten, de más utcákban is magyar üzletek, ipari vállalkozásók találhatók. Vannak magyar vendéglőik is. Ha az odavetődő óhazai látogató beül a Balaton, vagy Tokaji étterembe, avagy a Gulyás csárdába, a Kulacsba, a Little Budapestbe, a Hungáriába, talán észre sem veszi, hogy nem a Búsúló Juhászban, vagy a Mátyás Pincében issza az Egri bikavért, hanem sok ezer kilométerrel távolabb, Vancouverben. A Magyar könyvesbolt utazási irodája intézi a vancouveri magyarok hazalátogatását is. Az iroda nagy forgalmat bonyolít le, hiszen egyre többen és egyre gyakrabban indulnak haza a vancouveri magyarok, hogy saját szemükkel láthassák, milyen is ma az élet odahaza. KELENVÄRY JANOS 13
