Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 6. szám
HONTHY HANNA (1893—1979) 1978 utolsó előtti napján, amikor az emberek már az új esztendő örömteli fogadására készülődtek, fájdalmas hír röppent fel: lezárult egy páratlan színészpálya, eltávozott a primadonnák primadonnája, Honthy Hanna. Akik közelebbről ismerték, összerezzentek. Ilyen hatástalanul, ennyire rossz időpontban, ahogyan színházi nyelven mondják: „abgang” nélkül, ő sohasem távozott a színpadról. Néki mindig hatásos és jól szerkesztett szituációkból kellett kivonulnia, hogy távozása — akárcsak belépője —, mindent elsöprő legyen. Utolsó mondata mindig nagyon szemtelen vagy nagyon mulatságos volt, s ilyenkor a hangja — amellyel úgy tudott bánni, mint csak kevesen kívüle —, valószínütlenül elvékonyodott. Ő már régen kint pihent a kuliszszák mögött, a taps és nevetés, tehát a hatás még percekig ott vibrált a levegőben, leállította a cselekményt.. A közönség önfeledten tombolt. Utána mindig nagyon nehéz volt a színpadon megszólalni... Semmihez nem értett úgy,'mint forrpontra hevíteni a hangulatot, és a hatást tovább fokozni, a végtelenig. Az ő mindenttudásának ez volt egyik fontos eleme. S mégis, a légeslegvégső „abgangja” rosszul sikerült. Belemosódott a szilveszteresti általános örömmámorába. Csák másnap, a kijózanodás pillanataiban derengett fel, mit vesztettünk vele, milyen színfolt tűnt el végérvényesen! és viszszavonhatatlanul életünkből? Egyáltalán: mivel lettünk szegényebbek?! Utoljára tavaly nyáron egy színházi premieren láttuk. Jól ápolt, élénken érdeklődő és szellemileg friss, idős hölgy benyomását keltette. De azok, akik a színpadon sohasem látták, nehezen tudták elképzelni, hogy ő a Honthy. A színháztól az utolsó pillanatig nem tudott elszakadni. Úgyszólván csak a színházat szerette, és mindazt, ami a színház falain kívül-belül történik. Ez volt az élete. Ott ült a nyári Körszínházban, figyelte a színészek játékát, a felcsendülő taps zenéjét — ezt a számára mindig legkedvesebb muzsi- 2 > fi, v\|H ■ *. ' v L\u -r oi Í 18
