Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 4. szám
3 Mi jut eszünkbe, ha azt mondjuk: Szeged? S miért van, hogy e városnév hallatán ugyanaz jut eszébe az unokának, mint a nagyapjának eszébe jutott hajdanán? Miért, hogy a Tisza szőkeségét, az Alföld szelídségét és a déli napsütés bágyadtságát őrző város ugyanazokat az emlékeket ébreszti fel mindannyiunkban ? Nem változott volna? Dehogynem"! Hol vannak már a roskadozva csörömpölő öreg villamosok, a pöffeszkedő polgári házak, hol az útmenti árok partján termő papsajt, merre tűntek a zsibongó, szorgalmas hetipiacok? Nem járnak már keresztül libák az országúton, nem porol a szerb kofa a Mars téren, nem pislog a lány a Csillag tömlöcablakaira. Van helyette gyár, konzervipar, új lakónegyed, autóbusz-végállomás a hajdani Mars-mezőn, olajfúrótornyok Algyő felé. Van dübörgő, zajló élet. 16
