Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 4. szám
FOTÖ: SIPOS GÉZA Franki Péter hazai szereplése ezúttal a karácsonyt megelőző héttől az új év kezdetéig ívelt. A világhírű zongoraművész hangversenysorozata zenei életünk ünnepi eseményének bizonyult. Négy budapesti koncertje közül az első kettő zenekari volt: Ferencsik János vezényletével az Erkel Színházban Brahms B-dúr zongoraversenyét szólaltatta meg, a harmadik estén hazai művészekkel együtt, lenyűgöző műsorú kamaraesten játszott, majd mindezt izgalmas szólóesttel koronázta meg. Sőt idejéből még arra is futotta, hogy Kecskeméten is pódiumra lépjen. — Ha jól emlékszem, Ferencsik Jánossal az utóbbi évtizeflgkben alig játszott. . . — Ferencsisicel idehaza, kezdő zongorista koromban kétszer-háromszor szerepeltem együtt, aztán hosszabb szünet után, egy amszterdami hangversenyen kerültem össze vele. Azóta hol itt, hol ott, csak magánemberként láttam viszont. Művészetét mindig igen nagyrabecsültem. így hát rendkívüli öröm volt számomra, hogy Budapesten most megint vele játszhattam ... — Legutóbb két és fél esztendővel ezelőtt hallottuk idehaza. Egyik estjén Bartók két hegedű—zongora szonátáját játszotta, régi barátjával és gyerekkaruk óta kamarazenepartnerével, Pauk Györggyel. Ügy tudjuk, hogy a két szonáta előadását most itthon lemezre rögzítették. — Pauk György ezúttal azért jött Budapestre, hogy Láng István új Hegedűversenyét játssza lemezre. Ily módon, szerencsés véletlen folytán, mind a ketten családostul Budapesten karácsonyoztunk, s ez kedvező alkalom volt a Bartók-szonáták lemezfölvételére. Csaknem egy szuszra, két nap alatt, készültünk el vele. úgy éreztük, sikerült jó formában, koncentráltan játszanunk . . . — Egyébként évről évre mind nagyobb feltűnést keltő lemezfölvételéröl hallunk. Schumann lemezsorozatának a híre hozzánk is eljutott. — Az elmúlt év legjelentősebb eredménye számomra az volt, hogy befejeztem Schumann valamennyi zongoraművének a lemezre játszását. Ezt a gyönyörűséges munkát hat évvel ezelőtt kezdtük meg a Vox lemezvállalattal. Tizenöt lemezen csupán a szóló műveket játszom, három lemezen a négykezeseket és a két zongorásokat, Schiff Andrással együtt. Schumann zenekari műveit egy lemezre rögzítettük Fürst János vezényletével. A sorozatból négy kötet —, amelynek mindegyike három-három lemezt tartalmaz — az USA-ban már napvilágot látott és Londonban is megjelent belőle két kötet. — Szólóestjén Schumann egyik művének igen érdekes magyarországi bemutatójával lepett meg. „Tanulmányok szabad változatok formájában Beethoven témájára . . .” Hol kutatta föl? — A mű Schumann vázlatkönyvében bukkant elő s az 1830-as évekből származik. A téma magva Beethoven VII. szimfóniájának a lassú tétele, de más Beethoven-szimfófiákból is fel-felhangzik egy-egy idézet benne. Schumann életében meg sem jelent nyomtatásban, mindössze három alkalommal dolgozott rajta, a -mű végül is nem kerekedett egésszé, így hát ad libitum, vagyis tetszés szerint adható elő. — Vajon mikor halljuk Budapesten, híres trióját, amelyet Pauk Györggyel és Ralph Kirshbaummal együtt alakított? — A trióval 1980. áprilisában szerepelünk Budapesten. Az elmúlt év nyarán az Edinburghi Fesztiválon játszottunk együtt, az idén pedig Londonban és Manchesterben hathat estén Beethoven valamennyi hegedű— zongora, cselló—zongora szonátáját és triórját szólaltatjuk meg. Külön öröm számomra, hogy ily módon mind a huszonkét mű zongoraszólamának az előadása énrám hárul. — Hány alkalommal koncertezik évente? — Általában nyolcvan-száz estén. Ennek a nagv számnak ijesztő voltát az enyhíti, hogy a zenekari és szólóesték kamarestékkel váltakoznak. A kamaraesteken kottából játszunk, s ez másfajta felelősség, másfajta koncentráció valamelyest csökkenti a megterhelést. — Budapesti kamarazeneestjén a Bartók vonósnégyessel Schubert Pisztrángötösét játszották, nyilván nem első ízben szerepeltek együtt... — Már többször és mindig örömmel játszottam velük. A Pisztrángötöst a Bartók vonósnégyessel néhány héttel ezelőtt Londonban játszottuk, ottani koncertünkön próbálgattuk, ízlelgettük, hogyan is hangzik ez majd Pesten, a Zeneakadémián. — Huszonkét év óta él külföldön és tizenhét évvel ezelőtt telepedett le Londonban. Hol érzi magát a legjobban? — Akkor vagyok a legboldogabb, amikor családi körben lehetek. Gyerekeim Angliában születtek, Jutka tizenhat és féléves, Andris tizennégy. Mondanom se kell, hogy mind a ketten jól beszélnek magyarul, hiszen odahaza csakis magyar szót hallanak. Egyébként az idei szezonban családunk legnagyobb zenei eseménye az volt, hogy Andris az English National Operában A varázsfuvola második fiújának szólamát énekelte, hét előadáson. Mi szülők mind a hét estét végigültük. Hogy gyerekeim a zenei pályát választják-e? Azt nem tudom. Jutka klarinétozik, Andris jól csellózik, de hogy mennyire viszik, az még a jövő titka. — Vajon a sok turnézás közben, jut-e ideje a rendszeres gyakorlásra, repertoárjának gazdagítására? — Nem vagyok az eszeveszett gyakorlók fajtájából való. Repertoárom igen nagy, legalább ötven zongoraversenyt foglal magába. Most azon munkálkodom, hogy a repertoáromat valamelyest csökkentsem. — Tervezi-e, hogy valamikor dirigáljon is? — Én az a ritka zongorista vagyok, aki nem akar dirigálni. Megértem a vezénylő zongoristák ambícióját, hiszen alighanem a legnagyobb élmény az, amikor valaki a zenekar élén áll. De hát a karmesterség pszichológiai ténykedés is, és én nem vagyok pszichológus. Az én kifejezési eszközöm az. amikor magam játszom a magam hangszerén. A közönséget ily módon tudom leginkább meggyőzni a magam elképzelésének az igazáról. GÁCH MARIANNE 15
