Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 10. szám
amely a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, az Országos Széchényi Könyvtár, és a Magyarok Világszövetsége segítségével ilyen szándékkal keresi az érintkezés löhetőségét, a kapcsolatok építését a külföldön élő magyarokkal, szervezeteik vezetőivel. A magyarországi intézmények a külföldre települt magyarok történeti dokumentumainak és történelmi emlékeinek gyűjtésében, megőrzésében több irányú segítséget is nyújthatnak. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy bár a külföldre telepedett magyarokat a múltjuk a hazánkhoz kapcsolja, jelenlegi és további tevékenységük már a befogadó ország történetének szerves része is. Bátorítani és segíteni szeretnénk őket szaktanácsokkal, hogy működjenek közre a források feltárásában és a dokumentumok állagának rendezési és védelmi munkálataiban. Levéltárainkban, könyvtárainkban a külföldi magyarokra vonatkozó sok olyan történeti dokumentum található, amely jó alapot nyújt a források cseréjéhez, a külföldi egyetemek, könyvtárak és archívumok ma még szegényes magyar gyűjteményeinek gazdagításához. (Több, régi amerikai magyar sajtótermék például csak az Országos Széchényi Könyvtárban található!) Amennyire fontosnak tartjuk ugyanis, hogy visszaszármaztassuk „külföldre költözött” szellemi értékeinket és minél több történeti dokumentummal bővítsük hazai gyűjteményeinket, legalább annyira fontosnak tartjuk, hogy mi is segítsük azt a törekvésüket, hogy múltjukat beillesszék új hazájuk történetébe is. Megszűnt magyar közösségek, különböző gyár- és bányatelepekről elköltözött bevándoroltak nyomain járván, amikor a már múltba süllyedt magyar szervezetek, egyesületek, egyházak iratait és kiadványait lapozgattam vagy egy sok évtizedes magyar gyűjteményt ömlesztett állapotban szemléltem az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier-i (Pennsylvania) Bethlen Otthonában, kétségbeesve gondoltam arra, hogy közös erőfeszítéssel, ha rövid időn belül nem álljuk útját a források pusztulásának, akkor hamarosan eltűnnék. Semmiféle nyomuk sem marad azoknak az egyszerű embereknek, akiknek tevékenysége ugyan nem olyan szembeötlő, mint a kimagasló alkotóké, de életútjuk, küzdelmeik, munkájuk verejtéke, jelentős értékeket teremtett új hazájuk történetében. Mindezt el szeretnénk kerülni, éppen ezért készen állunk a közös erőfeszítésre, amelyre az említett külföldi tudományos intézmények is készséget mutatnak. Remélhető, hogy a leginkább érdekelt fél, a külföldi magyarság ugyancsak részt vállal az erőfeszítésekből. A Magyar Hírek hasábjain Magyar- Amerika történelmi dokumentumai címmel néhány cikket közlünk. Célunk, hogy történeti áttekintést nyújtsunk, bemutassuk a különböző forrástipusokat, elmagyarázzuk azok történeti értékeit s mindezzel ösztönözzük a további gyűjtéseket. PUSKAS JULIANNA Dr. Kalassay Sándor, református lelkész, az első protestáns magyar nyelvű lapnak, az „örálló”nak a szerkesztője (1898-1899) Pivány Jenő újságíró munkásságához kötődik az amerikai-magyar történelmi kapcsolatok kutatásainak elindítása a századforduló után Harsányi Sándor református lelkész, a „Reformátusok lapjá”-nak a szerkesztője, az amerikai-magyar protestáns egyházak krónikása az 1910-es években FELHÍVÁS A könyörtelen idő múlik, a szórványmagyarság idős nemzedékei eltünedeznek s velük a régi idők tanúi mennek el. Az elmúlt évtizedekbev a kivándorolt magyarság vallásos és kuli i ális egyesületeinek, lapjainak tárgyi és sz< élyes emlékei közül sok elveszett, mert az utódok számára, sajnos, nem jelentett értéket. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyarok Világszövetsége ezért arra kéri a lap valamennyi olvasóját és rajtuk keresztül mindenkit, akiknek birtokában vannak emlékek a történelmi múltból, mindenkit, aki magnóra tudja mondani, le tudja írni emlékeit, ne hagyják elveszni a múlt értékeit. Teremtsék meg a befogadó országokban azokat a helyi kereteket, intézményeket, amelyeket képesek összegyűjteni, elrendezni és megőrizni ezeket az emlékeket. Felajánljuk segítségünket a gyűjtésben és az elrendezésben is. Gyűjtünk: 1. könyveket (történelem, irodalom, szociológiai, néprajzi, nyelvészeti kiadványok, tanulmányok és nem publikált kéziratok, például disszertációk, amelyeket magyarokról, vagy magyarok írtak), 2. periodikákat (újságok, folyóiratok, évkönyvek, naptárak), 3. alkalmi kiadványokat (egyházak, társadalmi, kulturális és politikai szervezetek jubileumai, albumai), 4. magyar közösségek, társas, kulturális és politikai tevékenységek egyéb dokumentumait (összejöveteli meghívók, programok, röplapok stb.), 5. tárgyi emlékeket (fényképek, zászlók, jelvények, emlékplakettek), 6. Külön felhívjuk a figyelmet olyan fényképekre, amelyek régi magyar településeket, utcarészleteket, magyar szervezetek épületeit, magyar házakat, munkásotthonokat, templomokat, azok magyar szimbólumait, valamint közösségi és munkáséletük egy-egy mozzanatát ábrázolják (képek, családi, egyleti, egyházi rendezvényekről, bérharcokról, sztrájkokról, tüntetésekről stb.), 7. személyes dokumentumokat, naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket (ez utóbbit magnószalagon is szívesen vennénk, életutak, sorsok, karriertörténetek főbb mozzanatainak ismertetésével). Gyűjtésünk mindazon országokra kiterjed, ahol magyarok viszonylag nagyobb létszámban éltek: az Egyesült Államokra, Kanadára, Dél-Amerikára, Európában elsősorban Franciaországra, Belgiumra és Angliára. Szívesen fogadunk minden időszakból, minden történelmi emléket. Szeretnénk viszont figyelmüket hangsúlyozottan felhívni a két világháború közötti időszakra, mint amit gyűjtési munkálataink középpontjába állítottunk. Akiknek birtokában vannak a felsorolt dokumentumokból, történeti forrásokból, emlékekből és készek azokat hazai gyűjteményeinkben megőrzésre elhelyezni, a következő magyar intézményeknek küldhetik: MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE * ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE 11
